Londonban élő magyar író. Évtizedekig a BBC munkatársa volt, három évig Münchenben, a Szabad Európánál is dolgozott. Jelenleg az Info rádió londoni tudósítója. 24 éven át művészeti galériát működtetett a londoni Hamsteadben. Beszélgetésünk apropója népszerű könyvének … Tovább »

Téved, aki a tradíciótiszteletet és a modernizációt vagy-vagy viszonyban képzeli el; aki társadalomszervező elvként képes csak az egyiket, vagy csak a másikat elgondolni. Ami magyarországi viszonyaink között azt is jelenti, hogy talán a népi és az urbánus kifejezéseket is ideje volna kivonnunk aktuális szókészletünkből, és nyugodtan átadhatjuk őket az irodalomtörténetnek.

A népi írók mai megítélése a zsidóság körében nem más, mint az, hogy a
népiek „antiszemiták” voltak. A népi oldalon, illetve ott, ahol a népi
hagyaték hagyományként maradt fenn, a zsidósággal kapcsolatos erős
bizalmatlanság érhető tetten, mégpedig abban, hogy a zsidóság vagy a
vele azonosított kozmopolita liberálisok mennyire opponálták a népiek,
tágabb értelemben véve a magyar nemzet problémáit…

Az idei október 23-a az ellenzéké volt, Orbán Viktor Brüsszelbe utazott,
a Fidesz nagygyűlése és a szép idő is elmaradt. A hol szemerkélő, hol
szakadó esőben tízezrek mentek el az egymilliósok tüntetésére
megmutatni, hogy nem tetszik nekik a rendszer, a Jobbik pedig
rendszerváltó programot hirdetett.
 

A napokban sokat lehetett olvasni arról, hogy miként képzeli a kormány a
Kossuth tér 1945 előtti állapotának visszaállítását. Szobrokat
cserélnének le, mozgatnának ide-oda, állítanának vissza, stb… Persze
Károlyi és a baloldaliságát nyíltan vállaló József Attila is repülne. 

Kertész Ákosnak nincs igaza. Ugyan miért mondana igazat és valódit az, aki minden rosszat a „genetikával” magyaráz, ráadásul ennek a Holokauszt óta nagyon rossz mellékzöngéje van, ezt Kertésznek illett volna tudnia. De ennek a véleményéhez az államnak nincs köze. Bárkinek lehetnek bizarr véleményei egy szabad országban, s egy erős államnak el kell ezeket viselnie, pláne, ha az illető nem közszereplő, politikus, államszolga.

Még a másik nő volt. Néha összefeküdtünk, ez tartott össze. Vas Gábor
haldokolt Szegeden és agyonnyomtak a feladatok, az utazgatás, hogy nem
tudok mit mondani, amikor besárgult szemekkel rémülten néz, és azt
mondja: „A haláltól iszonyúan be vagyok szarva.”

Termékrendelet – Brüsszel szinte biztosan visszadobná a jogszabályt
Nem sieti el a Vidékfejlesztési Minisztérium (VM), hogy uniós
jóváhagyásra bocsássa az élelmiszerek magyar eredetét szabályozó
kormányrendelet szövegét.

“Többet dolgozol és csökken a fizetésed”, “Nem lesz védelmed, de
dolgozhatsz látástól vakulásig”, “Nem leszünk rabszolgák, Orbán
takarodj” – ilyen transzparensekkel érkezett az a körülbelül ezer ember,
akik részt vettek a Kossuth téren a négy szakszervezeti konföderáció
által szervezett, “Ne tovább!” mottójú tüntetésen.
 

Hosszú egyeztetés után, kedden Hammerstein Judit, a Nemzeti Erőforrás
Minisztériumának helyettes államtitkára ünnepélyesen bejelentette, 173
objektum kapott egyedi műemléki címet és 4 terület műemléki jelentőségű
területté vált. Összeállításunkból kiderül, mely ingatlanokat és
területeket nyilvánítottak újonnan műemlékké, s az is, melyik az a 13
épület, amelynek esetében megszüntették a műemléki védettséget. 

