Van még hely az asztalnál – Párbeszéd New Yorkban, kérdések Budapesten
Gondolatok a magyar állami vezetők és a nemzetközi zsidó szervezetek New York-i találkozói után.
Ligeti András, a ZSVK közép- és kelet-európai képviselője, Baka András köztársasági elnök és Ronald S. Lauder, a ZSVK elnöke
Az ENSZ Közgyűlésének idei ülésszaka alkalmából New Yorkban a magyar állami vezetés és a nemzetközi zsidó szervezetek között több magas szintű találkozóra is sor került. A köztársasági elnök, a külügyminiszter, valamint a kormány és a parlament képviselői többek között a Rágalmazás Ellenes Liga (Anti-Defamation League, ADL), az Amerikai Zsidó Bizottság (AJC), a B’nai B’rith, a Jelentős Amerikai Zsidó Szervezetek Elnökeinek Konferenciája (Conference of Presidents), a Zsidó Kárpótlási Világszervezet (WJRO) és a Zsidó Világkongresszus (WJC) képviselőivel folytattak megbeszéléseket.
A találkozók középpontjában Magyarország és Izrael kapcsolata, az antiszemitizmus elleni fellépés, a történelmi felelősségvállalás, valamint a magyar kormányzat és a nemzetközi zsidó szervezetek közötti együttműködés állt. A szélesebb körű egyeztetések mellett Ronald S. Lauder, a Zsidó Világkongresszus elnöke külön megbeszélést is folytatott Baka András köztársasági elnökkel. Az elnöki találkozón szóba került Lauder magyarországi kötődése és az oktatás iránti elkötelezettsége is, amelynek a budapesti Lauder Javne iskola az egyik kiemelkedő példája.
A diplomáciai találkozók jelentősége több szinten értelmezhető. Egyrészt alkalmat adtak arra, hogy a magyar állami vezetés ismertesse elképzeléseit a nemzetközi zsidó szervezetekkel, és közvetlenül válaszoljon a képviselőik által felvetett kérdésekre. Másrészt lehetőséget teremtettek a kapcsolattartás és a jövőbeli együttműködés kereteinek megvitatására. Emellett arra is sor került, hogy a zsidó szervezetek képviselői bemutassák az antiszemitizmus Európa-szerte látható következményeit, ezzel is jelezve, hogy ez valós probléma, amelyet komolyan kell venni, és amely ellen folyamatosan fel kell lépni.
A magyar zsidó közösség szempontjából azonban egy további kérdés is felmerül: hogyan kapcsolódnak ezek a nemzetközi tárgyalások a magyarországi zsidó élethez, és milyen szerepet tölthetnek be a közösség jövőjének alakításában?
A nemzetközi zsidó diplomácia és a magyar zsidó közösség
A nemzetközi zsidó szervezetek tevékenysége jóval túlmutat az egyes országok zsidó közösségeinek képviseletén. Az antiszemitizmus elleni fellépés, Izrael biztonsága, a holokauszt emlékezetének megőrzése, az európai és nemzetközi külpolitikai környezet, az online antiszemitizmus, a még nyitott kárpótlási ügyek és a zsidó közösségek jogainak védelme olyan kérdések, amelyek országhatárokon átívelő együttműködést igényelnek.
Ezek a témák a magyar zsidó közösség számára is relevánsak, de a nemzetközi zsidó diplomácia napirendje és a Magyarországon élő zsidók mindennapi közösségi kérdései nem minden esetben fedik egymást.
Budapestről nézve a közösségi intézmények működése, az oktatás, a fiatalok bevonása, a vallási és világi közösségek kapcsolata, valamint a zsidó identitás megélésének különböző formái is a jövőt meghatározó kérdések közé tartoznak.
A Zsidó Világkongresszus ebben sajátos helyzetben van. Nemzetközi diplomáciai kapcsolatai mellett Budapesten is rendelkezik képviselettel, amelynek munkája a magyar és a közép-kelet-európai zsidó közösségekhez egyaránt kapcsolódik. Ez lehetőséget ad arra, hogy a nemzetközi tárgyalásokon ne kizárólag az általános diplomáciai kérdések jelenjenek meg, hanem a helyi közösségek tapasztalatai és sajátos szempontjai is.
