Ari Shavit könyvének nemzetközi sikeréhez kellett az a skizofrénia, amely a nyugati világ számára  alapvető szükséglet: Izrael jó hely, de bűnös is, szeretjük is, meg nem is, legyen is, meg nem is.

Az új Mazsihisz vezetés erős felhatalmazást kapott: Heisler Andrást kétharmados többséggel választotta meg a képviselő-testület. Újraválasztása, reméljük, cezúrát jelent és immár nincs visszaút a korábbi, sok tisztázatlan ügyet maga után hagyó zoltaista vezetéshez, sem személyekben, sem szellemiségben.

Nemes Jeles Lászlóval beszélget Szántó T. Gábor

„Ma már a tanárok nem forrásai, csupán előmozdítói az ismeretszerzésnek”

Nemes Jeles László, a cannes-i nagydíjas Saul fia rendezőjének rövidfilmjei és a díjnyertes mű referenciafilmjének tekintett Jöjj és lásd! című orosz nagyjátékfilm vetítése 35 mm-es filmkópiáról az Örökmozgóban.

„Ha Magyarországra jössz, kapd be!” – ha minden jól megy, hamarosan kb. ilyen tónusú plakátok lepik el az országot a magyar kormány jóvoltából. Mivel Ön ezt el tudja olvasni, ezért az üzenet nem másnak, Önnek szól, gratula, üdvözöljük minálunk.

Magyarország a 21. század … Tovább »

Fennmaradt egy napló. Az írógéppel sűrűn teleírt, csaknem ötszáz oldal írója művelt, kitűnő íráskészségű, németül és angolul beszélő, színes egyéniség. Hagyatéka, három éve került a kezembe.

Auschwitz és Trianon

Aki nincs – így hangzik Forgách András 1999-es könyvének címe, amely a héber Zehuze (jelentése kb. „Ez van”) címet viselő, nagyszabású prózakísérlete közvetlen előzményének, szerves részének, avagy ellenpárjának tekinthető.

Az Öt korty beton címet viselő városdokumentum közterek, épületek, ember és ház, lakó és település viszonyát megörökítő rövid történetek és fényképek gyűjteménye. Az írások célja nem klasszikus városbemutatás, ahogy a fényképek sem hagyományos város- vagy épületfotók. Az emberi jellemvonásokkal felruházott szobrokat, bérházakat, utcákat vagy hidakat mind a szövegek, mind a fényképek szokatlan szemszögből közelítik meg, így a város köztéri elemei csakúgy főszereplőkké válnak, akár a köztük élő ember. Bächer Iván még olvasta, és figyelemfelkeltő, lírai érzékenységű prózáknak tartotta a kötetben szereplő írásokat.

Történet, elmondja az Egyleti Férfiú[1]

Az 1941-es galíciai deportálás és a Kamenyec Podolszk-i tömegmészárlás

A külső Józsefváros néhány utcájában, ezen a nagyon szűk területen, egy számomra korábban alig ismert zsidó női életmód, életstratégia öltött alakot.

„Ha lesz közötted szűkölködő, testvéreid egyike, kapuid egyikében, a te országodban (…) ne keményítsd meg szívedet és ne zárd be kezedet testvéred előtt, aki szűkölködő.” (Mózes 5. 15:7.)

„Az utcán járkáltak fegyverrel, nem szaroztak.

Ha valahol vész volt, abban a pillanatban lőttek. Ezek ilyen vagány zsidók voltak.

Sokakat hazavágtak és lerendeztek.”

Mindig is úgy gondoltam, hogy a szöveg, ha egyáltalán életképes, elszakad szerzőjétől, önálló léthez kezd. A freudi séma szerint „megöli” nemzőjét.

Trianon helye a magyar társadalmi emlékezetben

Részlet egy készülő regényből

A MAZSIHISZ felhívása