“Gyermekkoromban mindegyre azt hallottam a szószékről apám hangján, hogy a fogságból való szabadítás eseménye, a Vörös tenger, majd a megáradt Jordán folyó csodálatos „átlépése” tette és teszi az embert teremtés-formájúvá, és hogy identitásának legfőbb eleme a szabadság.” 

A kedden lezajlott izraeli parlamenti választások egyik nagy nyertese Avigdor Liberman és ultranacionalista, szélsőjobboldali Iszrael Béténu (Izrael az Otthonunk) pártja.
 

Jeruzsálem nyugalmas középosztálybeli Rehávia nevű negyedében a viharos szél sem rettenti el az embereket, a Henrietta Szoldról elnevezett iskolában kedd reggel héttől órák óta folyamatosan sorban állnak a polgárok, hogy éljenek demokratikus jogaikkal. A sorokból úgy tűnik még a szokásosnál is nagyobb érdeklődés övezi az előrehozott parlamenti választásokat.

Február 11-én és 12-én két díj is gazdára talál a Párizsi Magyar Intézetben: a magyar-francia fordítóknak járó Nicole Bagarry-Karátson díj és a Magyarországgal kapcsolatos kutatásért járó Prix Hungarica.
 

Eszti G. Chaim 1963-ban született Jaffában, szülei 1948-ban alijáztak Magyarországról. A tel-avivi egyetem színház szakán végzett, de táncolni is tanult; színészként különböző színházakban játszott, köztük az igen elismert tel-avivi Kameri Színházban, többek között Hanoch … Tovább »

Először Verne Gyula Sztrogoff Mihály című regényéből szereztem tudomást az oroszokról. Serdülő gyerekként izgatott a távoli egzotikus ország: a tarantasz, a kibitka, a kancsuka vad tája. Később, kisiskolás koromban, a háború éveiben, apám gyakran kiteregette az asztalra Európa … Tovább »

Egy nappal az izraeli
törvényhozási választások előtt egyre nehezebb megmondani, ki lesz a győztes.

A Gólem Színház
kimondottan a KINO-ba álmodta meg következő darabját, A trükköt. Népszerű
izraeli szerző, zsidó színházat játszó fiatal csapat, Bánki Gergő és Schmied
Zoltán a színpadon február 18-án, este fél nyolctól.

Noha hivatalos
bejelentés még nincs, a Vatikán és Izrael közötti új keletű feszültségtől
függetlenül folyik XVI. Benedek pápa májusra tervezett közel-keleti útjának
szervezése – írta hétfőn az Il Giornale című olasz napilap.
 

Három és fél órás
utazást követően érkeztek meg Tel Avivba a szerdai, Izrael elleni barátságos
mérkőzésre készülő labdarúgó-válogatott Magyarországon szereplő tagjai.

“A kolozsvári színházban a 27. vagy 28. évemet töltöm. Mi, hogy is mondjam, ezt biológiailag teljesítjük. Ha küzdeni akarnánk ellene, akkor sem lehetne mit tenni. Itt van Erdélyben a színház, magyarul játszunk, a repertoár pedig az egyetemes színházi, és nem csak a színházi kultúrát közvetíti.”

Chanuka estéjén, villamosra várva a Nyugatinál, láttam, amint odaát, a Skála-Metró előtt, egy stilizált, kivilágított menóra tövében néhány kipás, részint pajeszos fiatalember táncolt és énekelt. Ők voltak a zsidók. 

E sorok írói mindenekelőtt magyarázattal tartoznak. Egy írásra kívánunk reflektálni, amely a Népszabadságban jelent meg, ám válaszunkat – az írott és íratlan sajtószokásokkal ellentétesen, mégis legjobb lelkiismeretünk szerint – az ÉS-ben tesszük közzé. 

A politikai közbeszéd szintjén a szélsőjobboldaliság jelenségét folytonos címkézési verseny veszi körül. Ennek nyomán egyes politikai irányzatokat vagy konkrét személyeket, szervezeteket és pártokat szokás különféle ideológiai jelzőkkel ellátni. A jobboldalon – és magán a szélsőjobboldalon – belül például egyre inkább nemzeti radikalizmusról beszélnek, amelyet a magyar eszmetörténetből ismert polgári radikalizmus és a népies eszmeáramlat valamiféle sajátosan kevert örökségeként igyekszik lefesteni. 

“…én ötéves korom óta pontosan tudom, hogy az, hogy „zsidó”, meg az, hogy „soha”, ugyanazt jelenti. Azt jelenti, hogy soha többé nem mehetsz be a kerted kapuján. Hogy múlttá válsz még életedben. Hogy máshol kell lenned, soha nem térhetsz vissza….”

Az alábbi dokumentum az 1941-es Kamenyec-Podolski deportálások és tömeggyilkosságok ügyében tavaly lezárult rendőrségi vizsgálat végterméke. 

A német katolikus egyházban és neves teológusok körében is heves tiltakozást váltott ki, hogy a pápa rehabilitált egy holokauszttagadó püspököt. Az egykor “német hősként” ünnepelt XVI. Benedeket Rómában is sokan kritizálják, az azonban kizárt, hogy lemondana tisztségéről.
 

Történelemábrázolás vagy csupán akciófilm? – a Stauffenberg-féle, Hitler elleni merényletről készült amerikai mozi már a forgatás idején heves vitákat váltott ki Németországban.
 

Szalay László a Magyar Hírlap hasábjain reflektált arra a kritikára, mellyel egy nem is oly régen megjelent írását az antiszemitizmus.hu honlapon illettük. Úgy ildomos, ha mind reflexióját, mind pedig a kritikánkat kiváltó írásának főbb gondolatait elemző olvasás tárgyává tesszük.

Nemrég jelent meg tanulmánykötete Az idő nélküli hely címmel, amelyben az antiszemitizmus és az idegengyűlölet eredetét is kutatja. A vallásfilozófus szerint a baloldalnak nincs hatásos ellenszere a jobboldal fundamentalizmusára. SÁNDOR ZSUZSANNA interjúja.