Orbán Anita külügyminiszter, miniszterelnök-helyettes és Ligeti András
Ugyanakkor a nemzetközi képviselet nem helyettesítheti a helyi közösségek saját hangját. A két szint eltérő feladatot tölt be: a nemzetközi szervezetek diplomáciai kapcsolatokat és együttműködési lehetőségeket teremthetnek, míg a magyarországi zsidó élet mindennapi kérdéseinek megfogalmazásában az itt élő közösségeknek van közvetlen szerepük.
A New York-i találkozók egyik érdekes tanulsága éppen az volt, hogy a két nézőpont milyen természetesen kapcsolódhat össze ugyanannál a tárgyalóasztalnál.
Antiszemitizmus elleni fellépés és a zsidó élet jövője
A megbeszéléseken kiemelt figyelmet kapott az antiszemitizmus elleni fellépés, különös tekintettel az online térben tapasztalható jelenségekre, valamint az állami intézményrendszer és a zsidó szervezetek közötti együttműködésre.
Az előző kormány 2024-ben elfogadta az antiszemitizmus elleni nemzeti stratégiát, amelyhez 2026 januárjában külön cselekvési tervet is közzétettek.
A New York-i tárgyalásokon ennek kapcsán a végrehajtás kérdése is felmerült: hogyan jelennek meg a stratégiai célkitűzések az új kormányzati intézkedésekben, milyen szerepet kapnak a különböző zsidó szervezetek, és miként biztosítható az intézmények közötti folyamatos együttműködés?
A beszélgetés érintette az antiszemitizmus elleni fellépésért felelős kormányzati struktúrák szerepét, valamint az együttműködés további intézményesítésének lehetőségeit is.
A konkrét intézkedések mellett azonban érdemes egy tágabb kérdést is megvizsgálni. Az antiszemitizmus elleni fellépés és a zsidó közösségi élet támogatása szorosan összefügg, de két különböző terület.
Az egyik a biztonságról, a jogvédelemről, az előítéletekkel szembeni fellépésről és a történelmi emlékezet megőrzéséről szól. A másik arról, hogy milyen lehetőségei vannak a zsidó közösségeknek saját intézményeik fenntartására, identitásuk megélésére, kulturális és vallási hagyományaik továbbadására, illetve a következő generációk bevonására.
A Sándor-palota New York-i közleménye szerint Magyarország ma a világ egyik legbiztonságosabb helye a zsidók számára. Ez fontos megállapítás, és a magyarországi zsidóság mindennapi tapasztalata sok tekintetben alá is támasztja. Meggyőződésem ugyanakkor, hogy a biztonság szükséges, de nem elégséges feltétele annak, hogy egy közösségnek jövője legyen.
Egy közösség attól élő és akkor virágzik, ha vannak iskolái, amelyekbe a szülők szívesen íratják a gyerekeiket, vannak intézményei, amelyek a saját, független döntéseik alapján működhetnek, és vannak fiataljai, akik itt képzelik el a jövőjüket. Ezt semmilyen biztonsági mutató nem méri. Ha a zsidó élet jövőjéről kizárólag a fenyegetettség nézőpontjából nézzük, a közösség könnyen védendő tárggyá válik, holott cselekvő szereplőnek kellene lennie.
Az állam feladata ezért kettős: garantálni a biztonságot, és olyan kereteket teremteni, amelyekben a zsidó közösségek maguk alakíthatják intézményeik és közösségi életük jövőjét. Az elsőről New Yorkban is sok szó esett. A második legalább ennyire fontos, és erről a párbeszéd még csak most kezdődik.
Ki képviseli a magyar zsidó közösséget?
A nemzetközi találkozók kapcsán a magyar zsidóság képviseletének kérdése is külön figyelmet érdemel. A magyar zsidó közösség sokféle intézményből, szervezetből és közösségi kezdeményezésből áll. A vallási közösségek mellett jelen vannak kulturális és oktatási intézmények, civil szervezetek, ifjúsági kezdeményezések, valamint olyan közösségek, amelyek nem elsősorban vallási keretek között működnek.
Mindemellett számos magyar zsidó egyik szervezethez sem tartozik, zsidó identitása mégis fontos része személyes és családi életének.
Ez a sokszínűség a magyar zsidó közösség egyik alapvető sajátossága. Az eltérő szervezeti keretek különböző hagyományokat, közösségi igényeket és identitásokat jelenítenek meg.
