Piotr Rawicz Az ég vére című egyedi hangulatú regénye a vészkorszak idejét sajátos, személyes perspektívában jeleníti meg. Alább a Gondolat kiadó által megjelentetett kötet német kiadásához írott utószavát közöljük.

A magyar könyvkiadás régi adósságát törleszti a Gondolat Kiadó, amikor közreadja a lengyel-ukrán zsidó szerző, Piotr Rawicz 1961-ben franciául megjelent regényét, Az ég vérét, amely a Holokauszt szörnyűségeit megélt és megidéző szerzők olyan remekeinek sorába tartozik, mint Primo Levi, Tadeusz Borowski, Danilo Kis, Jerzy Kosinski vagy Kertész Imre művei.

…Rawiczot egy razzia során elfogták, és Auschwitzba szállították.  Három évet töltött lágerekben,  szabadulása  után   Párizsba   menekült. Egyetlen regényét, Az ég vérét 1961-ben írta. Még abban az évben tizenhat külföldi kiadó vette meg a kiadás jogát, és a regény azóta is újra, meg újra megjelenik szerte a világon. Maga Rawicz, mint oly sok, a haláltáborokból visszatért, élményeiből irodalmat formáló író, maga vetett véget életének: 1982-ben főbe lőtte magát.  

Romániában a hivatásos jiddis színház Iaşi-ban (Jászvárosban) született, a Zöldfa kertvendéglőben. Ott mutatta be Avram Goldfaden (1840-1908) társulata néhány rövid darabból álló előadását. A darabok, melyeket maga Goldfaden írt, nagy sikert arattak, s ez arra ösztönözte őt, hogy egész előadássorozatot tartson. Két nappal a bemutató után méltató cikk jelent meg az előadásról…
 

“A közeljövőben pedig színrevisszük A rabszolgát, majd pedig a Teibele és a démont. Aztán Mihail Sebastian darabjának a bemutatója következik: miután előadtuk tőle a Vakációsdit, most a Névtelen csillag következik. És egy jelkép erejű bemutatóra készülünk, amelynek a címe: Egy színházéji álomra – a romániai jiddis színjátszás 130 évének kiemelkedő mozzanatait álmodjuk benne újra.”
 

Nem tudni, jó regény-e, de jó olvasni – végig ez járt a fejemben, amikor Margit Patrícia Eszter könyvét olvastam. A Zsidó menyasszony ugyanis olvasmányos módon mutat be egy – a fülszöveg szóhasználatával élve – spirituális útkeresést, a főhős ugyanis nem csak Újlipótvárosból … Tovább »

Avigdor Hameiri: A nagy őrület. Löwenkopf Kálmán, Peremiczky Szilvia, Stöckl Judit és Lackfi János fordítása, Kőbányai János utószavával. Budapest–Jeruzsálem, 2009, Múlt és Jövő Könyvkiadó, 432 oldal, 3300 Ft

Abszurd érzés, de az első világháború mint a régi rend … Tovább »

Nathan Sharansky, a legnevesebb szovjet „refuznyik” volt. Kémkedés vádjával kilenc évet töltött szovjet börtönökben és kényszermunka-táborokban, mivel nem volt hajlandó felhagyni a kivándorló útlevélért folytatott küzdelmével. 1986-os szabadulása után alijázott, Izraelben … Tovább »

Umberto Eco szélhámos hamisító hőse végigszáguld a 19. század második felén: Garibaldinál kémkedik, Sigmund Freuddal vacsorázgat, machinál a Dreyfus-ügyben, és ha ez még nem lenne elég, ott bábáskodik a Cion bölcseinek jegyzőkönyveként elhíresült titokzatos iromány születésénél is. Múlt héten látott napvilágot olasz nyelven Eco Il cimitero di Praga (A prágai temető) című új regénye, amit az olasz sajtó az új A rózsa neveként harangozott be. Barna Imre már javában dolgozik a regény magyar fordításán, ami csak a jövő évben lesz kész, de addig is mesél a briliáns és bonyolult regényeiről ismert Umberto Eco legújabb könyvéről.
 

