Környezetvédelem – zsidó szemmel

Minden felvilágosult, gondolkodó ember számára világosnak kell lennie, hogy a bibliai idézet, mely szerint „uralkodjék a tenger halain és az ég madarain és a barmokon, meg az egész földön és minden csúszómászón, amely a földön mozog” nem a zsarnoki uralomról, nem egy zsarnokról beszél, aki durván bánik népével és szolgáival, hogy saját vágyait és szeszélyeit kielégítse. 

Nahum Rakover

 

Amikor Az Úr megteremtette Ádámot, megmutatta neki az Éden-kert valamennyi fáját, és azt mondta neki: Nézd a művem, milyen szép, milyen pompás! Ezt mind én teremtettem neked. Vigyázz, ne rongáld meg, ne pusztítsd el a világmindenségemet, mert ha tönkre teszed, nincs, aki helyrehozza azt. (Kohelet Rabba 7)

Jelen tanulmányunk azzal a hatalmas és összetett kérdéssel foglalkozik, miként védhetjük meg környezetünket a szennyezéstől és a pusztulástól, hogy szépségét élvezve, spirituális és fizikai adottságait maximálisan kihasználva élhessünk az Örökkévaló világában.

A zsidó forrásokban a természetvédelem kötelességének alapját ez a bibliai sor jelenti: „Enyém a Föld” (Leviticus 25:23). Ebből egyértelműen kiderül, hogy a Föld nem az ember kizárólagos tulajdona, hanem azért kapta, hogy „azt mívelje és őrizze”. (Genesis 2:15)

A bibliai forrásokból, melyek az ember természet feletti uralmáról beszélnek, úgy tűnhet, hogy az ember korlátlan hatalmat kapott a világ felett. Ezt olvashatjuk:

Ekkor mondta Isten: Alkossunk embert a mi képünkre, hasonlatosságunkra, hogy uralkodjék a tenger halain és az ég madarain és a barmokon, meg az egész földön és minden csúszómászón, amely a földön mozog! (Genesis 1:26)

Majd ismét, Genesis 1:28:

„És megáldotta őket Isten [Ádámot és Évát]. (…) Szaporodjatok és sokasodjatok és töltsétek be a földet és hódítsátok meg; és uralkodjatok a tenger halain és az ég madarain és minden állaton, amely mozog a földön.”

Rav Jichak Hakohen Kook (1) rendkívüli bölcsességgel ír erről (2):

Minden felvilágosult, gondolkodó ember számára világosnak kell lennie, hogy a bibliai idézet, mely szerint „uralkodjék a tenger halain és az ég madarain és a barmokon, meg az egész földön és minden csúszómászón, amely a földön mozog” nem a zsarnoki uralomról, nem egy zsarnokról beszél, aki durván bánik népével és szolgáival, hogy saját vágyait és szeszélyeit kielégítse. Elképzelhetetlen, hogy ilyen visszataszító leigázást törvénybe iktassanak és örök időkre kötelezővé tegyenek az Örökkévaló világában, hisz ő mindenkihez jó és kegyessége minden teremtményét megilleti; ahogy írva van: „Mert könyörületen nyugszik a Föld.” (Zsoltárok 89:3)

Három dolog, amely nyugalmat adhat az embernek

A talmudi bölcsei szerint a környezet megnyilvánulásai által hat az emberi lélekre (3): Három dolog képes helyreállítani az ember öntudatát: a [szép] hangok, a látványok és az illatok. Három dolog mely képes emelkedetté tenni az ember szellemét: a szép lakás, a szép feleség és a szép ruhák.

A talmudi bölcsek is megemlítik, hogy egy nagyvárosban sokkal több veszély fenyegeti a környezetet, mint egy kisvárosban. Egy misnai (4) törvény szerint: a házastársnak nem kötelező faluból egy nagyvárosba követnie párját. Ezzel kapcsolatban a Talmud Rav Joszi ben Haninát (5) idézi, aki azt mondja: „Az élet sokkal nehezebb a városban”. Rasi ezt így magyarázza (6):

Ennek oka, hogy ott rengetegen élnek, a házak zsúfoltak, nincs friss levegő, míg falun a házakat kertek és szőlők veszik körül és jó a levegő. (7)

Aki köveket dobált a közterületre

A toszefta (8) egyik történetéből azt tanuljuk, hogy az egyén kötelessége megóvni a köztulajdont.