A kormányzattal folytatott párbeszédben ezért a képviselet kérdése nem merül ki abban, hogy mely intézmények rendelkeznek hivatalos kapcsolatokkal. Az is vizsgálatra érdemes, hogy milyen lehetőségeik vannak a különböző zsidó szervezeteknek saját szempontjaik megfogalmazására és a közösséget érintő kérdések megvitatásában való részvételre.
A New York-i ENSZ ülésszakon járt magyar delegáció: az első sorban balra Hajdu Márton (Tisza Párt), a parlament külügyi bizottsága elnöke, Orbán Anita külügyminiszter, Baka András köztársasági elnök a nemzetközi zsidó szervezetek képviselőivel
Hogyan kapcsolódhatnak be a kisebb, kevésbé intézményesült közösségek a párbeszédbe? Milyen szerepet tölthetnek be a független civil szervezetek? Hogyan jelenhetnek meg a fiatalabb generációk tapasztalatai és elképzelései? Miként biztosítható a különböző szervezetek autonómiája a közös ügyekben történő együttműködés mellett?
Ezek a kérdések nem kizárólag a kormányzat és a zsidó intézmények kapcsolatáról szólnak. Legalább ennyire érintik a magyar zsidó közösség belső működését és a különböző szervezetek egymáshoz való viszonyát.
A nemzetközi zsidó diplomácia sajátos lehetősége, hogy a különböző közösségi modellek és tapasztalatok megismerésén keresztül ezekhez a kérdésekhez is hozzájárulhat. Nem egyetlen közösségi modell átvételéről van szó, hanem annak vizsgálatáról, hogy más országokban milyen együttműködési formák alakultak ki a vallási intézmények, a civil szervezetek és az állami szereplők között.
New York után, Budapesten
A Zsidó Világkongresszus közép- és kelet-európai képviselőjeként részt venni ezeken a találkozókon számomra szakmai feladat volt, de egyben különleges lehetőség is arra, hogy a magyar zsidó közösség kérdéseit egy nemzetközi diplomáciai környezetből szemléljem.
New Yorkban a tárgyalóasztal körül különböző szervezetek képviselői ültek. Más-más intézményi háttérrel, tapasztalattal és feladatkörrel érkeztek, de számos közös kérdésben folytattak párbeszédet.
Magyarországra visszagondolva számomra ennek a beszélgetésnek volt azonban egy további, személyesebb része is.
Az elmúlt években a magyar zsidó közösség számos szereplőjével dolgozhattam együtt. Vallási és világi szervezetekkel, közösségi vezetőkkel, fiatalokkal, oktatási és kulturális intézmények képviselőivel. Ezek a találkozók újra és újra megmutatják, milyen sokféleképpen kapcsolódhatunk ugyanahhoz a közösséghez, és milyen különböző elképzeléseink lehetnek annak jövőjéről.
A New York-i tárgyalások idején már a közelgő szukkotra is gondoltam.
Amikor felépítünk egy szukkát, a falak, a tető és a szerkezet kialakítása mellett arról is gondolkodunk, kik fognak majd összegyűlni benne. A szukka egyszerre idézi fel a közös múltat és teremt helyet a jelen találkozásainak.
Valahol hasonló kérdésekkel találkozunk akkor is, amikor a közösségi intézményeinkről, az állammal való kapcsolatunkról vagy a jövőnkről gondolkodunk.
A New York-i találkozók után számomra ezért nemcsak az a kérdés, hogy milyen új együttműködési lehetőségek nyílnak meg, hanem az is, hogy kik és milyen formában lesznek ezeknek részesei.
Hogyan találhatják meg a helyüket azok is, akik eddig kevésbé kapcsolódtak a szervezett zsidó közösségi élethez? És hogyan tudjuk a következő generációk számára is nyitottá tenni ezeket a közösségi kereteket?
A szukkát minden évben újra felépítjük. A falai ideiglenesek, de a közösség, amely összegyűlik benne, sokkal régebbi náluk.
A New York-i találkozók után számomra ezért a legfontosabb kérdés: Hogyan tudjuk különböző intézményi, vallási és közösségi hagyományainkat megőrizve közösen formálni azt a jövőt, amelyben a magyar zsidó közösség tovább élhet és gyarapodhat?
Ligeti András a Zsidó Világkongresszus közép- és kelet-európai képviselője
