Minden normális ember legalább egyszer volt már öngyilkos (vagy megpróbálta). Jó, ha adunk magunkra (illik).

A Néprajzi Múzeum előhívja azt a képet, ami megismerhető a Holokauszt előtti vidéki zsidó kultúrából.

Hajdú Eszter új dokumentumfilmjének cselekménye a romagyilkosságok tárgyalássorozatán keresztül bontakozik ki, nem nélkülözve játékfilmbe illő elemeket. A filmrendező és stábja hihetetlen kitartással a végtelenségig forgatott, emléket állítva ezzel az áldozatoknak. A nem túl mozgalmas, ám annál megrázóbb történet képkockái megvilágítják, hogy reflexként működnek a társadalomban azok az előítéletek, amelyek révén egy kisebbség emberi méltósága sérül.

Látni, láttatni, hallgatni majd elmesélni az emlékezés prizmáján átszüremlő eseményeket, mielőtt eltűnnének a „hallgatások és elhallgatások útvesztőjében”

Szecessziós városkép művészteleppel

A Kecskeméti Katona József Múzeum a meseszerűen szép Cifrapalotában található (építész: Márkus Géza). A város őrzi múltját szecessziós épületeiben, de nemcsak a kövekben. Maradandót kínál az emlékezéshez a múzeum képzőművészeti … Tovább »

A holokauszt emlékezete a harmadik generáció nézőpontjából

Józsa Márta könyve múltidéző esszéregény, amely nyelvezete miatt nehezen kategorizálható.

Beszélgetés Sándor Annával, a Spinoza Színház igazgatójával a Spinoza Zsidó Fesztivál programjairól. 

Interjú Dr. Vadas Verával, a Zsidó Nyári Fesztivál igazgatójával

A dilemma A Közgazdász bukásában is az a sejtelem, hogy „most én vagyok az apám”.

Egy holokauszt-túlélő számára mit jelentett hazatérni egy olyan országba, ahol a lakosság kővé dermedt a túlvilágról visszatért zsidók látványától?

” Az apában egy régi vágású humanista rejtőzködött egy doktriner sztálinista bőrében”

Beszélgetés Roskó Gáborral 

 A ’90-es években indult sorozata az ÉS-ben „Roskó Gábor állatkertje”címmel, ami 2001 körül lezárult, de állatos rajzai a mai napig születnek. Antropomorf, kosztümszerű ruhákba öltöztetett állatai valójában emberek és roppant talányosak. … Tovább »

„A feldolgozás folyamatban…”

RADNÓTI – ÁLMOK KÉT FELVONÁSBAN

Gyarmati Fanni halálával szomorú aktualitást nyert az előadás, melynek koreográfiája a tavaly májusi bemutatóhoz képest egy táncmozdulattal sem változott: a darabban az Experidance 22 táncosa mellett 8 színész szerepel és a szövegkönyv … Tovább »

Egy letűnt korszak atmoszféráját nem könnyű érzékeltetni. Kövesi István műgyűjtő – akinek kollekcióját nemrég ismerhette meg a közönség – zárkózott világban élt.

Mire volt jó a szocializmus korában egy műgyűjtemény? Befektetés volt, szenvedély? … Tovább »

A civil forrásteremtő összefogás elindította kampányát.

Schnitzler János (1908-1944) – egy munkaszolgálatos grafikai lapjai

Kövesi István – akit gyűjtőtársai „kóser Pistinek” neveztek – az újlipótvárosi Csanády utca 5. szám alatt lévő kóser húsbolt aranylelkű mészárosa volt. Úgy hírlett róla – legalább Anna Margit beszámolója szerint –, hogy a rászorulóknak némi pénzt is csomagolt a hús mellé… Kövesi és felesége híres volt saját készítésű savanyúságáról, melyből nyugatra is exportáltak. De a családtagokon és barátokon kívül alig tudta valaki, hogy mit rejt az üzlet fölötti lakásuk: egy heterogén összetételű gyűjteményt klasszikussá nemesedett modernekből, főművekkel, kevéssé hullámzó színvonallal (ami nem mondható el minden gyűjteményről!). Hogy mindezt miből? Nem is a húsból, hanem a csalamádéból…

Töredékek – Gellér B. István akadémiai székfoglaló kiállítása