A Magyarország német megszállására emlékeztető emlékmű állításáról szóló 2013. december 31-i kormánydöntéssel sikerült immár sokadjára a történelmi emlékezet darázsfészkébe tenyerelni. Könnyen belátható: ha azt mondjuk, és emlékműbe kövülve hirdetjük, a „németek megszállták” az országot, akkor egyben azt is sugalljuk, hogy ami a megszállás után történt (lásd deportálások: 1944. május 15. – július 6.) az nem a mindenkori magyar kormány és a magyar társadalom felelőssége, hanem a megszálló hatalomé, mely csak eszközként használt fel egy magatehetetlen apparátust.

Kommentár a hetiszakaszhoz

A zsido.com honlapon, december 12-én az alábbi közlemény jelent meg:

“Itt az ideje, hogy egyszer és mindenkorra kezébe vegye az igazságszolgáltatás és közigazgatás a Kurucinfo ügyét. Elfogadhatatlan, hogy egy pitiáner szennylap eltüntetésével kapcsolatban tehetetlenséget ámítva … Tovább »

Az Izraeli Kulturális Intézet Szántó T. Gábor íróval, a Szombat főszerkesztőjével közösen irodalmi előadássorozatot indít 2013. szeptemberében Ma’avarim címmel.
Sorozatunkban arra teszünk kísérletet, hogy irodalmi hidat építsünk a zsidó hagyomány klasszikus héber szövegei … Tovább »

Július 9. és 10. között megtartották a Claims Conference éves közgyűlését New Yorkban. A magyar delegáció tagjai a MAZSÖK kuratóriumi elnöke, Szabó György, Köves Slomó, és Sessler György kurátorok voltak, akik egyébként a Claims Conference-szel folytatandó tárgyalás-sorozat … Tovább »

Válasz Bodansky György Miért nem bírok zsidó lenni című cikkére, mely az Élet és Irodalom 2013. április 5-i számában jelent meg.

Anyám, apám zsidó. Budapesten születtek mindketten. Anyám a háború után pár évvel,  apám negyvennégy tavaszán született. A családunkból senkit … Tovább »

Az önszervezõdés határozott igényével fellépõ, az egészséges énkép és önbecsülés fontosságáért küzdõ lelkiismeret hangja életre hívta a Tett és Védelem Alapítványt, egy olyan alulról jövõ kezdeményezésként, ami a zsidó tradíciókat követve kész határozott lépéseket … Tovább »

Aki még nem tudja, 24-én este hova menjen szórakozni…

Kálmán Mihály, a Harvard Egyetem Zsidó Tanulmányok programjának résztvevője a gázai helyzetről és Seres László cikkéről

 
„Minden vitában csupán a tisztelet hangján szabad szólnunk…

Bocsánatot kért Szegedi Csanád jobbikos Európai Parlamenti képviselő a zsidósággal kapcsolatos korábbi megnyilvánulásaiért.

Az EMIH vezető rabbija a nagy visszhangot kiváltott Szegedi Csanád látogatás kapcsán az alábbi közleményt hozta nyilvánosságra.

A Jobbik szónoka április 3-án a Parlamentben szükségesnek tartotta, hogy pészah és húsvét ünnepét megelőzően, s néhány nappal a Holokauszt áldozatainak magyarországi emléknapja előtt a tiszaeszlári Solymosi Eszterre és a zsidókkal szembeni vérvádra emlékeztessen.

Megegyezett a Mazsihisz és az EMIH, valamint az ortodoxia az örökjáradék elosztásáról. Az egy éven át folyó alkudozás végére tett pontot a tegnapi megegyezés, melynek hivatalos szövegét közzétették a Mazsihisz honlapján. 

A Mazsihisz megnyilatkozásainál is fel szoktunk szisszenni, ha a
magyar zsidóság egésze nevében, illetve a magyar zsidóságról teszik
azokat, en bloc. Ezúttal a Magyar Köztársaság elnöke nyilatkozott
sajtóhíradások szerint a magyar zsidóság nevében – ami részéről sem volt
helyes. Még kevésbé, mint a Mazsihisz részéről.
 

Három zsidó szervezet: az EMIH, a Mazsike és a Cionista Szövetség levélben kérte a Magyar Országgyűlés képviselőit, a Magyar Köztársaság miniszterelnökét és minisztereit, valamint az államfőt, hogy vállaljanak szolidaritást Izrael államával, és az ENSZ Közgyűlésben Magyarország utasítsa el a tárgyalásos megegyezés nélküli Palesztin állam megalakítását célzó egyoldalú javaslatot. Mint fogalmaznak: „Izrael és mi magunk is támogatjuk a két állami megoldást, de ennek békeszerződés keretében kell létrejönnie”.

Mit csinálnak a zsidók karácsonykor? Mit ír a Talmud Jézusról? Egy este, ahol minden kiderül…
 

Pesti (és budai) zsidó szemmel nézve nem rossz hónap ez a szeptember: alig egy hete nyílt meg a világelső új izraeli kulturális központ egy csinos belvárosi palotában, szeptember 5-én pedig az óbudai zsinagógát avatták újjá. Utóbbival eddigi legnagyobb fegyvertényét hajtotta végre a magyarországi
Chabad Lubavics mozgalom, illetve annak „politikai szárnya”, az EMIH.
 

Először is engedjék meg nekem és feleségemnek, Marionnak, hogy kifejezzük őszinte hálánkat, amiért erre a rendkívüli ülésre meghívót kaphattunk, amely a magyar Chábád Lubavics mozgalom 20 éves működésének tiszteletére ült össze.