  Shlomo Sand: Hogyan alkották meg a zsidó népet? Kairosz kiadó, 2010. Nagy vihart kavaró könyv jelent meg Izraelben 2008-ban, melyet nemsokára követett az angol, majd idén a magyar fordítás. A zsidó nép és Izrael legitimitását kétségbevonó mű nálunk a Kairosz kiadó gondozásában … Tovább »

Nemrégiben jelent meg a németnyelvű Spiegelben egy sajátos riport Budapestről (később még brutálisabb címmel a lap angol nyelvű onlájn kiadásában), amelyben Eric Follath tollából meglehetősen sommás kép alakul ki a magyar fővárosról. A nem tudni mikor, de több évvel ezelőtti, egyik Hősök terén zajlott Gárda-avatással dekorált címlap kimondja: az antiszemitizmus európai központja Budapesten van.

Száz évvel ezelőtt Odessza a világ harmadik legnagyobb zsidó városa volt New York és Varsó után. 

Pécsett az érdeklődők egyebek mellett építészeti, helyismeretei, zenei és vallási programokon vehetnek részt.

Komlós Aladár nyolcvan évvel ezelőtt megjelent esszéjét a Szombat folyóirat körkérdésével, néhány hónappal ezelőtt eljuttattam több irodalmárnak, pszichológusnak, rabbinak és társadalomtudósnak, hogy fogalmazzák meg álláspontjukat az egykori felvetésekről.

A válaszadók … Tovább »

Hogyan emlékezünk meg egy klasszikus íróról? Úgy, hogy fényesre csiszoljuk a sírkövét? Vagy úgy, hogy hamis pátosszal könnyezünk az emlékművénél? Netán úgy, hogy elzengünk néhány agyonhasznált és -koptatott közhelyet? Vagy pedig úgy, hogy megpróbálunk minél többet megtudni … Tovább »

Elragadtatva semmiképpen sem volt dr. Benedict Mallah párizsi urológus sebész, amikor kisebbik leánya, Andrée közölte vele, hogy férjhez menni készül. A doktor úr alig tudott valamit a  jövendőbeliről, Sárközy Pálról, aki 1949 júniusának végén kopogott be előkelő, rue Fortuny … Tovább »

A követ már ebéd előtt rátettem évszázada halott ükanyám sírjára. Még számban érzem Goldene hallevesének fenségesen finom ízét. A leves után megmaradt kenyérdarab utolsó falatjait majszolom. Nézem az öreg kóser étterem berendezését, minden a régi: a csipketerítők az asztalon, a székek, a pohárszekrények, a kopott barna réz gyertyatartóval díszített pianínó. 

Bartók hősének, a Kékszakállú hercegnek világszerte elismert életre keltőjét a Magyar Állami Operaház Budapest saját halottjának tekinti.

Minden felvilágosult, gondolkodó ember számára világosnak kell lennie, hogy a bibliai idézet, mely szerint „uralkodjék a tenger halain és az ég madarain és a barmokon, meg az egész földön és minden csúszómászón, amely a földön mozog” nem a zsarnoki uralomról, nem egy zsarnokról beszél, aki durván bánik népével és szolgáival, hogy saját vágyait és szeszélyeit kielégítse. 

„Micsoda kincset visz a hóna alatt, Reb Simen? Kezei remegnek, ahogy a szívéhez szorítja, és az öröm csak úgy sugárzik a szemeiből!” „Oh, ez csak a sófárom, az ünnepi sófárom!”válaszol Reb Simen zavart mosollyal. „Ünnepi sófár?” „Hát ez nálam már így van: Elul hónap hétköznapjain csak egy amolyan hétköznapi sófárt fújok. De ez itt egy drága, szépen megmunkált, ünnepi sófár!”