„Ha csak egy grafikus neve marad fenn…”

Pablo Picasso Szalay Lajos magyar grafikus munkásságáról az alábbi kijelentést tette: „Ha két grafikus neve marad fenn az utókornak a huszadik századból, a másik én leszek, ha csak egy, az Szalay Lajos lesz.”

Szalay Lajos (1909–1995) a 20. századi magyar rajzművészet egyik legnagyobb megújítója volt. Évtizedekig Argentínában és az Egyesült Államokban alkotott. Élete végén visszatért Magyarországra, és Miskolcon hunyt el.

A felvidéki Őrmezőn született, édesapja vasúti „állomásfelvigyázó” volt. Saját visszaemlékezései szerint hároméves korában Tarnabodon készítette első rajzát, amely egy biciklijét támasztó embert ábrázolt. Felsőfokú művészeti tanulmányait Budapesten, a Magyar Képzőművészeti Főiskolán végezte.

A második világháború alatt kivezényelték a keleti frontra, a 2. magyar hadsereg kötelékébe osztották be. A frontvonalon haditudósítóként (hadirajzolóként) és sajtóaltisztként teljesített szolgálatot. Feladata a hadműveletek és a frontesemények képi rögzítése volt. Szalay Lajos a háborús időszakról és a doni eseményekről később így nyilatkozott: „Meg akartam rajzolni a halált, amit nem láttam, csak éreztem. Milliókét…” Ebből az időszakból származik a Háborús emlék (Don-kanyar) címen nyilvántartott, 1942–1943-ban készült papíralapú tus és tempera grafikája.

1946-ban Párizsba utazott, majd 1948-ban Argentínába emigrált és ott élt 1960-ig. A tucumáni egyetemen és Buenos Airesben tanított. Dél-amerikai tartózkodása alatt Szalay Lajos számos klasszikus irodalmi és nemzeti műhöz készített kísérő grafikákat. Illusztrálta José Hernández argentin szerző Martín Fierro című nemzeti eposzát, amely kötet a helyi grafikai életben jelentős hivatkozási alappá vált. Grafikákat készített többek között Federico García Lorca drámáihoz, Miguel de Cervantes Don Quijote című művéhez, de Charles Baudelaire A Romlás virágai című verseskötetéhez is. Argentínai tartózkodása alatt grafikáival és megjelent albumaival hírnevet szerzett. Egyik kiállítása alkalmából a helyi szaksajtóban azt írták a munkásságáról, hogy „az argentin rajzművészetnek két korszaka van: a Szalay előtti és a Szalay utáni”

1956

A forradalom eseményeire reagálva Szalay Lajos több rajzsorozatot publikált az emigrációban. S O S El Drama de Hungria címmel az 1956. október 23. és november 4. közötti szabad rádióadások híreire reagálva készített rajzsorozatot. A spanyol nyelvű albumot Buenos Airesben adta ki a Délamerikai Magyarság 1957-ben, és 44 rajzot tartalmazott. A kiadványt dél-amerikai és egyéb ENSZ-delegátusoknak is megküldték. Még ugyanebben az évben a Dibujos – Drawings című reprezentatív kötet élén szerepelt magyar forradalom rajzciklusa A La Tragedia Húngara 41 művel, amelyet a Szegény Hazám című bevezető rajz nyit meg. Egy év múlva jelenik meg A magyar szabadságharc költészete vers-rajz antológia Buenos Airesben A Délamerikai Magyarság Jubileumi Évkönyvében 30 rajzzal. Végül 1959-ben Liras en las Catacumbas címmel szintén az ’56-os tematikához kapcsolódóan megjelent egy további gyűjtemény is 47 Szalay grafikával.

New York-i évei alatt kapott felkérést Márai Torontóban megjelenő, Ítélet Canudosban (1970) című regényének illusztrálására, amelynek borítógrafikáját is elkészítette. Márai Sándor a könyv torontói kiadójának írt hivatalos levelében név szerint kiemelte és megköszönte Szalay Lajos rajzait.

