Perczel Anna: Budapest hagyományos zsidónegyede építészeti–művészettörténeti szemmel

Írta: Perczel Anna - Rovat: Építészet

A régi pesti zsidónegyed utcáin sétálva még a felületes szemlélőnek is feltűnik a negyed különleges hangulata, az utcák, épületek változatossága, a kiemelkedő építészeti értéket képviselő épületek nagy száma és  zsinagógák kelet varázsát idéző látványa.

A 18. században még szabályozás nélkül kialakult organikus utca- és telekszerkezet már önmagában is különlegessé teszi ezt a városrészt. A belső utcákat sok helyen még ma is összefüggően a XIX század első felének klasszicista-romantikus lakóházai határozzák meg.

A 19. század során itt alakult ki az a jellegzetes pesti kereskedő negyed, mely a század végére már az egyik legnagyobb európai zsidó közösség lakóhelye lett. A zsidónegyed egyediségét és jelentőségét a változatos, törtvonalú utcák, a 19. századi lakóházak összefüggő jelenléte és a zsinagógák keleties varázsa mellett, az átjáróházak szövevénye, a szecessziós építészet kiemelkedő alkotásai, és mindezek keveredése adja. A ma még összefüggőnek nevezhető építészeti – kulturális együttes Európában egyedülálló. Nem véletlen, hogy 2002 óta „Régi pesti zsidónegyed” néven a világörökség része lett és 2004 óta Műemléki Jelentőségű Terület. Az épületek közel fele itt műemlék.

Már az indulásnál a Dohány utcai zsinagóga (1859, Ludwig Förster) keletet idéző romantikus látványa fogad, valóságos és egyben szimbolikus kaput nyitva a zsidónegyed belseje felé. Továbbhaladva, ez a keleties jelleg ismétlődik az Alhambrára emlékeztető Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga (1872, Otto Wagner) kialakításánál, majd a Kazinczy utcai szecessziós zsinagóga épületegyüttesénél is (1913, Löffler Sándor és Béla). Modernebb változatban ezzel találkozunk a Wesselényi utcai art-deco stílusú Hősök temploma és Hősök kertje (1930.31, Faragó Ferenc és Vágó József) esetében, Babilonra vagy talán Jeruzsálemre emlékeztetve. A három eltérő valláságazatot képviselő zsinagóga, mely a városrészben egy képzeletbeli háromszög mentén helyezkedik el, külön-külön, de együttesen is kiemelkedő építészeti alkotás és egyedülálló Európában. Az iszlám építészetből merített keleties jelleg ezt megelőzően egyáltalán nem volt jellemző a magyarországi zsinagóga építészetre. A zsidónegyeden kívül pedig Budapest egyetlen másik negyedében sem vált jellemzővé. Bár Ludwig Förster révén Bécsben jelent meg először, ott nem volt folytatása. Itt a 19. század közepétől egészen a 20. század közepéig meghatározó maradt.

A lakó- és bérházakat egyenként szemlélve ugyanakkor olyan érzése is támadhat a felületes szemlélőnek, hogy ez a negyed a pesti negyedek többségéhez hasonló, hiszen a bérházak és bérpaloták egy része ott is jellemző lehetne.

Azonban az egykori kertek felé vezető utak vonalát és parcellaosztását őrző utcák, tömbök, telkek itt sokkal szabálytalanabbak, változatosabbak.

Az utcák helyenként igen keskenyek, törtvonalúak és bár a 18. század során az akkor még beépítetlen kertnegyed parcellái felé vezető utakból alakultak, olykor középkort idézők. Az eltolt, vagy T alakú utcatalálkozások révén gyakori a váratlanul felbukkanó városképi élmény. Az egymás mellett élő építészeti korszakok miatt változatos az épületek magassága, stílusa, jellege. Különlegesebbek, összetettebbek a belső terek és térkapcsolatok is.