Egyszer egy földműves a földjén felszedett köveket a közterületre dobálta. Egy jámbor férfiú arra ment és azt mondta: „Te bolond, miért szeded fel a köveket a földből, mely nem is a tiéd és szórod szét a saját birtokodon?”. A földműves csak nevetett. Ám nem sokkal ezután, a földművesnek el kellett adnia birtokát, és a közterületen az általa odaszórt köveken botladozott. „Mily bölcsen szólt a jámbor férfiú – gondolta magában –, amikor azt kérdezte, miért szedem fel a köveket a földből, amely nem is az enyém és szórom szét a saját birtokomon?”

Vagyis a „köztulajdon” és a „magántulajdon” nem feltétlenül egyezik az „enyém” és a „nem enyém” fogalmával. Míg saját birtokom lehet, hogy egyszer másé lesz, addig a közterület mindig is az enyém marad.

Környezetvédelem és emberszeretet

A törvények nemcsak azt határozzák meg, hogy miként kell az embernek embertársaihoz viszonyulnia, melynek alapja az a bibliai parancsolat, hogy „szeresd felebarátodat, mint tenmagadat” (Leviticus 19:18), hanem azt is, hogy az embernek milyen normákat kell betartania, hogy miként kell bánnia a növényekkel, az állatokkal (9), sőt a természet élettelen alkotásaival.

A környezetvédelem kérdéseivel foglalkozva nagyon óvatosnak kell lennünk, hogy fenntarthassuk az egyensúlyt a környezet védelme és az ember védelme között. Ebben az összefüggésben a megfelelő egyensúly nem jelenti az ember és a természet egyenrangúságát.

Az ember és a természet közt birtokosi, ámde korlátozott birtokosi a kapcsolat. A környezetvédelem iránti lelkesedésünkben nem szabad megfeledkeznünk az ember érdekeiről és a teremtésben játszott szerepéről. A természetszeretet nem előzheti meg az emberek iránti szeretetet. Szigorúan el kell kerülnünk az olyan embereket, akik állatbarátnak mondják magukat, de az elképzelhető legrémesebb bűnöket követték el embertársaikkal szemben.

Ugyancsak megfelelő egyensúlyra kell törekednünk az egyéni és a közérdek között. Előfordul, hogy az egyén okoz kárt a közösségnek, például amikor valaki egy gyárat épít, mely ipari szennyeződéssel károsítja a természetet. Előfordulhat azonban, hogy a közösségnek van szüksége a gyárra, amely az egyén lakhatáshoz, környezethez való jogait sérti.

Amikor a környezet minőségéről beszélünk, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy az adott környezetbe az ott élő egyének, és az egész közösség is beletartozik. A környezetvédelem önmagában nem képes megoldani az érdekellentéteket, viszont a megoldások keresésekor kiszélesíti a figyelembe veendő tényezők sorát. A megoldásoknak végső sorban gazdasági, társadalmi és morális megfontolásokon kell alapulniuk.

Áttekintésünkben megvizsgáljuk a témához kapcsolódó zsidó forrásokat. Számba vesszük azon cselekedetek korlátait, amelyek a természetet, embertársainkat vagy a társadalom egészét károsítják. A vizsgált kérdések többsége azokon a törvényeken alapul, amelyek a szomszédok viszonyát, illetve a károkozással kapcsolatos kérdéseket szabályozzák. Az ezzel kapcsolatos törvények száma és komplexitása lehetetlenné teszi jelen tanulmányunk keretei között ezek átfogó elemzését, de arra törekszünk, hogy minél alaposabban bemutassuk a területet érintő alapelveket. Ha a felmerülő összes kérdésre nem is adhatunk választ, reméljük, hogy pontosítjuk a kérdéseket és újabb szempontokat adunk a téma eljövendő elemzéséhez.

 

 
A természet védelme

Az ember és környezete

1905 első napjaiban részesültem abban a kegyben, áldassák érte az Örökkévaló, hogy feljöhettem a Szentföldre, és megérkeztem Jaffába. Első utam Rav Abraham Jichak Kookhoz vezetett – áldassék az emléke –, aki megszentelt szokásához híven engem is derűsen üdvözölt. A Tóra-tanulásról beszélgettünk. A délutáni imát követően Rav Kook szokásához híven sétára indult a mezőre, hogy rendezze gondolatait. Én is vele tartottam. Séta közben letéptem néhány szál virágot. Tanítónk döbbenten nézett rám, majd szelíden azt mondta: „Hidd el, világéletemben odafigyeltem arra, nehogy szükségtelenül letépjek egy fűszálat vagy egy virágot, amely még képes bimbózni vagy növekedni. Ismered a bölcs tanítást, mely azt mondja, hogy nincs egyetlen fűszál sem itt a Földön, melynek ne az égi erő parancsolta volna meg, hogy nőjön. Minden hajtás és minden egyes fűszál mond valamit, hordoz valamiféle jelentést. Minden kő valamiféle belső, titkos üzenetet suttog a csöndben. Minden teremtménynek megvan a saját éneke (a Teremtő dicséretére). E tiszta, szent szívből szóló szavak mélyen bevésődtek a lelkembe. Ettől kezdve mély együttérzés támadt bennem minden iránt. (Rav Arie Levine (10)