Szalay és Márai Sándor munkásságában és emigrációs sorsában több párhuzam is megtalálható. Szalay Lajos 28 éven át, 1960 és 1988 között élt az Egyesült Államokban, Márai Sándor két részletben, összesen 24 évet töltött az USA-ban, 1952–1967-ig, majd 1980–1989-ig. Szalay Lajost folytonos honvágy kínozta, és New Yorkban grafikai munkája során „úgy hajolt a fehér lap fele rajzolva, háttal ülve a világnak, mint Márai Sándor San Diegóban, könyveit írva”. Szalay írta: „Egyetlen dolgot dédelgetek, nagyanyám beszédbéli szépségét, formás mélységét.” „Az én külföldön eltöltött 34 évem, különösen az amerikai 20 évem, inkább csőd. (…) Az én világnézetem és rajzaimnak a világnézetemből fakadó természete mindig nehezítette azt, hogy tényleg nemzetközi rangra emelkedhessek.” Márai pedig így fogalmaz a Honvágy című írásában: „Valami különös, névtelen betegség ez, az idegbaj egy szelídebb fajtája. Néha kitör, napokon át kínoz, aztán elfelejti az ember. Aztán megint hetekig nem lehet másra gondolni.” Másutt ezt írta: „Mi az, amit nem bírok Amerikában? Nincs más válasz, csak ez: a lélektelenség. (…) Új hazát nem lehet keresni. Csak pénzt lehet keresni, s a pénz birtokában tartózkodási helyet.”

Miként Szalayt, Márait is foglalkoztatta a Genezis – Mózes első könyve – aki Naplójában úgy nyilatkozott, hogy azt az idő múlásával egyre inkább csak szó szerint, és nem képletesen képes olvasni. Az emigrációban pedig mindketten mélyen átélték 1956 forradalmának katarzisát. Márai 1956 karácsonyára írta New Yorkban a Mennyből az angyal című versét, melyben a nyugati világ tétlenségét és közönyét vádolja a tankok által eltiport Budapesti felkelés láttán. Naplójában az 1956. október 23-i bejegyzés ennyi: „Október 23. – Isten malmai gyorsan őrölnek.”

 

A Biblia Szalay Lajos grafikáiban

Szalay Lajos 1960-ban hagyta el Argentínát, amikor családjával az Amerikai Egyesült Államokba költözött. New York-i időszakának kiemelkedő dokumentuma az 1966-ban kiadott 143 oldalas, 124 rajzot tartalmazó Genesis: A Graphic Interpretation című kötet. Szalay bibliai témájú rajzain az alakok anatómiai torzításokkal, megnyújtott vagy görcsbe ránduló végtagokkal és megfeszített izmokkal jelennek meg, amelyek a hús-vér test fizikai valóját mutatják be. A Jákob harca az angyallal jelenetet egymásba fonódó, birkózó testekként jeleníti meg Szalay rajzain feldolgozta Ábrahám áldozatának történetét is. Jónás története, a Kiűzetés a Paradicsomból és a Tékozló fiú szintén állandó témái voltak. Az 1970-es és 1980-as években kezdett el kiemelten foglalkozni a bibliai Énekek éneke vizuális feldolgozásával. Salamon király ótestamentumi szövegét Somlyó György fordításában, Szalay Lajos kísérő rajzaival a Gyomai Kner Nyomda adta ki 1994-ben.

 Franz Kafka elbeszéléseinek illusztrációi (1983)

Szalay Lajos az 1980-as évek elején készített rajzsorozatot Franz Kafka írásaihoz. A grafikák nyomtatásban 1983-ban jelentek meg a Franz Kafka elbeszéléseit tartalmazó kötetben, az Európa Könyvkiadó gondozásában. A könyv Franz Kafka születésének 100. évfordulójára látott napvilágot és 74 Szalay grafikát tartalmaz. A könyvben található történetek kísérőjeként vagy illusztrációjaként Szalay Lajos rajzai nem egyszerűen csak a novellák cselekményének egy-egy konkrét jelenetét másolják le, hanem a kafkai szövegek hangulatát követő önálló művészi alkotásként kísérik a szépirodalmi anyagot. Ezek a grafikák nemcsak azt ábrázolják, amit maga Franz Kafka leírt a szövegeiben, hanem azt is, amit Szalay látott Kafkában, és szavai szerint „az elmúlt fél évszázad embertelen emberi történetében”.