Pest történelmi városrészeivel ellentétben itt ritkább a szűk, sötét, zárt udvaros bérház, ellenben sok a tágas udvar, az olykor igen mély telkek miatt a két, sőt háromudvaros megoldás. A korai házaknál gyakori a kert, a historizáló lakóházaknál a lodzsás, olaszos megoldás. A szecessziós bérházak egytől-egyig izgalmasak, különlegesek. Ez nem véletlen, hiszen mindegyiket a kor legjelentősebb építészei tervezték. Itt külön is meg kell említeni a zsidónegyed egykori két büszkeségét a Gozsdu udvart és a Hungária fürdőt: az egyiket azonban nemrég halott „plázává” alakították, a másiknak csak kulisszaszerű homlokzati fala maradt.

Körfolyosós ház
a zsidónegyedben

A zsidónegyedben minden épület – még a legeldugottabb mellékutcákban is – a földszinten üzlethelyiségekkel épült. A kereskedelmi élet nem csupán egy utcára összpontosult, mint a város más részein. A kereskedelem a zsidónegyed minden utcáját átszőtte. Igazi pezsgő zsidó-kereskedő negyed alakult itt ki a 19. század kezdetétől és ezt építészeti adottságai – ahol ezt még nem tették tönkre – ma is tükrözik.

Ehhez járul hozzá az az egyedülálló adottság, amit az átjáróházak és átjárók szövevénye jelent. Ez a Belvároson kívül egyedül a zsidó-kereskedő negyedben vált jellemzővé, de itt sokkal meghatározóbb, át- meg átszőtte és részben ma is átszövi a főútvonalak mögötti területeket. Az átjáróházak hálózata részben az itteni felfokozott üzleti élet miatt alakult ki, de talán még fontosabb volt ennél, hogy a zavartalanabb és gyorsabb eljutást szolgálta a zsinagógákhoz.

Jellemző a korai épületek nagy száma és együttes jelenléte: a pesti oldalon, a Belvároson kívül itt található a legtöbb 1810 és 1875 között épült lakóház. E többnyire egy-, két- és háromemeletes házak révén a negyedben a XIX. századi klasszicista Pest hangulata őrződött meg. Többségük a Király utca mentén, a Dob utca első szakaszán, a Klauzál tér északi és keleti oldalán, a Káldy Gyula és a Vasvári Pál utcában valamint a Rumbach Sebestyén utca, Síp utca, Kazinczy utca, Klauzál utca, Akácfa utca egy-egy részén található, de a Csányi utca és Kisdiófa utca beépítését is a korai házak léptéke és hangulata határozza meg. A klasszicista, romantikus, korai historizáló házak szinte kivétel nélkül nagy belmagasságú, boltozatos pincével és elegáns földszinti terekkel, az utcai fronton nagy terű, reprezentatív lakásokkal épültek, az udvar vagy kert felé nyíló lakások napfényesek, kisvárosias nyugalmat nyújtanak.

Miután a 19. század során itt alakult ki a főváros egyetlen zsidó-kereskedő negyede, több olyan lakóháztípus is fellelhető, mely máshol egyáltalán nem, vagy csak ritkán fordul elő: ilyen az átjáróházak mellett a zsinagógával egybeépült lakóház, a hajdani fürdők emlékeit őrző lakóház, a kisebb gyárral egybeépült, az üzletudvarral kialakított és a zsidó szimbólumokkal díszített lakóház.

