Nagyünnepek a gránátalma körül

Írta: Szombat - Rovat: Politika

Évek óta önkéntes világi vezetőként dolgozom progresszív zsidó
hitközségben. A Nagyünnepek számomra tipikusan rendezvényszervezéssel
telnek, emellett próbálok spirituális feltöltődésre időt szakítani.
(Persze, erre Elul hónap való, mondanák a bölcseink…) 

 

 

Az idei évre egy szimbolikus kísérőt választottam társamul, amely figyelmemet segíti a helyes értékekre fókuszálni. Egy gyümölcsöt, ami elsőre akár röhejes new age faölelgetésnek is tűnhetne, de ha megkapirgáljuk a gránátalma mögött rejlő zsidó értékeket, személyes és közösségi élményeimet, talán könnyebben elfogadható útitársként.

Ha mást nem is, a tanulás iránti vágyunkat és kötelességünket biztosan szimbolizálja a Nagyünnep_gránátalma_2.jpggránátalma, hiszen ha összeszámoljuk a tórai, talmudi és kabbalisztikus említéseket, máris hosszú heteken keresztül ismerkedhetünk hagyományunk sokszínű értelmezéseivel. Ilyen például a sivatagi vándorlás vége felé (IVMózes 20:5) a reklamáció, amelyben a nép számon kéri vezetőin, miért is hozta olyan helyre, ahol nincs víz, sőt még gránátalma sem terem? Néhányszor átéltem már ezt a helyzetet, mivel közösségemmel egy hosszabb úton haladunk a saját zsinagóga eléréséig, és ilyenkor fontos, hogy az ember vagy tudjon vizet fakasztani a sziklából, vagy legalább egy kósza gránátalmát felmutatni az elégedetlenkedőknek…

A Tórában még a főpapi ruha egyik alap díszítőelemeként is szerepel a Rimonin (IIMózes 39:24), amellett, hogy minden Tóra tekercs díszeként mintegy lezárja az Éc Hájimot. Közösségünk Tórájához nagymamám segítségével jutottunk, akit túlélőként ismerőse megkeresett egy elpusztított alföldi haszid közösség hátrahagyott kincsével. Egyébként Mama határozottan állítja, hogy a 100%-os gránátalmalé jobban karban tartja vérnyomását, mint bármelyik gyógyszere. Ha ránézek egy gránátalmára, ezen élmények is hozzá tartoznak.

A talmudi értelmezés a micvákhoz, és különböző embertípusokhoz köti ezt a gyümölcsöt. A Nagyünnepek során igen különböző hozzáállású emberekkel találkozom, és bár nem feltétlenül mindenkivel vagyok megbékélve, kiváló alkalom ezeken az érzéseken felülkerekedni és velük közös erőfeszítéssel valamilyen micvát elvégezni. Remélem, ez idén is sikerülni fog.

Rabbinövendék öcsémtől egy pár utazó sábbáti mécsestartót kaptam ajándékba egy-két éve. Gránátalmát formáznak, és milyen jól is jöttek, amikor hosszabb úton péntek este megpihenve tudtam gyertyát gyújtani, legutóbb egy vidéki vallásközi párbeszéd konferencián, ahol érdeklődve figyelte a hallgatóság előadásomat a progresszív zsidóságról. A helyszín egy jelenleg szállodaként is funkcionáló néhai kolostor volt, amelybe így a gránátalmákon keresztül is elkísért a Sábát, amelynek megünneplése, helytől függetlenül, számomra mindig kihívás a rohanó munkahét végeztével. Tudjuk, hogy a zsidóságban a „logisztika” és a spiritualitás kéz a kézben járnak, ezért is vagyok hálás ezért az ajándékért testvéremnek.

A legszebb iparművészeti kerámia gránátalmát Isztambulban vehettem kézbe először. Tűzpiros máza szinte hipnotizált, tudtam, hogy nem távozhatok nélküle. A bazári alkuban elgyengültem, mivel úgy éreztem, a tárggyal összecsomagolva jár nekem a teljes zsidó szimbólum csomag, hát a hülyének is megéri ennyiért, nem? Az alku tanulságain túl fontos emlékeztető számomra, hogy zsidó szimbólumokat más kultúrájú közegben is találhatunk, nyitott szemmel kell járni, és meg kell próbálni a közös dolgokat előtérbe helyezni, még ha politikai vagy diplomáciai feszültségek is terhelik napjainkat.

A zsinagógai újévben az erkölcsi támogatásra különösen nagy szüksége lesz közösségünknek, mivel az új egyházügyi törvény súlyosan hátrányos helyzetbe hozott minket a többi zsidó vallási irányzathoz képest. Ebben a nehéz helyzetben az összefogás lehet a megoldás, közelebb hozva egymáshoz a két független progresszív (reform) hitközséget, a Bét Orimot és Szim Salomot.

Ezt a Ros HáSánát mindenesetre már a kerámia gránátalmával ünnepelhetjük, magammal is viszem a zsinagógába újév másnapján, hogy más is gyönyörködhessen benne. Bár az etrogé a főszerep, de Szukotkor is nagyon aktuális a gránátalma, még ha csak ételként tekintünk is rá. Idén októberben a Szim Salom Hitközség a nyitottság jegyében a Szent István parkban állítja fel a szukát, amelyben közös tanulás, étkezés és más izgalmas programok várnak minden érdeklődőre!

Ezen időszakban különösen fontos a jótékonyság – jusson adományunk zsidó közösségünknek, vagy azon kívüli rászorulóknak. Ezzel átléphetünk én-központú mindennapjainkon, és valami nagyobb részévé válhatunk, akárcsak a gránátalma magok alkotják a kerek egész gyümölcsöt.

 

A szerző a Szim Salom Progresszív Zsidó Hitközség volt elnöke
www.szimsalom.hu

 

[popup][/popup]