Koen Peeters flamand író A Nagy Európai Regény című kötetét a szerző jelenlétében mutatták be október 18-án. A regény tétje nem kevesebb, mint hogy lehet-e Európában múlttudat és identitások nélkül élni. Gyógyíthat-e a feledés, vagy egy emlékezet- és identitásvesztett világban az érzelmek is elenyésznek. A Gondolat Könyvkiadó „Akcentusok” sorozatában megjelent kötet lapunk főszerkesztője által írt előszavát közöljük és egy részletet a regényből.
 

Akkor, a háború végével, mindenkinek volt története. Hihetetlen, csodálatos, abszurd, arról, hogyan menekült meg, hogyan úszta meg, a frontot, a bombázást, a deportálást, a bezártságot, a menetet, az ínséget és az elmebajt. Élvezettel és szörnyülködve meséltük, magunk sem hittük, hogy megtörtént, hogy megtörténhetett, hogy megúsztuk, hogy túléltük. 

„Ne nagyon kérdezgess az ügyben senkit, mert gyanús leszel. Mindenhol betonfalakba fogsz ütközni. Senki nem tud semmit, és ha tudnának is valamit, se fogják elmondani” – mondta a Mandinernek egy kormányzati forrás. Mi mégis elmentünk a falakig, hogy összefoglaljuk, mit is tudhatunk erről a balladai homályba vesző ügyről.
 

Az elmúlt húsz év során valaha kormányzati pozícióba került politikai erőkben rengetegen csalódtak: e csalódottak közül kerül ki a Jobbik számos támogatója. De vajon mit ígér a magát nemzeti radikálisnak nevező párt programja, retorikája és gondolatvilága?
 

Mivel a Coen testvérek ketten vannak, tulajdonképpen érthető, hogy kétszer olyan jó  filmeket csinálnak, mint a többiek. Hogy a tempót követni tudjuk, legújabb filmjüket ketten is megnéztük. A Serious Man egy zsidó közösségben játszódik, zsidó szereplőkkel, tele zsidó szimbolikával, úgyhogy mindenképpen kellett valaki, aki maga is átesett egy bár-miczvón, és bármikor előhúz egy anekdotát a lvovi rabbiról, hogy elmagyarázza, miről van szó. De kellett egy olyan is, aki éppen csak ismeri ezeket a dolgokat, mert végül is nem kizárt, hogy olyanok is megnéznék Larry Golpnik széthullásának történetét, akiknek esetleg nem volt bár-miczvójuk. Woody Allen, a Mindenható, a Jefferson Airplane és hatezer év minden tudása lesz a segítségünkre. Meg lehetett volna csinálni a filmet Újlipótvárosban is? Duplakritika zsidó és nem zsidó szemszögből.
 

„A zsidók történelmi okokból nem szokták hamvasztatni magukat – világosított fel Ferenc, akinek eleinte felfoghatatlan volt a családom hozzá való viszonyulása. Hát még az anyukájának, akinek lehetetlen volt megmagyarázni, hogy a fia milyen okból készülhetett több héten át nálunk a vizsgáira. Miközben nálunk evett. És ivott.”
 

A múlt héten a Páva utcai Holokauszt Emlékközpontban dokumentumfilmet mutattak be az Üvegházról, arról az épületről, ahol 1944-ben mintegy háromezer üldözött zsidó talált menedéket, miközben nagyüzemi módszerekkel folyt az életmentő papírok, a schutzpassok előállítása Carl Lutz alkonzul irányításával.
 

Rámcsörgött!  Latyak-havas, január végi küszködés a kimúlni készülő téllel, a harmadik, de már múló félben lévőnek hitt tüdőgyulladással, mozgásnehezítő téli göncökkel és egy hatalmas műanyagkosár szörnnyel. Ez utóbbit a boltban, ahol az unokám közelgő születésnapjára katicabogárforma hátizsákra vadásztam, kötelező cipelni

Egy interjúban kiderült, a világhírű rendező nem nagy rajongója a Valkűr című mozinak.
 

