Az 1.8 milliárdos örökjáradékkal kapcsolatos sakkjátszmában a Mazsihisz újabb lépésre szánta el magát. A korábbinál nagyvonalúbb ajánlatot tett Köves Slomónak, az EMIH vezető rabbijának. Levele tartalmát a Mazsihisz mindjárt nyilvánosságra is hozta honlapján. Eszerint „az első évben 150 millió forintnyi forrást bocsátana az EMIH rendelkezésére, amelyet a későbbiek során évenként emelne”.

Martonyi János külügyminiszter úgy fogalmazott, “a vészkorszak idején a
magyar állam megmérettetett, és könnyűnek találtatott”. “Nem tudta
megvédeni állampolgárait”, elpusztításukhoz – igaz, megszállás alatt –
segítséget nyújtott, s hozzátette: ez az egész nemzet tragédiája.

Rendkívül éles hangú levélben kifogásolták a Mazsihisz vezetői az állami
örökjáradék tervezett újraosztását. Ne gondoljuk, hogy egyedi esetről
van szó: Németországban és Csehországban is elfajuló vitákhoz vezetett,
amikor újonnan fellépő zsidó közösségek az állami támogatás megosztását
igényelték

December 14-én ismét leültek tárgyalni a zsidó felekezetek, valamint
az állam képviselői, hogy áttekintsék az állami örökjáradék
újraosztásának kérdéseit. A tárgyalásokat Gál András Levente államtitkár
szorgalmazta, hogy kibillentse a holtpontról a folyamatot.
 

A Claims Conference tárgyalásai a német kormánnyal újabb eredményre
vezettek: mintegy 16 ezer Holokauszt-túlélő, akik eddig kimaradtak a
kárpótlásból, most esélyt kaphatnak erre.
 

Néhány fiatalabb rabbi olyan közösséget épített föl, amelyre erkölcsileg és némileg már anyagilag is támaszkodhatnak. Függésük a központtól csökkent, a civil kurázsi ezzel párhuzamosan nőtt, hasonlóképpen a fiatalabb nemzedék elégedetlensége a hitközségi állapotokkal.  A sajtóban történt nemzedékváltás mellett ez áll a temetői botrány hátterében.