Hátország Színház

Írta: Szombat - Rovat: Hírek - lapszemle

Dörner György színművész lett a budapesti Új Színház igazgatója, Csurka István író, dramaturg pedig az intendánsa

 

 

forrás:ujszo.hu

 

A posztra a jelenlegi igazgató, Márta István is pályázott, az illetékes szakmai bizottság kettejük meghallgatása után 6:2 arányban Mártát támogatta. Az eredmény azonban nem kötelezi a végső döntést meghozó főpolgármestert, Tarlós István Dörnert nevezte ki, ezzel is demonstrálva, hogy ő bármit megtehet Budapesten. A MIÉP nagygyűlések, később a Jobbik-programok lelkes szónokaként is ismert Dörner egyelőre nem kívánt nyilatkozni, mondván, megbízatása februártól szól, ezért csak év végén beszél terveiről. Az abszurd humort kedvelők számára rendkívül szórakoztató pályázata viszont még tegnap felkerült az internetre.

Rászántam egy estét az elütésekkel, stilisztikai és helyesírási hibákkal tarkított anyag tanulmányozására, és bizony mondom, megérte. Örkény, sőt Karinthy sem nevettet meg ennyire. Persze ez a nevetés keserű, könnyes. Hadd osszak meg önökkel néhány gondolatot, a legjobb passzusokat pedig hadd idézzem szó szerint. Az új igazgató Hátország Színházra változtatná a színház nevét. Ezt imígyen magyarázta: „Hátország a szociálliberális iga alatt nyögő magyarságot jelképezi. Egy, az egy egész nemzet számára életbevágóan fontos visszafoglalási igényt jelent be. Ennek a visszafoglalásnak egyik első, kicsi, de nem jelentéktelen ütközete lehet ez a színház” – írja Dörner, aki szerint „a magyarság a hátországból, az elnyomott, háttérbe szorított, elhallgatott, félreszorított nemzeti értékeivel, Bornemiszáival, Csokonaijaival, de Németh Lászlóival és Illyés Gyulával, fel egészen a mai követőkig, megindítja a visszafoglalást a liberális, pesti vicchullám, a pénzcsinálás és újabban a szórakoztató, liberális állam, sokszor a bordélyházak szintjére süllyedt csomópontjai ellen”.

Ne keressenek ebben rációt, ez annál is inkább felesleges, mivel az új igazgató sem tagadja, hogy a gondolatmenet nem az övé, csak „sajátommá tettem, mert azonosulok vele. Ez a gondolatmenet Csurka Istváné, atyai barátomé, aki pedig Molnár Tamás, a legnagyobb magyar katolikus filozófus írásainak tanulmányozása révén jutott el idáig”.
A tanítvány a színház irányításába is beveszi mesterét, Csurkát, persze nem napi nyolc órában, hanem „szellemi egybentartóként”, aki elsősorban a műveivel lesz jelen. Elsőként a rendkívüli izgalmakat ígérő Írószövetségek harca című művét fogja játszani a színház, később pedig A hatodik koporsót.

A következő idézet is pompás. „Meg kívánok állapodni a Köztársasági Elnöki Hivatallal, hogy a köztársasági elnök útjai során lehetőség legyen a programban valamely előadásunkkal, szerepelni, ami nagyban kitágítaná a lehetőségeinket, és állami szintre emelné a magyar nemzeti dráma ügyét”. Nos, előadásokat akkor szoktak meghívni külföldre, ha azokat a meghívó fél jónak ítéli. Nem olcsó dolog kiutaztatni a színészeket, kivinni a díszletet. Ám ha az állam állja a költségeket, utazhatnak a nemzeti fűtöttségű darabok, ha máshová nem, akkor a határon túli magyarokhoz.

A jelenlegi repertoárt Dörner leveszi a műsorról, mihelyt lehet. Nemrég láttam tőlük egy remek előadást, nézzék meg, amíg tehetik. Závada Pál–Móricz Zsigmond: Bethlen. Magyar történelem emberi megközelítésben, úgy, ahogy például az Alföldi-féle nemzetiben csinálják, amíg tehetik. Azaz jövő nyárig.

 

támogatás
[popup][/popup]