Sokan vannak, akik évről-évre úgy nézik végig az izraeli filmhét kínálatát, hogy a primer mozi-élményen túl, egy másik élet lehetséges képeiben is megmerítkeznek, amiben nincs részük. A héberül tudókra a nyelv, másokra az ismerős dallamok, az ábrázolt vallási szokások, a tájképek hatnak, és olyan érzéseket ébresztenek, amiket évente csupán egy héten élnek át. 

Sajtószemle napról-napra
2009. január 10.
Izrael- és palesztinbarát tüntetők véres összecsapása Oslóban
Hírszerző
Az ellentüntetők Molotov-koktélokkal, kövekkel és tojásokkal dobálták a zsidó állam támogatóit, izraeli zászlókat égettek. A helyi média szerint a nyolcvanas évek óta nem volt ilyen súlyos incidens a norvég fővárosban. Több tízezres, százezres tüntetések, tiltakozó akciók követték egymást az arab világban is.

December közepén egy szélsőjobboldali fiatalokból álló csoport meggyilkolt egy tadzsik származású munkásfiút, aki Moszkva egyik külvárosában dolgozott. A gyilkosok ezt követően levágták a munkás fejét, és az egyik moszkvai önkormányzati épület elé helyezték. Az esetet a moszkvai napilap példátlannak nevezte.

Egyike azoknak a ritka televíziós személyiségeknek, akire többéves kihagyás után is kíváncsiak a nézők, mert valami olyat tud, ami a mai világban ritkaság: a leginkább megosztó témákat is megértő, minden szempontot figyelembe vevő alapossággal taglalja. Az idén hatvanéves riporterrel új műsoráról, és ennek kapcsán a miénktől eltérő nézetek elfogadásáról, megértéséről beszélgettünk. 

Korábban beszámoltunk a november elején Budapesten rendezett izraeli filmhétről. Ezúttal a művekben felbukkanó emberi konfliktusokra irányítjuk olvasóink figyelmét: immár nemcsak az etnikai és vallási ellentétek nehezednek rá e filmek hőseire, hanem nyomja őket a magány, a kivetettség is, hiába vannak körülvéve családdal, közösséggel. Mindezt e filmek tabukat ledöntve ábrázolják.
 

Samuel Huntington amerikai filozófus tizenöt éve fogalmazta meg a civilizáció harcának tézisét. Huntington azt jósolta, hogy a hidegháború lezárultával a nemzetek közötti és az ideológiai konfliktusok helyét a különböző kultúrák, mindenekelőtt a muszlim és a keresztény civilizációk közötti összecsapások vehetik át. 

Megtámadtak egy magyar színházat, egy kabarét, bántalmazták a szereplőket, a közönség tagjait, az előadás rendezőjét Budapesten 2008. szeptember 28-án este. Mindig így volt, mindig így lesz. Néha van szünet. Verésszünet. Ölésszünet.
 

I. B. Singer: Szerelmes történet
Egy poligámista regénye

“Az időtlenített morális értékítéletekkel teli történetírással szemben az úgynevezett megértő történetírást kedvelem. Sohasem dicsőíteni vagy leleplezni kívánok egy személyt vagy egy korszakot, hanem megérteni és megmagyarázni. És mindent a saját kontextusában.”

Sok német, osztrák, magyar, horvát, szlovák és egyéb háborús bűnös megúszta: főként Dél-Amerikában vagy arab országokban fogadták be őket. Ám hogy ez a tömeges szökés miképpen sikerülhetett, arról legfeljebb néhány, utóbb mégiscsak elkapott tömeggyilkos: Adolf Eichmann, Klaus Barbie és társaik pereiből sejthettünk meg valamit. Most viszont szinte teljes a kép.

A Goldenblog 2008 blogverseny csütörtökön kihirdetett eredményeiből egyéb dolgok is leszűrhetőek a hazai blogszférával kapcsolatban. A blog már itthon sem csak szórakozás, hanem szereppel és tartalommal bíró média-tényező, és közös tudásbázis.