Fővárosunkban évről évre egyre többen szállnak kerékpárra annak közlekedési és környezetvédelmi előnyeit élvezve. Az utóbbi évtizedekben elviselhetetlenül megnőtt autóforgalomra reagálva egyre több civil csoport alakult, amelyek a kerékpárral való közlekedés feltételeinek javítása mellett lobbyznak, s kialakult egy sajátos budapesti kerékpáros szubkultúra is. A kérdés aktualitását és jelentőségét mutatja, hogy 2008-ban Budapesten rendezték meg a világon a legnagyobb tömeget mozgósító kerékpáros felvonulást, a Critical Mass-t. A városvezetés már nem hagyhatta figyelmen kívül e sajátos társadalmi csoport igényeit, így ha lassan is, de elindult a főváros kerékpáros közlekedésének infrastrukturális fejlesztése.
 

Umberto Eco szélhámos hamisító hőse végigszáguld a 19. század második felén: Garibaldinál kémkedik, Sigmund Freuddal vacsorázgat, machinál a Dreyfus-ügyben, és ha ez még nem lenne elég, ott bábáskodik a Cion bölcseinek jegyzőkönyveként elhíresült titokzatos iromány születésénél is. Múlt héten látott napvilágot olasz nyelven Eco Il cimitero di Praga (A prágai temető) című új regénye, amit az olasz sajtó az új A rózsa neveként harangozott be. Barna Imre már javában dolgozik a regény magyar fordításán, ami csak a jövő évben lesz kész, de addig is mesél a briliáns és bonyolult regényeiről ismert Umberto Eco legújabb könyvéről.
 

Két, 1959-ben megjelent írás tudósít a TIME magazinban a romániai zsidók kivándorlásáról. Az első, januárban megjelent cikk szerzője 1958 szeptemberére teszi a kezdetet, amikor Bukarest zsinagógáiban a Jom Kipurt ünneplők között elterjedt a hír: hatévi várakozás után a hatóságok elfogadják a kivándorolni szándékozók jelentkezését. „A virulens antiszemitizmusáról ismert Romániában a zsidók kevés segítségre számíthatnak.

A sztálini kommunizmus és a nácizmus nemcsak hogy egyaránt tömeggyilkos rendszer volt, hanem egyenesen megkönnyítették egymás dolgát. Külön-külön egyik sem okozott volna ekkora szenvedést és pusztítást.
 

Idén már harmadszorra lesz zsidó gasztronómiai fesztivál a Gozsdu Udvarban. November 14-től 21-ig hét teljes napon át uralják a Gozsdut a tradicionális mellett a modern zsidó konyha ízei és illatai. Maceszgombóc, sólet, gefillte fis, flódni, kugli, Hámántáska, cimesz, kindli, hummusz; a Tátsd a szád! Fesztivál után mind finoman ismerős lesz.
 

Csak a hidegháborúban működhetett együtt olyan furcsa páros, mint Shaike Dan és Gheorghe Marcu tábornok. Dan besszarábiai zsidó volt, akit a II. világháború vége felé dobtak le ejtőernyővel Romániába, hogy segítse az életben maradt zsidók kivándorlását. Később az izraeli titkosszolgálat rezidense Kelet-Európában, majd miniszterelnöki tanácsadó. Marcu a hírhedt Securitate tiszt…

Alain Finkielkraut – A Másság nevében
Refelxiók az eljövendő antiszemitizmusra
A megfigyelőknek kétségkívül igazuk van: az antiszemitizmus nem új eszme Európában. Ennek ellenére tévúton járnak, s mi eltévedünk velük együtt, ha a mostani történetet a hajdani mintájára értelmezzük, … Tovább »

Akkor, a háború végével, mindenkinek volt története. Hihetetlen, csodálatos, abszurd, arról, hogyan menekült meg, hogyan úszta meg, a frontot, a bombázást, a deportálást, a bezártságot, a menetet, az ínséget és az elmebajt. Élvezettel és szörnyülködve meséltük, magunk sem hittük, hogy megtörtént, hogy megtörténhetett, hogy megúsztuk, hogy túléltük. 

Anne Frank hat egykori osztálytársa, aki túlélte a holokausztot, megjelenteti visszaemlékezéseit: a könyv kiadásáról a frankfurti könyvvásáron folytak tárgyalások.
 

