Kanadában őrizetbe vettek egy 54 éves palesztin férfit, akit azzal gyanúsít a francia rendőrség, hogy ő hajtotta végre 28 évvel ezelőtt a négy halálos áldozattal járó merényletet a párizsi Copernic utcai zsinagóga ellen.

A derék szomszédokból megvadult betolakodók lettek. A „spontán népharag” tobzódva tört-zúzott a zsidók feldúlt lakásaiban, üzleteiben, a felgyújtott, lángoló zsinagógákban. Azon az 1938. november 9.-i éjszakán emberéletek is darabokra törtek: a birodalmi kristályéjszaka néven hírhedtté vált pogrom a náci III. Birodalomban legalább négyszáz halálos áldozatot követelt.

Míg az európai politikusok kórusban ünneplik Barack Obama elnökké választását, néhány diszkréten köhécselő szakértő már a Fehér Ház első fekete lakója előtt álló kihívásokat számolgatja. 

Hiába telt el négy évtized, az 1968-as események még manapság is kiváló ürügyet szolgáltatnak mindenféle ideológiai csatározások megvívásához. Nem fölösleges tehát föltenni a kérdést, hogy mondhatunk-e egyáltalán olyat, hogy ’68, vagy inkább több ’68-ról kellene beszélnünk? Többek között erről kérdeztük Kovács András szociológust.

Lehet valaki párhuzamosan a gyakorlat, a józan ész, a hiteles dokumentarista oknyomozás mentén spicli, bíróságilag viszont ügynökgyanúból felmentett ártatlan. 

64 évvel ezelőtt, 1944. október 15-én Magyarország kísérletet tett a második világháborúból való kiugrásra. A jelenlévő német hadsereg, és a velük szimpatizáló magyar tisztikar azonban meghiúsította a háborús átállást, és teret nyitott a nyilasok gátlástalan tombolása előtt.

Forrás: Népszabadság A szervezők által több ízben beharangozott százezres tömeg helyett 4-5 ezer tüntető sétált végig az Andrássy úton, rohamrendőrök tömegétől kísérve (a melegfelvonuláshoz képest legalább tágasabb), kordonok között, hogy a híradásokban Gyurcsány … Tovább »

A jeruzsálemi Izrael Múzeumban állítják ki a Columbia űrrepülőgép katasztrófájában életét vesztett Ilan Ramon izraeli asztronauta naplójának néhány lapját, amelyek “túlélték” a jármű 2003-as katasztrófáját.
 

Forrás: 168 ÓraAz Amerikai Egyesült Államokban tiszteletbeli állampolgárrá avatták, Magyarországon viszont évtizedekig nem állíthattak neki emlékművet, hiába akarta kifejezni háláját a pesti zsidóság. A Wallenberg-szobor történetének Székely Ilona nézett utána.Wallenberg édesapja … Tovább »

Az ÉS-ben ismét fellángolni látszik a “Kasztner-vita”. Két nem történész, Sárközi Mátyás és Fischer István is foglalkozott a II. világháborús magyar cionista ellenállás hazánkban és Izraelben is egyik legvitatottabb vezetőjének, Kasztner Rezsőnek 1944-es tevékenységével. (Sárközi Mátyás: Az érintett jogán a Kasztner-dilemmáról, 2008/34., aug. 22.; Fischer István: Kalapáccsal?, 2008/36., szept. 5.)

Nem a bevonult Werhmacht tábornokai, ezredesei, alezredesei, századosai diktálták az iramot. Az ütemet és a ritmust meghatározó energia egyik középpontja a budai hegyekben a Majestic panzió melletti villa (zsidó tulajdonosa „önként” fölajánlotta az SS számára), benne egy szoba, a szobában pedig az izgága Eichmann volt. 

A második világháború alatt elkobzott, harminckét képből álló gyűjteményt visszaadják a zsidó jogász örököseinek, és a képek egy részét az állam visszavásárolja.

A kudarcsorozat után teljes a zűrzavar: miután két hete elmaradt, szombaton kudarcba fulladt a szélsőjobboldal rendszerellenes demonstrációja. 

Paul McCartney “a békét, barátságot” hirdetné jövő heti tel-avivi koncertjén, miközben egyesek fellépése lemondására akarják rávenni. Az egykori Beatle sietett megnyugtatni izraeli rajongóit: nem marad el a koncert.

Sok német, osztrák, magyar, horvát, szlovák és egyéb háborús bűnös megúszta: főként Dél-Amerikában vagy arab országokban fogadták be őket. Ám hogy ez a tömeges szökés miképpen sikerülhetett, arról legfeljebb néhány, utóbb mégiscsak elkapott tömeggyilkos: Adolf Eichmann, Klaus Barbie és társaik pereiből sejthettünk meg valamit. Most viszont szinte teljes a kép.

Nem a bevonult Werhmacht tábornokai, ezredesei, alezredesei, századosai diktálták az iramot. Az ütemet és a ritmust meghatározó energia egyik középpontja a budai hegyekben a Majestic panzió melletti villa (zsidó tulajdonosa „önként” fölajánlotta az SS számára), benne egy szoba, … Tovább »

Ablonczy Balázs történésszel, a Kommentár főszerkesztőjével munkásságáról, a Kommentárról, a konzervativizmus és a jobboldali “underground” hazai helyzetéről, a hagyományról, a posztkommunizmusról, a jobb- és baloldali radikalizmusokról, és még sok minden másról.

Legyünk soviniszták ezen a kellemes augusztus nyárutón, ne törődjünk a világgal, és csak az ősi: „Git far jidn, slacht far jidn?” (Jó a zsidóknak vagy rossz a zsidóknak?) kérdést tegyük föl. Melyik elnökjelölttel jár jobban Izrael?

Elérkeztünk a XXI. század első évtizedének a végére, amikor immár idős emberek adnak számot arról, hogyan élték át gyerekként a holokausztot.

Észtországban letagadhatatlan etnikai dimenziója is van az acsarkodásnak: az észt nemzetiségűek nagy- és dédapái jórészt a Waffen-SS, míg a lakosság közel egyharmadát kitevő orosz ajkúak felmenői inkább a Vörös Hadsereg kötelékében harcoltak annak idején – persze ellenpéldák és kivételek is bőven akadtak mindkét oldalon.