Nemzeti példa és tragédia

Írta: mispaha blog - Rovat: Hírek - lapszemle

A kibucban közösen nézzük a meccset, mint a fél világ, jó is ez! Az már kevésbé szívderítő, hogy a szünetben nem ostoba fociguruk mondják a frankót, hanem a híradó különkiadása megy lefújástól egészen a kezdő sípszóig. A “brékingnyúz” oka, hogy minden jel szerint a Hamasz elraboltak három tizenéves fiút. És ez nagyon nem jelent jót.

Antall József híres bonmot-ja, hogy “a magyar egy nép, a lengyel egy nemzet”. Bár sok szó esik odahaza a “nemzeti együvé tartozásról” ezt a fennkölt szónoki fordulatót láthatólag a néhai miniszterelnök óta sem igen sikerült valódi tartalommal megtölteni. Egyszerűen nem adatott meg a modern Magyarországnak, hogy a kifejezést átélje és mindenki ugyanúgy libabőrözzön, aztán folytassa az életét úgy, ahogy előtte, egymást taposva. Izraelben sem csupa angyal él, de baj esetén reflexszerűen összezár a társadalom.
A baj pedig itt mindennapos vendég sajnos. Mint most is, amikor két hete három tizenéves izraeli fiatalt elraboltak Ciszjordániában. A fiúk a megszállt területeken egy jesivában tanultak és stoppal igyekeztek haza Gush Etzionból.
egyik elrabolt izraeli fiú anyja

“Nem minden gyermek joga, hogy biztonságban jöhessen haza az iskolából?” – teszi fel a költői kérdést az egyik elrabolt fiú édesanyja.

De pechükre az amúgy forgalmas kereszteződésben rossz autóba szálltak be, amit a Hamasz emberrablója vezetett. Sajnos azóta nincs nyilvánosan elérhető, érdemi információ a hol- és hogylétükről, ami nagyon-nagyon rossz előjel.
Az izraeli hatóságok pár óra után hatalmas erőkkel kezdték keresni a fiatalokat, Hebronban és környékén több ezer katona végzi a kutatást, gyakorlatilag azóta is éjjel-nappal razziáznak a térségben. Az izraeli politikai vezetők szinte egymást taposva fejezik ki szolidaritásukat az elraboltak családjainak – természetesen kamerák keresztüzében teszik, hogy legyen nyoma az őszinte megrendülésüknek.
Mindeközben egymással párhuzamosan ezernyi spontán civil szolidaritási akció bontakozott ki az elraboltak és családjaik mellett. Mind közül a leglátványosabb a Siratófalnál imádkozó több tízezres tömeg volt. A közösségi médiát is elöntötték a szolidaritást kifejező fotók, grafikák, videók és egyéb posztok.
bring back our boys wall
Ha valamiért, hát ezek miatt nagyon szerethető Izrael, könnyű azonosulni azzal az illúzióval, hogy tényleg nem hagynak magadra. Minden jóérzésű embernek felemelő látni, ahogy az izraeli nemzet ezekben a nehéz napokban viselkedik! Példaértékű.
De az éremnek van másik oldala is, amit nem olyan népszerű dolog megemlíteni. Az emberrablás mögött álló alpári gonoszság nem hirtelen jött. Évek óta mondogatják biztonsági szakemberek, hogy ez lesz a következő gyilkos fegyvere a terroristáknak, amiből Gilad Shalit esetében már ízelítőt kaphatott az ország. Az is nyilvánvaló, hogy izraeliek számára a megszállt területek nem biztonságosak, és bármennyire is népszerű közlekedési forma a stoppolás, azért belátható, hogy ellenséges területen ez nem épp életbiztosítás. Cseppet sem szeretném kárhoztatni az elrabolt fiatalokat a történtek miatt, ők aztán nem tehetnek semmiről, nyilvánvaló áldozatok.
De azok a megrendült politikusok, akik nyilvánosan szolidaritanak az elraboltak szüleivel talán némi önvizsgálatot tarthatnának. Ugyanis nem ahhoz kell politikai bátorság, hogy együtt érezzenek a bajbajutottakkal, hanem ahhoz, hogy megakadályozzák, hogy ilyen előfordulhasson.
Például úgy, hogy nem támogatják a megszállt területek esztelen betelepítését.
támogatás

Címkék:Izrael