A zsinagógával egybeépült lakóház két változata fordul itt elő: a tradicionálisabb, ahol az utca felé „falat” alkotó lakóház mögé rejtve áll az udvaron vagy a belső térben a zsinagóga (Rumbach Sebestyén utca, Vasvári Pál utca) és a modernebb, ahol a zsinagóga nincs elrejtve, a lakóház és a zsinagóga más-más utcára néz, átjáróház köti össze őket (Dob utca 35.–Kazinczy utca 37.). Az itt már nagyon korán felfedezett, a pesti oldalon egyedülálló gyógyforrások kihasználása és a zsidó vallás gyakorlásához elengedhetetlen rituális fürdő igénye létrehozta a fürdővel egybeépült lakóházakat (Kazinczy utca 16., Klauzál utca 8., Nyár utca 7.), ez Pesten egyedül ebben a negyedben jellemző. A kisebb gyárral, műhellyel összeépült lakóház nemcsak itt, hanem a VIII., a IX. kerületben és a Belváros déli részén is gyakori. Itt az a típusa a legelterjedtebb, ahol az utcai lakásban a tulajdonos és családja, az udvari szárnyakban az alkalmazottai laktak. Az udvar mélyén álló üzemi részt általában belső átjáró is összekötötte a lakóházzal. Ezekből a nagyon érdekes és jól használható épületekből pár éve még több is volt, mára alig maradt (Kazinczy utca 14., 41., 47., Csányi utca 3.). A zsidó-kereskedő negyed sajátossága – az átjáróházak szerényebb változataként – a kereskedőház is, ahol a teljes telek alápincézett, az udvar felé is végig üzletportálok nyílnak, a kereskedelmi lehetőségeket a földszint fölött még a mezzaninszint is bővíti. Leggyakrabban a Király utca később épült bérházai között a Paulay Ede, a Dohány és a Wesselényi utcában lehet velük találkozni. Legszebb korai változata volt a 2002-ben lebontott Rumbach Sebestyén utca 8.

A zsidó szimbólum mint díszítőelem a lakóházakon elsősorban itt, a zsidó negyedben fedezhető fel. A magyaros és keleties motívumok alkalmazása mellett ez elsősorban a szecessziós épületek sajátja. Ebben a negyedben ugyanakkor egyes korai lakóházakon is fellelhető (Holló utca 4., Király utca 47.). A zsinagógával egybeépült lakóházakon kívül elsősorban a zsinagógák és a zsidó intézmények környékének házain látható zsidó szimbólum, például menóra (Síp utca 17., Dohány utca 22-24.), életfa–cédrus (Wesselényi utca 8., 10., 13.), szív (Síp utca 16–18.), bíbor–kék majolika (Dob utca 15., Rumbach Sebestyén utca 6.). Több épületet díszít keleties motívum: arabeszk, szamárhátíves ablak, ajtónyílás, lodzsa (Dob utca 32., Akácfa utca 13., Kertész utca 20.). Érdekes lenne tudni, hogy a XX. század kezdetének zsidó származású építészei, akik az említett bérházak tervezői voltak, ezeket az elemeket tudatosan használták-e. Az életfa vagy a szív motívum éppúgy lehet például a magyar népművészetből, mint zsidó hagyományból merített díszítő elem. A színek azonban nem csalhatnak. A Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga arany-kék-bíborvörös színei egy az egyben köszönnek vissza a nem túl távoli, Román testvérek által tervezett Rumbach Sebestyén utca 6. szám alatti sarokház külső és belső majolika díszítésein.

A történelmi emlékezés helyei, gettóhatár, gettófal: ezek a régi pesti zsidónegyed megrázó történelmi adottságai és egyben az emlékezés okán különleges értékei is. Az 1944 decemberében itt kialakított budapesti gettó utcái, házai az utolsó pillanatban megmenekültek a tervbe vett megsemmisítéstől. Az idezsúfolt emberek nagy része is megmenekült a deportálástól, de közülük sokan itt haltak meg a szenvedésekkel teli hónapokban. Így az emlékezés emlékművei mellett itt minden épület, fal és kő is fontos emlékeztető.

Mindez azonban ma veszélyben van. Egyre gyorsabb ütemben bontják a negyed lakóházait, költöztetik el lakóit, változtatják meg az utcák jellegét. Az értékes régi épületek helyét kirívóan értéktelen és túlméretezett újak foglalják el, melyeket még több év elteltével sem töltenek meg lakók. Európa egyik legértékesebb, legérdekesebb zsidó-kereskedő negyedének helyén elértéktelenedő, halott városrész van kialakulóban.

 

 

 

[popup][/popup]