Az ember és a természet viszonyával kapcsolatos átfogó filozófiai megközelítésen alapszik Rav Kook viszonya minden egyes növényhez és általában a teremtéshez. Erről a hozzáállásról pontosan fogalmaz a híres misztikus, Rav Mose Corodvero (11), a Tomer Devora-ban. (12)

Minden elnyomott felé szánalommal kell fordulni. Nem szabad megzavarni vagy elpusztítani őket, mert a leghatalmasabb bölcsességből jutott minden teremtett lénynek: az élettelen dolgoknak, a növényeknek, az állatoknak és az embernek. Ezért tilalmas számunkra az étel meggyalázása (…) és ugyanígy tilos megszentségtelenítenünk bármit, amit az Örökkévaló bölcsessége teremtett, egy növényt sem szabad szükségtelenül kiirtanunk, egy állatot sem szabad ok nélkül megölnünk.

A smita, avagy a hetedik év

A környezetvédelem gondolatának bibliai alapja a smita intézménye lehet (Leviticus 25:1-5):

És szólt az Örökkévaló Mózeshez a Szinaj hegyén, mondván: Szólj Izráél fiaihoz és mondd nekik:

Amidőn bementek az országba, melyet adok nektek, akkor tartson az ország szombatot az Örökkévalónak. Hat éven át vesd be meződet és hat éven át messed meg szőlődet és gyűjtsed be termését; de a hetedik évben szombat nyugalma legyen az országnak, szombat az Örökkévalónak: meződet ne vesd be és szőlődet ne messed meg. Aratásod termését, ami magától nő, ne arasd le és metszetlen szőlőd bogyóit ne szüreteld le; szombati nyugalom éve legyen az országnak. (13)

Maimonidész (14), a Tévelygők útmutatójában így magyarázza a smitát (15): A Smitáról és a Jobélről szóló, általunk felsorolt parancsolatok részben az emberek iránti szánalomból és nagylelkűségből lettek meghagyva, mint mondatott: „A te néped szegényei egyenek belőle, a maradékát pedig egye meg a mezei állat” (Exodus 23., 11.), továbbá hogy a föld termékenyebb és erősebb legyen, mialatt parlagon áll.

Vagyis, a mezőgazdasági tevékenység időszakos felfüggesztésének célja a föld javítása és erősítése.

A smita másik magyarázatát, mely az ember és a környezet kapcsolatát hangsúlyozza, a Széfer HaHinukh szerzője veti föl, ahol arról értekezik, hogy a smita-évben minden terményt gazdátlanná kell nyilvánítani (vagyis bármely földre bárki bemehet és elviheti, ami ott terem) (16):

Hogy bevésődjön a szívünkbe és meggyökerezzen a gondolatainkban az, hogy a világ a semmiből teremtetett „Mert hat napon alkotta az Örökkévaló az eget és a földet…” (Exodus 20:11); és a hetedik napon az Örökkévaló nem teremtett semmit, hanem megpihent… És ezért az Örökkévaló megparancsolta [nekünk] hogy szüneteltessünk minden mezőgazdasági munkát, továbbá hogy nyilvánítsuk a föld minden terményét gazdátlanná ebben a [smita] évben, hogy az ember emlékezzen arra, hogy a Föld, amely minden évben terményt hoz, ezt nem magától, saját erejéből teszi, hanem minden földek Uráért és birtokosáért, aki ha úgy kívánja, megparancsolhatja, hogy a termény legyen gazdátlan.

Megjegyzendő, hogy a smita intézményét modern időkben is alkalmazzák a hithű emberek: az utolsó smita-év 2009-10-re, a héber naptár szerinti 5768. évre esett.

A teremtés megváltoztatása

A földi források megóvásán kívül arra is törekednünk kell, hogy megőrizzük a teremtés által létrejött természeti egyensúlyt. Rav Avraham ibn Ezra (17) ebből a megközelítésből magyarázza a fajok keveredésére vonatkozó bibliai tilalmat.

