Mészáros István: A szabad világ védőbástyája

Írta: Szombat - Rovat: Hírek - lapszemle

A palesztin állam egyoldalú elismertetéséért indított kampány
értékválasztás elé állítja Európát és benne Magyarországot. Eláruljuk-e
múltunkat, zsidó-keresztény értékeinket, melyeken civilizációnk, az
alapvető és elidegeníthetetlen emberi jogok garantálását célul tűző
politikai rendszereink, a szabad világ nyugszanak? 

 

 

forrás:atv.hu

 

Az Európai Parlament nemrég politikai nyilatkozatban kérte föl a megosztott uniós tagállamokat, hogy egységesen kezeljék a palesztin nép „legitim” törekvését arra, hogy az ENSZ-ben „államként” képviseltethesse magát. A nyilatkozat szellemisége Európa további értékvesztésének veszélyét vetíti előre. Azt, hogy a demokratikus vívmányaira büszke kontinens segédkezet nyújthat egy olyan alakulat állami szintre emeléséhez, amelyik gyakorlatilag a békés együttélés normáit, a nyugati civilizáció értékeit tagadja és az iszlám fundamentalizmus frontját erősíti.

Izrael a közel-keleti térség egyetlen demokráciája, aminek biztonságát nem aláásni, hanem védelmezni kéne. Az államhatalmi ágak megosztása, szabadon választott többpárti parlament, politikusok elszámoltathatósága, szabad sajtó, alapjogok, szabad vállalkozás, színes kulturális élet és lényegében mindaz jellemzi Izraelt (összes hibájával együtt), ami a zsidó-keresztény kultúrkör többi demokráciáját. Elismerésre méltó teljesítmény mindezt hosszú ideje tartó háborús és terrorfenyegetettség árnyékában működtetni. Jellemző, hogy egy odalátogató európai szinte föl sem fog semmit a veszélyből.

Az Izrael ellenőrizte területeken élő arab kisebbség az oslói egyezményeknek köszönhetően nemzetközi összehasonlításban is kimagaslóan széleskörű autonómiát élvez: önálló elnök, kormány, parlament, önálló jogalkotás, jogalkalmazás, közigazgatás, önálló rendőrség, korlátlan nyelvhasználat, parlamenti képviselet, megfigyelői státusz az ENSZ-ben, külképviselet több külföldi államban, így hazánkban is. Az arab kisebbségnek (a szomszédos arab államok lakosságához képest önálló etnikai jegyekkel nem bíró palesztinoknak) a Palesztin Autonómia tizenöt éve alatt elég ideje volt, hogy bizonyíthassa az Izraellel való békés egymás mellett élés, továbbá a palesztin társadalom demokratizálása iránti elkötelezettségét. Csak a vak nem látja, hogy a várakozásokkal szemben a palesztin önrendelkezés biztosítása nem a békét erősítette, hanem a terrorizmusnak nyújtott védő ernyőt. Különösen szembeötlő ez a Hamasz gázai hatalomátvétele óta. Rövidlátó politika lenne az oslói palesztin kötelezettségvállalások elszabotálását államisággal jutalmazni. Naivitás föltételezni, hogy ettől majd jobb útra térnek.

A palesztinok körében nem Mahmúd Abbász, hanem a Hamasz bír tényleges befolyással. Egy iszlám fundamentalista szervezet, amelyik dogmatikus alapokon „Allah tulajdonának” tart minden olyan földet, amit az iszlám meghódított, így Palesztina teljes területét (de ilyen logikával még hazánk, sőt Európa egykori török hódoltság alá kényszerített részeit is). Idézek a Hamasz Chartából:

„Palesztina földje iszlám wakf (oszthatatlan közös vagyon) az összes muszlim generáció kezdetétől az Utolsó Ítélet Napjáig. Nem cserélhető el, vagy engedhető át másoknak. Sem egyetlen arab államnak, elnöknek, vagy királynak, sem valamennyi arab elnöknek, vagy királynak, sem pedig valamely arab, vagy palesztin szervezetnek nincs ehhez joga…
Ez a törvény vonatkozik az iszlám Saria szerint Palesztina földjére és minden (sic!) olyan földre, amit az iszlám erővel meghódított, midőn a muszlimok ezeket a földeket a muszlim nemzedékeknek szentelték az Utolsó Ítélet Napjáig…”(11. cikk, részlet).
„Nincs egyéb megoldás a palesztin problémára, mint a dzsihád. A különféle kezdeményezések, javaslatok és nemzetközi konferenciák csupán időpocsékolást és haszontalan próbálkozást jelentenek. A palesztin nép visszautasítja, hogy jövője, jogai és sorsa spekulációk tárgya legyen.”(13. cikk, részlet)

Ez a dogma is magyarázza, hogy miért utasítja el ez a terrorszervezet a PFSZ oslói vállalásait és miért akar a PFSZ is kibújni alóluk. E sorok alapján komolyan gondolhatjuk-e, hogy az Izrael fölszámolását célul tűző erők majd őszintén tesznek bármilyen engedményt, ha tesznek egyáltalán?

