“A kolozsvári színházban a 27. vagy 28. évemet töltöm. Mi, hogy is mondjam, ezt biológiailag teljesítjük. Ha küzdeni akarnánk ellene, akkor sem lehetne mit tenni. Itt van Erdélyben a színház, magyarul játszunk, a repertoár pedig az egyetemes színházi, és nem csak a színházi kultúrát közvetíti.”

 
2008 tavaszi erdélyi kirándulásunk középpontjában a Kolozsvári Állami Magyar Színház állt. Három előadását láttuk: más kor, más-más szerzők darabjait, ám az előadások szemléleti rokonsága egymással összefüggésbe hozta a műveket, s a színház karakteréről világos képet adva, összefüggő és felkavaró élményt jelentett.

“…én ötéves korom óta pontosan tudom, hogy az, hogy „zsidó”, meg az, hogy „soha”, ugyanazt jelenti. Azt jelenti, hogy soha többé nem mehetsz be a kerted kapuján. Hogy múlttá válsz még életedben. Hogy máshol kell lenned, soha nem térhetsz vissza….”

Radó Sándor, a nemzetközi hírű földrajztudós és legendás hírszerző sorstörténete még mindig tartogat meglepetéseket – állítja a férfi nevelt fia, Trom András, aki a Dóra jelenti teljes, cenzúrázatlan emlékiratkötetét 2006-ban jelentette meg, és azóta saját kutatásokba kezdett.
 

Nemrég jelent meg tanulmánykötete Az idő nélküli hely címmel, amelyben az antiszemitizmus és az idegengyűlölet eredetét is kutatja. A vallásfilozófus szerint a baloldalnak nincs hatásos ellenszere a jobboldal fundamentalizmusára. SÁNDOR ZSUZSANNA interjúja.

 
A Magyar Zsidó Kulturális Egyesület évente két díjat oszt ki, melynek átadására legutóbb decemberi Hanuka bálján került sor. A “Magyar Zsidó Kultúráért” díj 2008-as kitüntetettje Perczel Anna építész, az ÓVÁS Egyesület alapítója, a Védtelen Örökség című könyv szerzője. A  „Várhegyi György díj, a Magyar Zsidó Oktatásért” 2008-as kitüntetettje Kovács András szociológus, a Közép Európai Egyetem, Zsidó Tudományok Programjának akadémiai igazgatója, az MTA Kisebbségkutató Intézetének tudományos főmunkatársa.

Novemberben harmadik alkalommal rendezték meg a Limmud-Keset zsidó közösségi és kulturális fesztivált. A helyszín a Budai Sport Hotel volt, a Normafánál. A koncepció nem változott: vonuljunk ki három napra valahová, és legyünk együtt érdekes programokon. Ebből a szempontból a helyszín jó választásnak tűnt, a buszmegállótól negyedórányi sétára levő hoteltől pedig egy kisbusz jött rendszeresen azokért, akik nem akartak gyalogolni. 

Bächer Iván, az úr ír. Olykor zongorázik a Spinoza Házban. Olykor kabarét konferál ugyanott. Száz évvel ezelőtt, a kabaré őskorában, lehetett viccelni mindenen.
 

Sajtószemle napról-napra
2009. január 10.
Izrael- és palesztinbarát tüntetők véres összecsapása Oslóban
Hírszerző
Az ellentüntetők Molotov-koktélokkal, kövekkel és tojásokkal dobálták a zsidó állam támogatóit, izraeli zászlókat égettek. A helyi média szerint a nyolcvanas évek óta nem volt ilyen súlyos incidens a norvég fővárosban. Több tízezres, százezres tüntetések, tiltakozó akciók követték egymást az arab világban is.

Hanukarácsony címmel mutatta be a napokban a Duna Televízió Balog Gábor rendező-operatőr és Rékai Miklós néprajzkutató-szakértő filmjét, amely egy készülő trilógia része. A két alkotót az úttörő vállalkozásról kérdeztük.

Az első fokon eljáró Fővárosi Bíróság kedden, az ötödik tárgyalási napon, több mint tizenkét órányi tárgyalás után feloszlatta a Magyar Gárda Egyesületet. A szervezet fellebbez az ítélet ellen. A döntésnek nincs jogi hatása az egyesület által létrehívott Magyar Gárda egyenruhás alakzataira.

Mitől véreznek a kőtáblák, szolidárisabb-e az erdélyi magyar, mint a budapesti, miért lett Dragomán György regényének hőse egy félzsidó fiú, s hiányozhatnak-e az erdélyi ízek? – Várnai Pálnak a Szombat lapszámbemutató estjéről szóló írásából minden kiderül.

2008 tavaszi erdélyi kirándulásunk középpontjában a Kolozsvári Állami Magyar Színház állt. Három előadását láttuk: más kor, más-más szerzők darabjait, ám az előadások szemléleti rokonsága egymással összefüggésbe hozta a műveket, s a színház karakteréről világos képet … Tovább »

November 20-án este a budapesti Aranytíz művelődési központban tartotta első összejövetelét a Nemzeti blogcsúcs, melyet a Reakció, a Konzervatórium és a Jobbklikk nevű internetes orgánumok hívtak életre.

Kerekasztal-beszélgetés és közönségtalálkozó a Jobbklikk, Konzervatórium és a Reakció meghívott szerzőivel.  

Elkezdődik végre a zsidó rendszerváltás, vagy a Magyar Zsidó Kongresszus épp ezt kívánja megelőzni? Megváltozik a sokak által kritizált monolit képviselet? Bevonja-e a Mazsihisz a többi zsidó szervezetet a közösséget érintő döntésekbe? Részesülnek végre az egyes zsidó szervezetek a zsidó közösség állami támogatásából? 

A Mazsihisz, mint előző számunkban hírt adtunk róla, 2008. november 16-ra hívta össze a Magyar Zsidó Kongresszust, melyen „részt vehet minden olyan önálló jogi személyiségű, vagy jogi személyiség nélküli csoport, amely magát magyar zsidóként határozza meg.” 

„A Kaláka együttes elegáns, más muzsikusokkal össze nem téveszthető zenei tálcán nyújtja a verset a hallgatóknak. Nem ráerőszakolják a maguk szerzeményeit, hanem kimuzsikálják a Gutenberg óta könyvekbe száműzött, »szív-némaságra« született s ítélt versekből a maguk olvasata szerinti »eredeti« dallamot”. 

Bernstein miséjét 1971. szeptember 8-án, a washingtoni Kennedy Center felavatásakor mutatták be. A mű John Kennedy iránti tiszteletből és szeretetből, özvegye felkérésére született.

Ártatlannak és igaznak nevezte lapunknak adott nyilatkozatában Rácz Sándor azt a feliratot, amely az ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban rendezett kiállításon, Mindszenty József bíboros hercegprímás arcképe alatt olvasható, és amelyre egyik olvasónk hívta fel lapunk figyelmét.