Kritikusai szerint „nyilas rabbi” volt, megmentettjei szerint a holokauszt „szent embere”. Harminc éve hunyt el Berend Béla, egykori szigetvári főrabbi.

A londoni Wiener Library könyvtárában található egy philadelphiai munkavégzési engedély 1948-ból. A dokumentum egy bizonyos … Tovább »

A trianoni határokon kívül rekedt cionisták sajátos dilemma elé kerültek. Egyrészt nem kívántak részt venni a magyar identitásához ragaszkodó, titkon (vagy nyíltan) revízióra váró zsidók törekvéseiben, hiszen saját nemzeti célokkal rendelkeztek. Azonban sokan igenis éreztek nosztalgiát … Tovább »

A „szélsőjobboldali előretörésről” szólnak hónapok óta a nyugati szalagcímek, ám a kifejezés hagyományos értelmét használva nem fogunk tudni mit kezdeni az új populista pártok jelenségével. Valóban a régi vágású szélsőjobboldal erősödött meg Nyugat-Európában? Milyen … Tovább »

Amerika az ötvenes években: polgárjogi harcosok, zsidók, kommunisták, emberjogi himnuszok.

 Múlt héten közöltük Tamás Gáspár Miklós írását arról, hogy a baloldalinak tartott magyar sajtóorgánumok konzervatív egyházi csoportok tulajdonába kerülnek, majd Pajor Tamás kereste meg a szerkesztőségünket egy „nyílt válaszlevéllel”. Ezt a szöveget a szerkesztőség nem … Tovább »

A Holokauszt a legvégső érv, ultima ratio, aki ezzel él, egyben azt is mondja, hogy mindazok, aki nem vele vannak, automatikusan a másik oldalra – a Holokauszt tettesei vagy közönyös szemlélői közé – kerülnek. 

Schönberger Ádám egyik cikkemet bírálta „A Holokauszt nem … Tovább »

Petrás Mária népdalénekes meghívása a zsidó kulturális fesztiválra, majd ennek lemondása jelképes erejű: a magyarság legarchaikusabb népcsoportját, a csángókat megjelenítő énekesnő fellépése a zsinagógában valóban az „együttélés” (bármit jelentsen ez) szimbóluma; a … Tovább »

Michel Houellebecq Behódolás című regénye kevésbé szól az iszlámról, mint Franciaországról és a nyugati civilizáció jövőjéről. A tematika korántsem új: dekadencia, elpuhult, értékeit vesztett, “szaporodni nem akaró” „nyugati fogyasztók”, akiket békésen vagy kevésbé békésen, de szinte „sorsszerűen” leigáz egy erősebb, ambiciózusabb, demográfiailag agilisebb civilizáció.

Houllebecq új regénye nagy port vert fel, különösen, mert azon a héten mutatták be, amikor a Charlie Hebdo elleni merénylet történt. A regény témája: Franciaországban, szabad választásokon hatalomra jut a Muzulmán Testvériség. Rendkívül kulturáltan kezdik, de aztán…

Az Európa-szerte újjáéledő antiszemita érzelmek számos forrásból táplálkoznak.

a TGM, az antiszemita című írás kapcsán

A vita kiinduló pontja Tamás Gáspár Miklós eredetileg a Szombat folyóirat 2014. márciusi nyomtatott változatában megjelent „Mármegint magyarzsidómagyar” című cikke, amelyet a Dinamo blog tett először online elérhetővé, azóta a Szombat … Tovább »

Válasz Galántai László cikkére

A cikk a Pilpulon jelent meg, a szerző ugyanakkor az Ex Symposion Pilpul-vendégszámában olvasta – ez magyarázza a folyóirat jelen számra vonatkozó közlési szempontjait is –, az állításait így ebben a kontextusban fogalmazta meg. Így az Ex Symposion … Tovább »

A Holokauszt Emlékközpont 2005 óta minden évben megrendezi a vészkorszak témáját feldolgozó táborát, mely a szervezők szándékai szerint nem csupán a tényekre világít rá, hanem különböző nézőpontokból vizsgálja a korszak eseményeit. Az előző években foglalkozott embermentőkkel, … Tovább »

Kálmán Mihály, a Harvard Egyetem Zsidó Tanulmányok programjának résztvevője a gázai helyzetről és Seres László cikkéről

Ha a kíváncsi olvasó Jeruzsálem pusztulásainak okait keresi a rabbinikus szövegekben, megdöbbentő felfedezésekre jut. A rabbinikus hagyomány nem az idegen seregeket teszi felelőssé elsősorban a pusztulásért, hanem bizonyos, etikátlanul viselkedő zsidó csoportokat, egyéneket. … Így nem csoda, hogy a Babilóniai Talmud aggadáiban a rómaiak sokszor pozitív vagy semleges szerepben tűnnek fel, szemben a radikális és kérlelhetetlen zélótákkal.

„Választási csalásokról írt a zsidó és a nem-zsidó sajtó, s a BZSH
részéről nem érkezett a vádakra érdemi cáfolat (…) A választások során
két, azonos dátummal ellátott, de jelentős különbségeket tartalmazó
választási szabályzat forgott közkézen. Ki tudja melyik választási
szabályzat a hiteles? (…) Mi volt az oka a temetőben és a Chevrán egy
időben megtartott rendőrségi házkutatásnak?”

Van-e, lehet-e tanulsága egy ilyen borzalmas mészárlásnak? Meg lehet-e
kísérelni észérvekkel magyarázni a megmagyarázhatatlant, az
érthetetlent? Lehet-e, érdemes-e racionális okokat keresni e mögött az
irracionális, tébolyító tett mögött, vagy be kell látnunk, el kell
fogadnunk, hogy őrültek ellen nincs védelem? 

Tuvia Tennenboim 1994-ben alapította a New York-i Zsidó Színházat, melynek azóta rendezője és igazgatója. Az utolsó zsidó Európában című darabját május 28-án és 29-én mutatták be a Tűzraktérben, saját rendezésében, a radikális Szabadidő Színház és a Budapesti Zsidó Színházból Salto Mor(t)ale társulattá vált színházi csapattal. Az interjú is itt készült.

2010. április 30-án “Türelmetlenség – Hatalom – Történelem” címmel zajlik a Történeti Kollégium és a Romaversitas Alapítvány konferenciája, ahol az érdeklődők a toleranciáról, a cigánykérdés egykori kezeléséről és a miskolci gettóügyről is hallhatnak előadásokat.
 

A mai Magyarországon mindenki valamilyen kulturális vagy történeti mintát keres magának, hagyományt, melybe belekapaszkodhat vagy hozzákötheti magát, elődöket, akikre feltétel nélkül büszke lehet. A szocialista évtizedek megakasztották a szerves társadalmi fejlődést (direkt nem „haladást” írok) hogy aztán maguk is szervesüljenek valahogyan a történelembe, de mielőtt távozott volna a korszak, azért meggyökereztetett számos szokást és gondolkodásmódot. A hagyományok utáni keresgélés nagyobb méretekben is folyt, a viszonyítási pontok felkutatása főleg a rendszerváltás után indult meg s sokáig a polgárosodás fogalma uralkodott egyes történetírói és közírói szférákban (a másik ilyen mindenre csodaszerként használt pszedudofogalom a  civil társadalom volt).