A tatárszentgyörgyi rasszista indítékú gyilkosságok évfordulójára
2009. február 23-án hajnalban Tatárszentgyörgyön egy roma család házára Molotov-koktélt dobtak, a tűz elől kimenekülő családtagokra pedig rálőttek.
A támadásban Csorba Róbert és az 5 éves kisfia meghalt, egy kislány súlyosan megsérült.
A bűncselekmény a 2008–2009-es, romák elleni fegyveres támadássorozat része volt; az elkövetők később lebuktak, és az ügy országos jelentőségű nyomozássá és bírósági eljárássá vált.
A jogerős ítélet szerint Kiss Árpád, Kiss István és Pető Zsolt az emberöléseket előre kitervelten, aljas indokból, különös kegyetlenséggel, több emberen, részben 14. életévét be nem töltött személy sérelmére, továbbá bűnszervezetben követték el; ezért tényleges életfogytig tartó szabadságvesztést kaptak. Csontos Istvánt a minősített emberölések bűnsegédjeként ítélték el 13 év fegyházra.
A 2008–2009-es, romák elleni rasszista támadássorozatnak a tatárszentgyörgyi áldozatokon kívül is voltak halálos áldozatai: Nagycsécsen Nagy Tiborné és Nagy József, Tiszalökön Kóka Jenő, Kislétán Balogh Mária.
Az erőszak üzenete egyértelmű volt: nemcsak az adott családot érte, hanem egy egész közösségnek szólt.
Az ilyen helyzetekben többnyire ugyanaz a folyamat rajzolódik ki. Először élesedik a „mi” és „ők” határa, aztán jön a megbélyegzés („ilyenek-olyanok”), majd a riogatás („veszélyt jelentenek”). Végül megjelenik az a beszédmód, amely a célpontokat „kevésbé számítónak, nem teljes értékű embernek” mutatja.
Ettől még nem következik automatikusan erőszak, de könnyebbé válik úgy tekinteni rá, mint valamire, ami „megmagyarázható”, sőt „igazolható”.
A dehumanizációnak az a foka, amikor valaki tudatosan levadászik egy 5 éves gyereket, iszonyatos.
Ez egy olyan lelki és társadalmi folyamat vége, amelyben a gyűlölet, a csoportosítás és az önigazolás kiiktatja az empátiát. Ettől lesz lehetséges az, ami normális emberi mércével felfoghatatlan.
Ezért létkérdés, hogy a megbélyegzés, a riogatás és az „ők–mi” logika első jeleit időben észrevegyük, és zéró toleranciát tanúsítsunk iránta, mielőtt tovább épülhet – ma pedig emlékezzünk az áldozatokra.
Az írás a Kendőzetlenül blogon jelent meg.