Mi magyarok, akik százötven évig nyögtünk „gyaurként” az oszmán terror és kizsákmányolás alatt, akik hálával emlékezünk Hunyadi János, Zrínyi Miklós, Dobó István honvédő harcaira, de egész Európa is, melyet egykor a muzulmán hódítás fenyegetett, csak hálásak lehetünk Izraelnek, hogy leköti ezeket az erőket, mielőtt még kedvük támadna további, most már európai területeket is visszafoglalni „Allah dicsőségére”. (Koszovóban és Boszniában már ott vannak a hídfőállásaik.) Most, hogy az egyre radikalizálódó Törökország is vezető szerepre jelentkezett be az ottani térségben, még inkább kijelenthető, hogy Izrael lényegében az egész nyugati civilizáció önvédelmi harcát vívja a Közel-keleten, a szabad világ előőrsét képezi a térségben. Nem gyöngíteni, nem delegitimizálni kellene, hanem megadni neki minden támogatást a biztonságos létezéséhez.

Nekünk, magyaroknak, kiknek jelentős részét szintén diaszpórába, illetve idegen fönnhatóság alá kényszerítettek a történelem viharai, kiket érzékenyen érint testvéreink jogainak helyzete Marosvásárhelyen, Szabadkán, Kassán, Ungváron, kell, hogy legyen érzékünk arra, hogy Izraelnek sem közömbös Hebron, Betlehem. Nevezetesen az egykori Júdea és Szamária területe (amit a régi hovatartozást elhomályosítva ma „Ciszjordániának” neveznek), és az ott élő zsidók biztonsága.
 
Minket, keresztényeket nem hagyhat közönyösen a palesztin fölügyelet alá átsorolt keresztény kisebbség sanyarú sorsa. Ki védi majd meg őket az iszlám sárián alapuló jogfosztástól egy majdani palesztin államban? Miért nem kérdezik meg legalább az európai vezetők a helyi keresztény közösségeket is, hogyan vélekednek a palesztin önrendelkezés létező gyakorlatáról?

Nem lehetünk közömbösek azon települések, szent helyek sorsát, biztonságos és szabad megközelítésük garantálását illetően sem, ahol Urunk, Jézus Krisztus szolgált. Jézus Betlehemben (ma a Palesztin Autonómia része) született. „Én házamnak” nevezte és féltékeny szeretettel tisztította meg a jeruzsálemi Templomot, ahová rendszeresen följárt, ahol rendszeresen tanított, csodákat tett. Jeruzsálemben született az evangélium: ott szenvedett, feszíttetett meg és támadott föl a Megváltó. Az Olajfák hegyéről ment föl a Mennybe és ott is lép majd újra a Földre. Jeruzsálemben teljesedett be a Pünkösd, ott született az Egyház. Jeruzsálem városa (éppen az arabok által lefoglalni kívánt keleti része) tehát történelmi színtere, régészeti leletei pedig tárgyi bizonyítékai a kereszténység születésének, a Biblia (benne az Újszövetség) valóságtartalmának is. A kereszténység elemi érdeke, hogy ne engedje kiforgatni magát ezekből, Jeruzsálem olyan hatalom igazgatása alatt álljon, amely megőrzi és tiszteletben tartja emlékeit, szent helyeit.

Izraeli fönnhatóság alatt ezek az érdekek és jogok kifogástalanul érvényesülnek, arab fönnhatóság alatti gyakorlásuk viszont életveszélyes vállalkozássá vált. A betlehemi Születés Templomát 2002-ben palesztin fegyveresek elfoglalták, megrongálták, kifosztották.  A papokat túszul ejtették, Bibliákat téptek szét, WC papírnak használták lapjaikat. Betlehemben a keresztény lakosság aránya drámaian lecsökkent, mióta a város palesztin kézbe került.

A jeruzsálemi Templom egykori létezését – és ez által Jézus Krisztus szolgálatának fontos történelmi helyszínét – a palesztinok tagadják, és igyekeznek eltüntetni a vonatkozó régészeti emlékeket. Az iszlám 1949-1967 között, jordániai uralom alatt lerombolta, illetve megszentségtelenítette az óváros zsidó vallási létesítményeit, a Siratófalat elzárta a zsidók elől és a keresztény helyekhez való hozzáférést is drasztikusan korlátozta. Izrael viszont az 1967-es háború óta annak ellenére is biztosítja a Templom-hegyen az iszlám jelenlétet, hogy saját fönnhatóságát az egész város fölött visszaállította. Fölszámolta a keresztény helyekkel kapcsolatos korlátozásokat is. Ha viszont egy keresztény a palesztin vallásrendőrség által fölügyelt Templom-hegyre visz Bibliát, úgy kell becsempésznie és őrizetbe vétel veszélyével néz szembe, ha ott Jézus Krisztus nevének említésével imádkozik. Mindezek alapján tartani kell attól, hogy palesztin kezekben az iszlám jelenléte kizárólagossá válik a keresztény helyeken is.

Van a kérdésnek erkölcsi dimenziója is. Európa és Magyarország egyszer már elkövette azt a bűnt, hogy egyesek tettlegesen, mások közömbösen, vagy naivan asszisztálva (keresztények tömegeit is beleértve) előidézték az európai zsidóság tragédiáját. Mi már csak ezért is tartozunk megtenni minden tőlünk telhetőt annak érdekében, nehogy most Izrael állama váljon a visszatelepedett zsidóság haláltáborává. Ezért csak olyan megoldásokat szabadna támogatnunk, amelyek nem gyöngítik, hanem garantálják Izrael biztonságos és védhető határok közötti létezéséhez való jogát, önvédelmi képességét. A palesztin államiság elismerése, Jeruzsálem fölosztása ellenkező irányba mutatna.

 

támogatás