Tuvia Tennenboim 1994-ben alapította a New York-i Zsidó Színházat, melynek azóta rendezője és igazgatója. Az utolsó zsidó Európában című darabját május 28-án és 29-én mutatták be a Tűzraktérben, saját rendezésében, a radikális Szabadidő Színház és a Budapesti Zsidó Színházból Salto Mor(t)ale társulattá vált színházi csapattal. Az interjú is itt készült.

Hogyan emlékezünk meg egy klasszikus íróról? Úgy, hogy fényesre csiszoljuk a sírkövét? Vagy úgy, hogy hamis pátosszal könnyezünk az emlékművénél? Netán úgy, hogy elzengünk néhány agyonhasznált és -koptatott közhelyet? Vagy pedig úgy, hogy megpróbálunk minél többet megtudni … Tovább »

Leszállva lováról a mogyorófák és vadrózsavirágok mentén haladt, mögötte két ló, melyet a lovászfiú a kantáruknál fogva vezetett, ment a csönd reccsenéseiben, meztelen felsőteste a déli napsütésben, ment mosolyogva, furcsán és hercegien, magabiztosan győzelmében. Ma, májusnak … Tovább »

1. ÉBERSÉGEK

Ötven éven át a nyugati zsidókat óvta a nácizmus pajzsa. Hitler – ahogy azt Bernanos1 írta – valóban szégyenbe hozta az antiszemitizmust.
Azt hittük, ez a szégyen végleges. Ám talán csak átmeneti volt. Azt hittük, végleg a miénk, de most visszatekintve úgy tûnik, … Tovább »

Az Országgyűlés Külügyi és Határon Túli Magyarok Bizottsága kedd délutáni, a parlamentben lezajlott ülésén három igen és tizenhat nem szavazattal úgy döntött, hogy nem veszi tárgysorozatba az „Az izraeli apartheid elítéléséről” címet viselő jobbikos indítványt.
 

Az október önkormányzati választáson narancssárgába fordult az ország. Az eddig kormányzó szocialisták csak Szegedet és pár kisebb települést tudtak megőrizni, Budapest 23 kerületéből pedig kizárólag hármat. A rendszerváltás óta először lesz jobboldali többségű a budapesti képviselőtestület s a főpolgármester, Tarlós István.
 

A szocializmus évtizedeiben tucatszámra rombolták le a szebbnél szebb magyar zsinagógákat. Építészeti remekek sora tűnt el, azokat pedig, amelyek megmaradtak, sok esetben méltatlan és kegyeletsértő célokra használták. Az utóbbi időkben azonban a meghagyott zsinagógák újra virágkorukat élik.

A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége az új vallási és társadalmi szervezetek feltűnése miatt “legitimációs válságba” került, legerősebb kihívójának az Egyesült Magyar Izraelita Hitközség (EMIH) tűnt. Mivel előbbinek inkább az MSZP-vel, az EMIH-nek pedig inkább a Fidesszel volt szoros nexusa, a kormányváltás a pozíciók átrendeződését ígérte. A jelek szerint hiába.

A zsidó világ-összeesküvés hívei szerint a kulisszák mögött mindig a zsidót kell keresni. A látszat ellenére is. A zsidók ugyanis minden körülmények között összetartanak. Éljenek bárhol a világon, tartozzanak a társadalom bármelyik csoportjához. Az ugyanis nem lehet véletlen, hogy az események – úgymond – rendszerint az ő érdekeiknek megfelelően alakulnak.

„Micsoda kincset visz a hóna alatt, Reb Simen? Kezei remegnek, ahogy a szívéhez szorítja, és az öröm csak úgy sugárzik a szemeiből!” „Oh, ez csak a sófárom, az ünnepi sófárom!”válaszol Reb Simen zavart mosollyal. „Ünnepi sófár?” „Hát ez nálam már így van: Elul hónap hétköznapjain csak egy amolyan hétköznapi sófárt fújok. De ez itt egy drága, szépen megmunkált, ünnepi sófár!”
 

A régi pesti zsidónegyed utcáin sétálva még a felületes szemlélőnek is feltűnik a negyed különleges hangulata, az utcák, épületek változatossága, a kiemelkedő építészeti értéket képviselő épületek nagy száma és  zsinagógák kelet varázsát idéző látványa.

A 18. … Tovább »