Élénk hazai reakciók követték azt nemrég megjelent nyilatkozatot, amelyben Gál András Levente, az igazságügyi tárca közigazgatási államtitkára kifogásolta a Holokauszt Emlékközpont állandó kiállítását.
 

A Moszkát család című, a varsói zsidóság közel negyven évét felölelő családregénye után 1955-ben jelent meg Singer harmadik kötete, A Sátán Gorajban. 1648 – a Bogdan Hmelnyickij vezette kozákfelkelés ideje – pusztító év volt a lengyelországi kis zsidó település, Goraj számára is. 

Elutasították a bő két éve a nyugat-indiai Mumbaiban (Bombay) végrehajtott, 166 halálos áldozatot követelő merénylet egyetlen túlélő tettesére kiszabott halálbüntetés elleni fellebbezést.
 

Sok évtizede, nincstelen diákként érkeztem a kaliforniai San Francisco-ba, ahol egy kis lakást béreltem. Az épület házmestere és a fiatal lakók önzetlen istápolója egy középkorú, jól megtermett hölgy volt.  Ma is jól emlékszem Helga kemény német akcentusára. Gyakran segítettem a jókedélyű asszonyságnak felcipelni bevásárlókosarát a legfelső emeletre, hálából meghívott ebédelni olcsó kínai törzsvendéglőjébe, ahol nagy megdöbbenésemre kínaiul rendelt…

Piotr Rawicz Az ég vére című egyedi hangulatú regénye a vészkorszak idejét sajátos, személyes perspektívában jeleníti meg. Alább a Gondolat kiadó által megjelentetett kötet német kiadásához írott utószavát közöljük.

“…mihez kezd a fiam Kanadában, pihenek, mama, feltöltődöm, élek, ebben az országban megfulladok, minden olyan kicsi, olyan alattomos, olyan kiszámítható, már nem bírom elviselni a franciákat, az állandó nagyképűségüket, a vezetési stílusukat, a szmogot, a zajt, a buszon összezsúfolt embereket, a metró bűzét, nézz körül mama, annyira fáradt ez az ország, vérszegény, szomorú, halott, haldokló, mert Kanada talán jobb? hogy lehetne ennél rosszabb…”

Elragadtatva semmiképpen sem volt dr. Benedict Mallah párizsi urológus sebész, amikor kisebbik leánya, Andrée közölte vele, hogy férjhez menni készül. A doktor úr alig tudott valamit a  jövendőbeliről, Sárközy Pálról, aki 1949 júniusának végén kopogott be előkelő, rue Fortuny … Tovább »

A mikor tizenkét éves Eszter lányom Ferihegyen, az útlevélvizsgálat előtt elkezdett bömbölni, hogy „Nem akarok Párizsba menni! Nem akarok!”, az egész reptér rajtunk röhögött. Egyébként Eszter volt az egyetlen gyerek a gépen. Párizsba tekintélyes külkeresek, delegációk, boldog … Tovább »

1. ÉBERSÉGEK

Ötven éven át a nyugati zsidókat óvta a nácizmus pajzsa. Hitler – ahogy azt Bernanos1 írta – valóban szégyenbe hozta az antiszemitizmust.
Azt hittük, ez a szégyen végleges. Ám talán csak átmeneti volt. Azt hittük, végleg a miénk, de most visszatekintve úgy tûnik, … Tovább »

A követ már ebéd előtt rátettem évszázada halott ükanyám sírjára. Még számban érzem Goldene hallevesének fenségesen finom ízét. A leves után megmaradt kenyérdarab utolsó falatjait majszolom. Nézem az öreg kóser étterem berendezését, minden a régi: a csipketerítők az asztalon, a székek, a pohárszekrények, a kopott barna réz gyertyatartóval díszített pianínó. 

Kos szarvával jelezzük lelkünknek és testünknek nagyünnepeink közeledtét. Felteszem a kérdést: Milyen lehet egy kívülállónak a reggelenként megszólaló sófár hangja? Először egy, aztán három szaggatott, majd kilenc rövid, végül egy nagyon hosszan zengő hang. Mindegyiknek külön jelentősége van.
 

