Száz éve született Kroó György (1926–1997)

Száz évvel ezelőtt, 1926. augusztus 26-án született Kroó György Széchenyi-díjas zenetörténész, kritikus, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanára.

Apai ágon híres magyar haszid családok leszármazottja volt; nagyapja, a Munkácson született Kroó Juda kereskedő a Hartstein Rózával való házasságkötése után Sátoraljaújhelyen telepedett le. Egyik távolabbi rokona, Hartstein Lajos az ortodox Központi Iroda főtitkára volt.

Az anyai nagyszülőknek, Engländer Adolfnak és Guttman Rozáliának könyvkereskedése volt Egerben. Az ő lányukat, Engländer Saroltát vette feleségül Kroó Mózes újhelyi nyomdatulajdonos, aki azután egészen a deportálásukig az egri, Apát utcai könyvkereskedésében dolgozott. A házaspárt a holttá nyilvánításuk hivatalos adatai szerint szerint július 15-én gyilkolták meg Auschwitzban.

Az 1945-ben tizennyolc éves Kroó György a munkaszolgálatból és a pesti gettóból hazatérve rövid időre kinyitotta a családi könyvüzletet, de megbetegedett, a mellhártyagyulladását másfél évig kezelték egy szanatóriumban.

Hegedűművésznek készült, gyógyulása után fel is vették a budapesti Zeneakadémiára, azonban hamar kiderült, hogy a zenei tehetsége nem elég a szólistakarrierhez.

„A Zeneakadémián kötelező tárgy volt a zenetörténet, és ezt Szabolcsi Bence tanította nekünk. Bejött egy ember, és úgy kezdett el zenéről beszélni, ahogy senki más. Odament a zongorához, leült, és játszott. Valami egészen különleges módon tudott zongorázni: a mű nem a szöveghűségében nyilatkozott meg, úgy is; hanem a hangja szólalt meg – egy egész kor hangulata kinyílt az ember számára. És akkor rájöttem, hogy énnekem valami ilyesmit kéne csinálnom. Persze a zsenialitást nem lehet megtanulni, de azt hiszem, hogy megértettem és követni tudtam őt. Megértettem a módszerét, azt, hogy a zenetörténet mindig egy darab élettörténet is legyen. Ő nemcsak nagy, inspiráló szellem volt, hanem nyílt és jóságos ember is, aki anélkül, hogy ezt bármikor kimondta volna, egy kicsit a fiává fogadott az évek során. Volt egy Gábor nevű fia, aki ’44-ben, a háborúban elpusztult, és ez a sors is valahogy összekötött bennünket” – emlékezett vissza egy 1994-ben készült rádiós interjúban*.

Zeneakadémistaként, részben szakmai feladatként, részben pénzkereseti céllal operaismertetőket kezdett el írni a Magyar Rádiónak, és 1956-ban elfogadta a felkínált állásajánlatot. 1958-tól a Zenei Népművelési rovat vezetője volt. Ő alapította az Új Zenei Újság című zenekritikai, valamint a szélesebb hallgatóságnak szóló A hét zeneműve és a Hallgassuk együtt! című ismeretterjesztő műsorokat. A rádiós feladatai mellett 1964 és 1996 között az Élet és Irodalomban is rendszeresen publikált. A cikkeiből, előadásaiból összeállított kötetek mellett többek között Bartókról, Wagnerről, Schumannról írt könyveket, és persze mesteréről, Szabolcsi Bencéről (akinek A zsidó zenetörténet problémája című, 1931-es tanulmányáról a Múlt és Jövő számára is írt cikket).

Folyamatosan foglalkoztatta Liszt Ferenc és Mozart, de ugyanúgy lelkesedett a fiatal magyar zeneszerzőkért és zeneművészekért, Kurtág Györgyért és Durkó Zsoltért, a Kocsis, Ránki, Schiff hármasért, Polgár Lászlóért és Vashegyi Györgyért is.

„Új gyerekek vannak, nagyszerű kollegák, új formákat próbálunk ki – mondta az imént már idézett, 1994-es interjúban –, míg kint viharok tombolnak, és ádáz vélemények hangoznak el. Ezek történelmileg természetesen teljesen jelentéktelenek és átmenetiek, de hát az életünket, mert csak egy életünk van, mégis befolyásolják, főképp a hangulatunkat. Ha szükséges, az ember bezárkózik a zenébe, ha nincs erre szükség, akkor elviszi a zenét az emberekhez […] Mindenkinek saját hite van, és ez egészen belső dolog, tulajdonképpen mások számára megközelíthetetlen. Én, nem egy tételes vallás értelmében, de mindig hívő voltam, és az Istennel való kapcsolat, bármilyen furcsán hangzik, a szüleimmel és a gyerekkorommal való kapcsolatot jelenti. Érinthetetlen szentség, amit semmi nem befolyásolhatott, és nem tud befolyásolni.”

Jegyzet

*Szigeti István 1994-ben készített interjúja meghallgatható itt, illetve elolvasható itt.