  Hogyan került a piarista gimnáziumba, milyen emlékei vannak?Zsidó vagyok, bár nem zsidó gyökereim is vannak: a vidéki zsidó kereskedő és tisztviselő felmenők mellett családom másik része olyanokból állt, akik a hagyományos keresztény középosztályhoz tartoztak és a két … Tovább »

Hetvenöt éves korában elhunyt Molnár Gál Péter, a Népszabadság és a magyar színházi élet évtizedeken át meghatározó kritikusa, dramaturg és színháztörténész. Néhány hónapja cikket kértünk tőle a Szombat Józsefváros számába Szenes Ivánról, az akkor nemrég elhunyt zeneszerzőről, dalszövegíróról. MGP cikke késve érkezett, akkor nem jelent meg. Közlésének most tragikus aktualitást ad a szerző, az elmúlt évtizedek legendás tájékozottságú, éles nyelvű színikritikusának halála.

2011. JÚNIUSI SZÁM

Gadó János: A maradék maradéka
Határtalan (Deák Andrea)
Novák Attila Kárpátalja: a zsidó népi rezervoár
Reichard Piroska, a meggyilkolt királyleány (Németh Ványi Klári)
Hersi bácsi meséi (Deák Andrea, Gadó János)
Két zsinagóga – 280 embernek … Tovább »

Hegedűs Zsuzsa szociológus, a Tégy a Gyűlölet Ellen mozgalom alapítója, a Minden Gyerek Lakjon Jól alapítvány elnöke, Orbán Viktor miniszterelnök főtanácsadója.

Az idén először ünnepként számon tartott Nemzeti Megemlékezés napja
kapcsán arra voltunk kíváncsiak, vajon a fiatal kreatívokat miképp
foglalkoztatja az idestova 91 éve történt határváltozás. Egyáltalán,
érdekli őket?

A Józsefváros a budapesti zsidóságnaky különös lenyomata. Egyfelől
megjelennek benne a századfordulós zsidóság asszimilációs törekvésének
csúcspontjai, másfelől az újbevándorló, piacozó, hagyományos
életformájához és vallásos kötődéséhez ragaszkodó, vándorlásra ítélt
zsidó kispolgár is.

A „kárpátaljai magyar zsidóság” fogalma inkább a magyar történetírói kontextusban merül fel, hiszen sok kárpátaljai zsidó identitása nem a magyar volt. E közösségről számosan megírták, hogy jórészt tradicionális elemekből állt, körükben sokan jiddisül beszéltek és írtak. … Tovább »

A fenti címmel rendezett magyar-izraeli történészkonferenciát a Balassi
Intézet, „a magyar és a zsidó/izraeli kulturális etnikai identitás
tapasztalata” témakörében május 4-6-a között. A konferencia – melyet
Navracsics Tibor miniszterelnökhelyettes, Pálinkás József, az MTA
elnöke, Hatos Pál, az Intézet főigazgatója és Aliza Bin Noun, Izrael
budapesti nagykövete nyitott meg – szakmai kurátora lapunk szerkesztője,
Novák Attila történész volt.

Löw Lipót Nem idegen közöttünk, mondhatjuk Raj Tamás, a néhai szegedi
rabbi könyvcímével, nem idegen, hanem elfeledett. Pedig a mai szegedi
számára sem becsülhető túl az, amit hivatásából fakadóan hitsorsosaiért –
s egyben értünk, szegediekért és magyarokért tett.

„Kisebbség és többség között” címmel rendezett magyar-izraeli történészkonferenciát a Balassi Intézet. A gellérthegyi intézmény könyvtárában magyar, zsidó és magyar zsidó történészek cseréltek eszmét az emigrációban, diaszpórában élő közösségekről, a magyar és a zsidó diaszpórák közötti hasonlóságokról és különbségekről.