Törvényeimet tartsd meg: barmodat ne párosítsd másféle fajúval és meződet ne vesd be kétféle maggal; és kétféléből készült ruhát, kevert szövésűt ne végy magadra. (Leviticus 19:19)

A teremtett világ megváltoztatásának tilalma egyrészt igyekszik megakadályozni az egyes állatfajok kihalását. Az a feltételezés, hogy minden teremtett lényt valami célból alkotott az Örökkévaló, lehetetlenné teszi számunkra, hogy a Föld bármely faja eltűnjék. Ezt fogalmazza meg Nachmanidész az állatfajok keveredésének tilalmával kapcsolatban: (18)

A fajok keveredésének tilalmát az magyarázza, hogy az Örökkévaló teremtette a föld összes élőlényét (…) és ő adott nekik hatalmat, hogy szaporodjanak, hogy a Föld teremtményei örökké létezzenek, amíg a Teremtő azt akarja, hogy a világ létezzen, és ő tette képessé az összes teremtményt arra, hogy változatlanul reprodukálják saját fajukat a világ végezetéig… Ez az oka annak, hogy az állatok nemi úton szaporodnak, hogy a faj fennmaradjon; és az embereknél is azt szolgálja, hogy sokasodjanak és szaporodjanak. (19)

A felesleges pusztítás tilalma

A természeti környezet védelmének kötelezettségén túl a felesleges pusztítást (bal tash’hit) is tiltja a törvény. Az ember számára általában tilos a hasznos dolgok elpusztítása. Az állatok, a növények, sőt az élettelen dolgok is e tilalom alá esnek. (20)

Tanulságos megjegyzést olvashatunk a Széfer haHinukh azon részében, amelyben a szerző a gyümölcsöt termő ág levágásának tilalmát magyarázza. Az értekezés a parancsolat hatókörének ismertetésével kezdődik: (21)

Ha egy várost ostromlunk, tilos kivágni a fákat, hogy a védőkre nyomást gyakoroljunk, hogy fájdalmat okozzunk nekik, ahogy mondva van: „…ki ne pusztítsd annak élő fáját… ne vágd ki!” (Deuteronomium 20:19). Ez a tilalom mindennemű pusztításra: egy ruha elégetésére, összetépésére, vagy egy hajó ok nélküli elsüllyesztésére is vonatkozik.

A Széfer haHinukh szerzője ezt követően meg is magyarázza a tilalom okát:

Köztudott, hogy ez a parancsolat arra tanít bennünket, hogy szeressük és ragaszkodjunk mindahhoz, ami jó és hasznos, ily módon a jóság is ragaszkodni fog hozzánk és elkerülhetjük mindazt, ami rossz és pusztító. A jámbor hívők békeszeretők, örvendeznek mások jószerencséjén, mindenkit közelebb visznek a Tórához, még egy mustármagot sem pocsékolnak el; számukra fájdalmat okoz, ha pusztítást vagy pazarlást látnak. Arra törekszenek, hogy minél több dolgot megmentsenek az enyészettől. A gonoszok azonban egészen mások. Ők szövetségben állnak azokkal, akik pusztítanak, akik élvezettel rombolják a világot, és akik magukat pusztítják: „amilyen mértékkel mérsz, olyan mértékkel fogsz megméretni.” (Misna Szotá 1:7)
A felesleges pusztításra vonatkozó tilalom forrása a gyümölcsöt termő faág levágására vonatkozó bibliai tilalom, melyről később még lesz szó. A felesleges pusztításra vonatkozó tilalom azonban sokkal összetettebb, mint a termő faág levágásának tilalma, mivel minden hasznos dologra vonatkozik. Másként fogalmazva: e tilalom nem korlátozódik kizárólag a természetre, hanem magába foglalja mindazt, amit az ember készített.

