Pajor Tamás 1981-ben, 18 éves korában lépett színre
a Neurotic punk együttes
frontembereként. Hét éven át nyomatta a punk-hoz illő zenét és életmódot, s
koncertjei –remek szövegei, meg nem alkuvó lázadása és botrányai miatt – az
alternatív világ egyik kult-jelenségének számítottak.

A Francia Intézet különleges – tanévindító zongoraestre – készül a filmzene születésének 100. évfordulója alkalmából. Az est második felében André Calmettes és Charles Le Bargy Guise herceg meggyilkolása (1908) c. 17 perces némafilmjét láthatja a közönség, amelyet Camille Saint-Saëns filmzenéje kísér Marouan Benabdallah előadásában.
 

Perényi Benjamin zongoraestje a zeneszerző Bösendorfer zongoráján

A magyarországi zsidóság demokratikus és plurális képviseletének megalakításáról lesz szó. Az utóbbi időben számos megbeszélés és vitafórum tárgya ez a gondolat, melyeken gyakran kibogozhatatlanul keveredik a felszólalásokban és az indulatokban az a két egymással összefüggő, mégis elválasztandó kérdés, hogy „ki képviselje a zsidókat”, illetve „ki rendelkezzék a zsidóság javára kárpótlásként, állami juttatásként vagy kompenzációként megállapított kifizetésekkel”.

Baktatok a Palatinus-házak tövében, a páros oldalon. Kezdet és vég szépen sűrül itt: Pagony gyerekkönyvesbolt, játékbolt, zöldséges, végül a “Rehab” gyógybolt a sarkon.

Harry Kemelman hetvenes évek elején született regényére a krimisikerlistákon leltem. A borítón pajeszos, széles karimájú kalapot viselő, fekete alak követ nagyítóval lábnyomokat, amiből a vásárló rögvest azt hiheti, egy zsidó Holmes izgalmas kalandjai elevenednek majd meg a könyv lapjain.

Forrás: Népszabadság Ama régi Demokatikus Chartában, amelyet annak idején én is aláírtam, több alkalommal is csalódtam. A chartákból számomra egyedül a csehszlovákiai Charta 77 maradt “haladó hagyomány”. Azt pedig a történelem aligha ismétli meg.Írásod nyilvánvalóvá teszi, … Tovább »

“Az időtlenített morális értékítéletekkel teli történetírással szemben az úgynevezett megértő történetírást kedvelem. Sohasem dicsőíteni vagy leleplezni kívánok egy személyt vagy egy korszakot, hanem megérteni és megmagyarázni. És mindent a saját kontextusában.”

Sok német, osztrák, magyar, horvát, szlovák és egyéb háborús bűnös megúszta: főként Dél-Amerikában vagy arab országokban fogadták be őket. Ám hogy ez a tömeges szökés miképpen sikerülhetett, arról legfeljebb néhány, utóbb mégiscsak elkapott tömeggyilkos: Adolf Eichmann, Klaus Barbie és társaik pereiből sejthettünk meg valamit. Most viszont szinte teljes a kép.

Nincs helye a telepesek önkényeskedéseinek – mondta Izraelben Ehud Olmert miniszterelnök. A telepesek azt felelték, hogy a kormányfő foglalkozzon az őt érintő vádakkal.

Egy szál gitár s egy szenvedély – ennyi lenne a titok, ami
kell egy zenéhez? Vagy még több valami? Nagy a várakozás bennem, szeretem
azokat, akik a nagy elődök nyomdokába próbálnak lépni – Joan Baez, Bob Dylan,
Simon és Garfunkel, Viszockij. Alacsony termetű, kis kalappal a fején, s
megpendül az első dal.  

A nyíregyházi Széchenyi István Közgazdasági, Informatikai Szakközépiskola és Kollégium nemcsak a szabolcsi megyeszékhely, hanem az ország egyik legjobb középiskolája. 

Nem a bevonult Werhmacht tábornokai, ezredesei, alezredesei, századosai diktálták az iramot. Az ütemet és a ritmust meghatározó energia egyik középpontja a budai hegyekben a Majestic panzió melletti villa (zsidó tulajdonosa „önként” fölajánlotta az SS számára), benne egy szoba, … Tovább »

 Ez év júliusában a Magyar Gárda szokásos vidéki vendégszerepléseinek egyikén, Szikszón roma ellentüntetőkkel találkozott. Utóbbiak, nagy számbeli fölényben, immár figyelmeztető erődemonstrációt tartottak. A romák és a többségi társadalom közti feszültségek eszkalálódni … Tovább »

Tamás Gáspár Miklós a HVG és hvg.hu szerkesztősége címére küldött írásában megvédi a Magyar Demokratikus Chartát, amelyet szerinte a HVG múlt heti számában megjelent cikkek méltatlanul bíráltak. Az alábbiakban közöljük TGM vitacikkét (amely a csütörtökön megjelenő hetilapban is helyet kap) és Hirschler Richárd főszerkesztő válaszát.

Ablonczy Balázs történésszel, a Kommentár főszerkesztőjével munkásságáról, a Kommentárról, a konzervativizmus és a jobboldali “underground” hazai helyzetéről, a hagyományról, a posztkommunizmusról, a jobb- és baloldali radikalizmusokról, és még sok minden másról.

„Néha úgy érzem, hogy a zsidók jelenléte probléma nagyon sok európai számára. Nem tudnak mit kezdeni a holokauszttal. Megoldatlan ellenérzések kavarognak bennük. Izrael eszköz számukra, hogy ne csak Izraelt kritizálják, hanem a zsidókat is.”

Forrás: Népszabadság De ez valóban csak ürügy; köztünk, vagy legalábbis: köztem él, ír és persze hal évek óta szinte minden áldott napon. Nagyon jó ma őt olvasni, gondolni rá, róla írni. Erőt és hitet adó társ ma ő, támasz, kapaszkodó.A gyerekek miatt fújjuk gyorsan … Tovább »

Köznapi értelemben ha fóbiánk van, akkor az valamitől, és nem valami vagy valaki ellen van. A russzofóbia mégis az oroszokkal szembeni ellenséges érzületet jelenti, tehát nem azt, hogy, mondjuk, hideglelést vagy frászt kapunk tőlük, hanem hogy ellenségesek vagyunk velük szemben, mert félünk, irtózunk, tartunk tőlük. És persze ezen félelmünket propagáljuk a lehető legszélesebb körben. Ebben segít a média.

Egy New York-i zsidó meleg könyvét olvasom. Daniel Mendelsohn 1960-ban született Long Island-ben, és bár klasszika-filológusként végzett, könyveiben leginkább a zsidó identitás kérdéseivel foglalkozik. Az amerikai kritika osztatlanul elismeri munkásságát, különösen a The Lost: A Search For Six Of Six Million c. memoárja miatt, amelyen keresztül családja holokauszt során eltűnt hat tagjának életútját kívánja feltérképezni.