A „Zsidó Lacira” épp 50 éve mondták ki a halálos ítéletet.

Az állami fajvédő színház elleni tiltakozások csúcspontján Tarlós István
szórakoztató nyilatkozattal örvendeztetett meg minket. Azt állította,
hogy amit a közismerten fajvédő politikai publicista, Csurka István
egyebek közt az Ascher Café című cikkében is leír, az egyfelől
félreérthető, másfelől szemben áll az Új Színház koncepciójával. 

„Ha Európa nem támogatja Izraelt a béke ügyében, akkor szellemi
örökségét tagadja meg, gyökereit vágja el, és ezáltal saját jövőjét
sodorja veszélybe” – hangzott el azon a konferencián, melyre a világ
számos országából Budapestre érkező Izrael-barát politikusok
részvételével került sor.

A Mazsihisz megnyilatkozásainál is fel szoktunk szisszenni, ha a
magyar zsidóság egésze nevében, illetve a magyar zsidóságról teszik
azokat, en bloc. Ezúttal a Magyar Köztársaság elnöke nyilatkozott
sajtóhíradások szerint a magyar zsidóság nevében – ami részéről sem volt
helyes. Még kevésbé, mint a Mazsihisz részéről.
 

Nem enged sajókazai lakcímre bejelentkezni a helyi önkormányzat tucatnyi
olyan lakost, aki amúgy életvitelszerűen lakik a háromezer-négyszáz
lelkes, hátrányos helyzetű borsodi településen. 

Nagyot tévednek azok, akik úgy gondolják, hogy Orbán Viktor most a jó
viszony fenntartása érdekében az Új Színházat egykori
polgárikör-társának, Vonának, illetve pártjának ajándékozta oda.

Az idei október 23-a az ellenzéké volt, Orbán Viktor Brüsszelbe utazott,
a Fidesz nagygyűlése és a szép idő is elmaradt. A hol szemerkélő, hol
szakadó esőben tízezrek mentek el az egymilliósok tüntetésére
megmutatni, hogy nem tetszik nekik a rendszer, a Jobbik pedig
rendszerváltó programot hirdetett.
 

A Le Monde című francia liberális napilap pénteki száma közli Joëlle
Stolznak, az újság bécsi tudósítójának írását A budapesti Új Színházat a
szélsőjobbnak kínálták fel címmel. 

 Mindkét darab központi kérdése a társadalmi együttélés és az identitás mibenléte. Vajon miképpen tud békében együtt élni cigány és magyar, muzulmán, keresztény és zsidó a kicsiny, de történelmileg annál terheltebb Magyarországon. És a válasz keresése során mindkét … Tovább »

A palesztin állam egyoldalú elismertetéséért indított kampány
értékválasztás elé állítja Európát és benne Magyarországot. Eláruljuk-e
múltunkat, zsidó-keresztény értékeinket, melyeken civilizációnk, az
alapvető és elidegeníthetetlen emberi jogok garantálását célul tűző
politikai rendszereink, a szabad világ nyugszanak? 

A napokban sokat lehetett olvasni arról, hogy miként képzeli a kormány a
Kossuth tér 1945 előtti állapotának visszaállítását. Szobrokat
cserélnének le, mozgatnának ide-oda, állítanának vissza, stb… Persze
Károlyi és a baloldaliságát nyíltan vállaló József Attila is repülne. 

A Nagyfuvaros utcai zsinagóga az egyik legrégibb a negyedben, s ma is
mindennap többször összegyűlnek imádkozni a hívek. A közösség szilárdan
áll az időben, bár az utánpótlás gondjai jelen vannak.

Miközben a jobboldali többségű Fővárosi Önkormányzat – egyetlen publicisztikájának a magyarságot sértő mondataiért – a szélsőjobboldali szavazatok támogatásával megfosztotta Kertész Ákost díszpolgári címétől, ugyanez a Fővárosi Önkormányzat – a szakmai testület ezzel homlokegyenest ellentmondó véleménye ellenére – a szélsőjobboldali nézeteiről és megnyilvánulásairól ismert Dörner Györgyöt nevezte ki az Új Színház élére

Dörner György színművész lett a budapesti Új Színház igazgatója, Csurka István író, dramaturg pedig az intendánsa

Hátország Színháznak nevezné át az Új Színházat Dörner György, az
intézmény csütörtökön kinevezett igazgatója, mert ez a név szerinte
jobban kifejezi “a szociálliberális iga alatt nyögő magyarságot”.

“Örökkévaló, segíts bennünket, hogy megváltozhassunk: kőszívűből érző emberré, ellenségeskedőből szeretettel közeledővé, kicsinyességben elveszettből célra törekedővé, irigykedőből megelégedetté, figyelmetlenből fegyelmezetté, félőből hívővé (…) közelíts bennünket embertársainkhoz, mert nincs élet elkülönülésben. Ez az én imám is – magamért, közösségünkért és Magyarországért is.”

Kisebb vihart kavaró könyv jelent meg Izraelben 2008-ban. A zsidó nép és
Izrael legitimitását kétségbevonó mű nálunk a Kairosz kiadó
gondozásában jelent meg. Jó tudni előre, mire fognak hivatkozni a
szélsőjobboldalon, amikor Izrael történelmi létjogosultságát kívánják
majd kétségbe vonni.

Három évtized budapesti városfejlesztési programjait és rendezési
terveit foglalja össze egy a napokban megjelent könyv, amelyből az is
kiderül, hogy a múlt század nagy urbanistái lebontották volna a belső
kerületek házainak jelentős részét és a budapesti lakosság nagy részét
családi házakban helyezték volna el. Aztán persze minden egészen másképp
történt

Évek óta önkéntes világi vezetőként dolgozom progresszív zsidó
hitközségben. A Nagyünnepek számomra tipikusan rendezvényszervezéssel
telnek, emellett próbálok spirituális feltöltődésre időt szakítani.
(Persze, erre Elul hónap való, mondanák a bölcseink…) 

A népszámlálás [1] lényegében elindult – bár az adatgyűjtés csak október
1-jén, szombaton fog –, az A/4-es, zöld színnel nyomott boríték
mostantól kezdve bármikor felbukkanhat a postaládánkban. Vagy
belenyomhatják a kezünkbe, mint korábban írtam [2], előbbi a szabvány,
utóbbi a praktikusabb, mármint a számlálóbiztosnak. Köztük nekem is, aki
a családokat felkereső negyvenezrek egyikeként fog adatokat gyűjteni a
következő hetekben.