Szipál Márton, a legendás fényképész, életének 92. évében elhunyt. A fotóművészt 2016. április 26-án délután otthonában érte a halál.

Roskó Gábor / 2007 május Robert Graves saját önéletrajzát első világháborús katonaéveire redukálta. A saját életrajzom a Ráday utca hétről, pontosabban annak légópincéjéről szól. Az ostrom alatt még valami kincset is elástak ott, és soha senki nem találta meg. A pincében … Tovább »

Április elsején tartotta rendkívüli közgyűlését a Magyarországi Cionista Szövetség (MCSZ). A határozatképességhez szükséges többség ugyan épp hogy csak összejött, a napirendi pontokban szereplő kérdésekre azonban egyhangú válaszok születtek. Mint arról már beszámoltunk, … Tovább »

2007. május 15. – Nem mondom, az én gyomromban is volt egy kis gombóc – ismeri el Antal Károly, a pesti Múzeum Antikvárium ügyvezető igazgatója. Pedig eredetileg ez sem lenne több, mint egy szakmai érdeklődésre számot tartó kamaraárverés: 260, főként a két világháború között … Tovább »

Isaac Bashevis Singer és Arthur Koestler. Két totálisan eltérő személyiség, életút, írói világ. Egy jógi és egy komisszár. Ha még idejében el nem menekülnek a kontinensről, valószínűleg csak egy helyen találkozhattak volna: valamelyik haláltáborban. Eltekintve attól, hogy zsidók voltak, nehéz lenne bármilyen megfontolás alapján egy mondatban említeni őket. Az apropót az adta, hogy egyszerre jelent meg róluk egy-egy monográfia, és ezek párhuzamos olvasása árnyalhatja előbbi ítéletünket.

A francia zsidók képviselői – ünnepi hangulatukat nem leplezve – az elsők közt üdvözölték a választásokon győztes Nicolas Sarkozyt, akit Izrael barátjának, az antiszemitizmus elleni küzdelemben pedig szövetségesüknek tekintenek. Bár a zsidók a 42 millió francia szavazó alig egy százalékát teszi ki, a „zsidó szavazat” csöppet sem elhanyagolható.

2007. május 8. Az idén első alkalommal Lady Valerie Solti, Fehér László, Fischer Iván, Kertész Imre, Kocsis Zoltán és Sebestyén Márta kapta meg A Magyar Kultúra Nagykövete címet. Kertész Imre betegsége miatt nem tudott a magyar kultúra napján részt venni a budapesti ünnepen. Így … Tovább »

2007. május 7. Állami akarattal ellenkező politikai sírgyalázás, antiszemitizmus (s ami még lehet: túszejtés, vörösbrigád-mágia) csak demokráciában lehetséges. Mert ott szabadság van. A szabadság oszthatatlan: beletartozik a gyávák, ostobák, politikai megváltók szabadsága is. … Tovább »

2007. május 7. Életének 75. évében elhunyt Gábor Tamás olimpiai bajnok, vívó, sportvezető.       Gábor Tamás (Forrás: www.maccabi.hu)   1948-tól a Budapesti Vasas, 1950-től a Budapesti Dózsa, majd 1957-től a Budapesti Vörös Meteor vívója volt. Tőr- és párbajtőrvívásban … Tovább »

2007. május 6. Az exit pollok szerint Nicolas Sarkozyra 53, míg Ségolène Royalra a franciák 46 százalék adta az elnökválasztás második fordulójában. Sarkozy ünnepel, Royal elismerte vereségét.       Nicolas Sarkozy és Ségoléne Royal (Fotó: AFP)   A BVA, az IPOS és a … Tovább »

2007. május 6. Gyurcsány Ferenc lesz a főszónoka a párt budapesti szervezete által május 9-re meghirdetett, a nyilaskeresztesek áldozataira emlékező fáklyás felvonulásnak – közölte Burány Sándor, a szocialisták budapesti elnöke. A Békelánc elnevezésű rendezvényre az MSZP több … Tovább »

A hitközségi apparátus, illetve az azt teljhatalommal irányító Zoltai Gusztáv, korábban adott a demokrácia látszatára – most nem ezt tette. Korábban a bukott Mazsihisz-elnökök alelnöki sarzsit kaptak, amely ugyan semmiféle politikai hatalommal nem járt, de Zoltai ezzel mutatta ki: nem akar leszámolást.