Szalay Lajos Kaffka mellett a világirodalom több más óriásaihoz (Shakespeare, Dosztojevszkij, Tolsztoj, Steinbeck, Csehov, Turgenyev) is számos rajzot és albumot készített.

Szalay magyar szépirodalmi illusztrációiról

Szalay Lajos szorosan kötődött az irodalomhoz, és pályafutása során számos kiemelkedő magyar író és költő művét illusztrálta. Szabó Lőrinc költővel közös munkájukként jelent meg a Tizenkét vers – tizenkét rajz című kötet 1943-ban. Szabó Lőrinc a rajzok szuggesztív erejét méltatva úgy nyilatkozott, hogy azok nem puszta másolatok, hanem a versekkel egyenrangú, önálló alkotások. József Attila költeményeihez és versesköteteihez is készített kísérő rajzokat. Herczeg Ferenc: Az író Tűz a pusztában című munkájához 12 táblaképet (rajzot) készített 1943-ban. Szathmári Sándor híres szatírájához, a Gulliver utazása Kazohiniában című regényhez 25 rajzot és a borítót készített 1941-ben. Ez a különös könyv egyébként a magyar irodalomtudományi kritika szerint tartalmi ötletességben és színvonalában Huxley Szép új világ és Orwell 1984 című művei mellé emelhető. A könyv kéziratát és korai verzióját még a harmincas években Karinthy Frigyes és Babits Mihály is elismeréssel fogadta.” Babits Mihály, Faludy György, Illyés Gyula, Kodolányi János, Somlyó György és Keresztury Dezső köteteiben, verseik, illetve prózai írásaik mellett szintén rendszeresen megjelentek Szalay illusztrációként szolgáló tusrajzai, de ő készítette a középkori Ómagyar Mária-siralom grafikai feldolgozását és illusztrációit is. Készített illusztrációkat és kísérő rajzokat Mécs László, Móricz Zsigmond és Kassák Lajos kiadványaihoz. Egyébként Szalay Lajos első önálló rajzkönyve 1941-ben jelent meg Szalay Lajos hatvan rajza címmel amelyhez Kassák Lajos írta a felvezető tanulmányban Szalay vonalvezetéséről: „Vonalai szinte érzékenyen…”. „Vonalai szinte érzékien hajlékonyak, körülzárt formaalakzatai monumentálisak…”. Szalay Lajos később, 1946-ban illusztrációt készített Kassák Lajos Anya című művéhez is.

Szalay Lajos hazatérése

Az emigrációból a grafikus művész az 1960-as évek végétől kezdve többször hazalátogatott Magyarországra és 1972-ben gyűjteményes kiállítást rendeztek a műveiből a Magyar Nemzeti Galériában. Szalay Lajos és felesége 1988-ban költöztek vissza véglegesen Magyarországra, és Miskolcon, a Belvárosban kaptak lakást .Hazatelepülésekor így nyilatkozott: „…felajánlom hazai múzeumoknak történet átadásra négyszázötven rajzomat, hogy szülőhazám iránt érzett szeretetemet és hálámat ezzel is kifejezzem.”

1988 decemberében a X. Miskolci Téli Tárlaton elnyerte Miskolc Város Tanácsának nagydíját, 1992-ben megkapta a Kossuth-életműdíjat. 1993-ban pedig Miskolc város díszpolgárává választották. A munkásságát bemutató állandó kiállítása 1992. októberében nyílt meg Miskolcon.

Szalay Lajos 1995. április 1-jén hunyt el Miskolcon.