“Amint látják, itt vagyok, a cukorrépa ezek szerint jól tartósít” – Búcsú Dr. Salamon Istvántól

Mély fájdalommal és megrendüléssel, de egy példaértékű, hosszú életért hálát adva búcsúzunk közösségünk egyik legtiszteltebb tagjától, Újszeged egykori szeretett háziorvosától,a Szegedi Zsidó Hitközség korábbi alelnökétől, elöljárójától, Dr. Salamon Istvántól, héber nevén Mose ben Jeasaja Jicchák haKohentől – írta facebook posztjában Kendrusz Attila, Szeged Zsidó Hitközségének vallási vezetője.

Élete története magában hordozza a zsidóság 20. századi tragédiáját, de ami ennél is fontosabb: a túlélést, a gyógyítást és a törhetetlen életigenlést.

1944-ben, mindössze négyéves kisfiúként deportálták családjával együtt Szegedről a strasshofi táborba. Édesapja, Jeasaja Jicchák munkaszolgálatba vonult, és soha többé nem térhetett haza gyermekéhez és feleségéhez – áldott legyen az emléke. A tábor sötétségében egy ártatlan, négyéves gyermek küzdött az életért: az éhség ellen úgy védekeztek, hogy a munkatáborban sapkában csempészték neki a maradék kenyérdarabokat, és marháknak szánt cukorrépán élték túl a borzalmakat. Végül ott, Strasshofban érte meg a felszabadulást.

Aki ilyen fiatalon ismeri meg az emberi kegyetlenséget, az könnyen a sötétséget választhatná. Ő azonban a Fényt, a Pikuách Nefest (az életmentés, életvédelem) szent kötelességét választotta. Orvos lett. Évtizedeken át gyógyította Újszeged lakóit, nemcsak a tudásával, hanem azzal a mély empátiával is, amit csak az tud adni, aki maga is megjárta a poklot.

Mégsem a keserűség határozta meg a lényét, hanem a túlélők sajátos, bölcs és élettel teli humora. Mindannyian emlékszünk arra, ahogy a szegedi téglagyári holokauszt megemlékezéseken évről évre a mikrofonhoz lépett, és az egybegyűltekre nézve a rá jellemző mosollyal így szólt:

“Amint látják, itt vagyok, a cukorrépa ezek szerint jól tartósít.”

Ebben az egyetlen mondatban minden benne volt. A felfoghatatlan szenvedés, a zsidó nép túlélése, a halál felett aratott győzelme és egy csodálatos ember életszeretete. Valóban itt volt, velünk volt, gyógyított és tanított minket.

Most, hogy visszaadta lelkét a Teremtőnek, az űr, amit maga után hagy, szavakkal kifejezhetetlen. Osztozunk a gyászoló család fájdalmában. Vigasztalódjanak Cion és Jeruzsálem gyászolói között!

Legyen lelke bekötve az Élet Kötelékébe!