2007. április 29. Kellemes, világos lakás nappalijában ülünk vendéglátómmal és annak asszonyával. Jegyezgetek életet, szokásom szerint. Simon János édesapja még Sauerteig Henrik néven 1897-ben született Olaszliszkán. Kisgyerek korától a pesti Teleki tér volt az őshazája; a hat … Tovább »

Forrás: HVG 2008. április 17. / Rádi Antónia Terrorveszélyre hivatkozva új jogsegélyt kért az igazságügyi tárca az Egyesült Államoktól a szélsőséges kuruc.info hírportál, illetve a gyanú szerint azzal összefüggésbe hozható Magyarok Nyilai ügyében – értesült a HVG. Gőzösfejű … Tovább »

Március 1-én, a Király utcai Sirályban a konzervatív, vallásos zsidó ifjúsági szervezet, a Marom vitaestet rendezett, a fenti címmel. A vitaest előzménye az volt, hogy az Amerikai Konzervatív Mozgalom rabbigyűlése 2006. december 6-i döntést hozott, melynek értelmében a homoszexuális kapcsolatok bizonyos formái megengedhetők.

Egy kötetben, azaz egyszerre olvasni egy életmű összegyűjtött verseit valahogyan mindig regényszerű, városszerű élmény. Regényszerű, hiszen olyan, mint egy indigóra másolt önéletrajz. Az Útérintő esetében az időbeli fesztáv, az első vers és az utolsó darab születése között majdnem hatvan évet fog össze. Már az elképesztő, hogy ekkora idő így kézbevehető, hát még az, hogy Gergely Ágnes költészete micsoda mítikus és konkrét idősíkokat hidal át, szertefutó rendezettségével.Egymás után olvasva a maga idejében külön-külön szerkesztett, és kiadott verseskönyveket, tendenciákat, elmozduló, valahonnan valamerre tartó irányokat vélünk felfedezni.
 
 

2004 júniusa óta huszonnégy magyar képviselő is részt vesz az Európai Parlament munkájában. A Szombat megkereste a négy magyar parlamenti párt egy-egy képviselőjét, hogy válaszoljanak az olvasóinkat érdeklő kérdésekre: létezik-e együttműködés a magyar képviselők között?; hogyan fogadta az EP az új, szélsőjobboldali frakció létrejöttét?; mi a frakciók álláspontja az iszlám fundamentalizmussal, illetve a közel-keleti válsággal kapcsolatban?

„Én úgy vagyok a hitközséggel, mint a magyar futballal: már egyáltalán nem érdekel.” Zsidó ismerősöm válaszolt ekképp érdeklődésemre: értesült-e az áprilisban esedékes hitközségi választásokról. Fogalmam sincs róla; nem érdekel; tudod, mi a véleményem róluk – így reflektálnak a fenti kérdésre (magukat a zsidó közösségben exponáló) értelmiségiek.

…hogy ne sértsék a moszlimokat. A Daily Mail című brit napilap április 2-án számolt be egy iskolakutatás eredményeiről a fenti címmel. A tudósítás címét négy nappal később nem kevesebb, mint 93 ezer honlap vette át – a Google kereső adatai szerint. A hír tehát óriási visszhangot váltott ki – holott valójában nem olyan nagy újdonság. 

„Ez az én hazám, itt akarok élni, ne vegyétek el népem szabadságát” – énekli Tallin óvárosának főterén egy hatalmas gyerekkórus: száz meg száz szőke gyerek, élükön egy észt nemzeti viseletbe öltözött karnaggyal. A megakoncert végén a karnagy – aki mintha egy Andersen meséből lépett volna elő – az angol királynőhöz lép, és mélyen meghajol.