Nagyon kemény konfliktusokra számítok a Fidesz és a Jobbik között. Annak idején, amikor Horthyék a hatalmukat érezték veszélyben, gond nélkül lecsukták Szálasiékat. El tudom képzelni, hogy Orbánék sem fognak sokat habozni, ha a Jobbik abba a monopóliumba harap, amit ők a magukénak gondolnak. Akkor nem lesz könyörület.
 

Huszonöt éve, 1985. március 28-án halt meg Marc Chagall orosz-francia festő, a múlt század nagy újítói közt az egyik legnépszerűbb, aki irányzatokhoz nem sorolható képein a jelenségek helyett azok emlékképét ábrázolta, álomszerű témáit gazdag színekkel és könnyed stílusban jelenítette meg.

Ha valaki azt hiszi, hogy a mi négyes metrónk világelső a politikai, pénzügyi, vagy egyéb botrányok területén, az azt hiszem, téved. Hogy ténylegesen kinek lehetne ezeket a díjakat odaadni, azt nem lehet pontosan meghatározni, itt a blog történetében is sok jelentkező volt már rá, Krakkó, Antwerpen, Taipei, Amszterdam, hogy csak párat említsünk. Azt hiszem azonban, olyan nemzetközi visszhangja, mint a jeruzsálemi villamosépítésnek, egyik se volt. (és itt szólok, hogy kőkeményen moderálni fogok)
 

A zsidósnak minősített pesti és a kereszténynek elkönyvelt budai városfél mitológiája már a polgári korszak századfordulós önképében is tartalmazta a több irányú kiterjesztést. Eszerint egyik oldalon áll(t) a polgárosult, nagyvárosias, zsidós és kávéházas Pest, a másikon a múltba tapadt, kivárosias, keresztény, vendéglős és kocsmás Buda. Érdekes és fontos kávéházak – húzódik máig az ítélet –, csak a pesti oldalon voltak…

Gyermekkoromban semmi úgynevezett zsidós nem volt, a Kádár-korszakban ez a téma a szőnyeg alá volt söpörve, legfeljebb a Kosciuszko Tádé utcai általános iskola, mely a Kodolányi Főiskolának adott otthont (mára ez is kiköltözött), folyosóin osztottuk meg a családi ’coming out’ után osztálytársaimmal azt a tényt, hogy ki milyen vallású, vagy ki milyen családból származik.
 

Tel Avivban is meghatározzák a kulturális életet annak fogyasztói, az ott lakók.  Izrael lüktető központjában manapság főleg két korosztály él, a jómódú nyugdíjasok, akik még az 50-es 60-as években vásároltak maguknak lakást, mikor ez még lehetséges volt elérhető árakon az átlagos középosztálybeli izraeli halandó számára is, és a bérelt lakásokban élő fiatal szinglik a katonaság után, a családalapítás előtt. 

Január 9-10-én második alkalommal szervez ingyenes dokumentumfilm fesztivált az ELTE Társadalomtudományi Kara. A rendezvény célja, hogy bemutassa: fontos társadalmi kérdésekkel nemcsak elméleti szinten kell és lehet foglalkozni, hanem azokat izgalmas módon, audio-vizuális eszközökkel is fel lehet dolgozni. A fesztivál elsősorban a középiskolás-egyetemista generációhoz szeretné közelebb hozni mind a műfajt, mind a társadalomtudományokat úgy, hogy közben a hazai és nemzetközi klasszikus és kultikus mozik mellett a legfrissebb termésből is válogat.
 

Különleges filatéliai csemegét bocsátott ki a Magyar Posta a magyar–izraeli kapcsolatok újrafelvételének 20. évfordulójára.
 

Az Izraeli riportok Irwin Shaw és Robert Capa közös munkája – 1949-ben találkoztak Izraelben, és együtt utazták be az országot. A könyv december 17-én kerül a boltokba.