Mózes V. könyvében háborúskodással kapcsolatos törvények is olvashatók:

Midőn hosszú ostrom alatt tartasz egy várost, harcolva ellene, hogy bevedd, ki ne pusztítsd annak élő fáját, fejszét emelve rája, mert arról ehetsz, azért ne vágd ki; talán ember-e a mező fája, hogy az ostromolt erődbe menekülhessen előled? (Deuteronomium 20:19)

A Biblia arra figyelmeztet bennünket, hogy még háborús időkben sem szabad elpusztítani egy gyümölcsfát. A HaKtav vehaKabbala szerzője (22) így magyarázza ezt a tilalmat (23):

Egy teremtett dolgot helytelen homlokegyenest másra használni, mint amire teremtetett. Ahogy írva van (24): „Ha pedig kőoltárt készítesz nekem, ne építsd faragott kövekből, mert kardodat emelted reá és ezzel megszentségtelenítetted azt.” (Exodus 20:22). Az oltárt azért készítik, hogy meghosszabbítsa az ember életét, a kardvasat viszont azért, hogy megrövidítse azt, vagyis helytelen lenne az életet megrövidítő eszközzel készíteni valamit az emberi élet meghosszabbítására. Ehhez hasonlóan, a fákat azért teremtette az Örökkévaló, hogy az emberek és az állatok számára tápláló gyümölcsöt teremjenek, így az embernek semmi joga, hogy elpusztítsa azokat.

Isten, ember és természet kapcsolatát ragadja meg a bibliai kifejezés: „Talán ember a mező fája” (25). Számtalan ezzel kapcsolatos magyarázat született. Egyesek szerint még a növények is az isteni előrelátás részét képezik; az embert és a fát is Isten teremtette. A Szifrei szerint (26) „ez arra utal, hogy az emberi lét a fáktól ered.” Volt olyan Bölcs, aki összehasonlította egy fa halálát az emberi lélek testből való eltávozásával: (27)

Öt olyan hang van, amely a világ egyik végétől a másikig terjed, bár ezek hallhatatlanok. Amikor egy ember kivág egy gyümölcstermő fát, annak sírása a világ egyik végétől a másikig terjed, és ez a hang hallhatatlan… Amikor a lélek elhagyja a testet, sírása a világ egyik végétől a másikig terjed, és ez a hang hallhatatlan. (28)

A fenti bekezdés alapján Rav Menahem Recanati (29) úgy magyarázza (30) a címben szereplő bibliai idézetet, hogy amikor egy ember ok nélkül pusztít az anyagi világban, akkor ok nélküli pusztulásra kerül sor a metafizikai világban is, és ezt jelenti a kérdés, hogy „Talán ember-e a mező fája?”

Környezetszennyezés: dohányzás

A dohányzás súlyosan károsítja a környezetet és az egészséget. A probléma tudatossá válásának köszönhetően a nyilvános helyeken való dohányzást tiltó törvények születtek. (31)

A zsidó törvényhozók fontolóra vették, hogy vajon ott is betiltsák-e a dohányzást, ahol az csak kis valószínűséggel zavarhat másokat. A nyilvános helyen való teljes dohányzástilalom egyik szószólója Rav Moshe Feinstein (32) volt. Szerinte (33) a nyilvános helyeken akkor is be kell tiltani a dohányzást, ha a füst csak néhány túlérzékeny egyént zavarna. Rav Feinstein a zajokra túlérzékeny Rav Joszefről szóló talmudi történetet hozta fel példaként. Ha lehetséges túlérzékenységre hivatkozva bizonyos tevékenységeket korlátozni, érvelt Rav Feinstein, akkor még inkább ez a helyzet, ha fájdalmat és betegséget okoz ez a tevékenység. Ha tehát a dohányzás mások egészségét fenyegeti, akkor nyilvánvalóan tiltani kell. (34)

Szépség

Egy szép vagy különlegesen formás teremtményt vagy egy pompás fát látva azt mondjuk: „Áldott vagy Te, Örök Istenünk, Világ Ura, kinek ilyen a világa!”. Aki Niszán havában, vagyis tavasszal kimegy a kertbe vagy a mezőre és rügyező fákat, pompázó virágokat lát, az azt mondja: „Áldott vagy Te, Örök Istenünk, Világ Ura, kinek világa nem szűkölködik semmiben, aki szép teremtményeket és fákat teremtett belé az ember élvezetére!” (35)

A zsidó forrásokban az esztétikai szépség nem csupán az egyén és a közösség számára megóvandó értéket jelent, hanem különböző törvényben meghatározott kötelességek forrásául is szolgál. E kötelességeket a bibliai és a rabbinikus törvények határozzák meg.

A Bibliában (Numeri 35:2-5) (36) a várostervezésre vonatkozó utasításokat találunk, amely előírja akadálymentes, üres, szabad terek kijelölését. Rasi szerint azért van szükség ezekre a szabad területekre, hogy „a város szép legyen és szabadon járja a levegő”. (37)

Később a rabbinikus törvények kiterjesztették e szabályozás érvényességét a Bibliában nem szereplő városokra is. (38)

Jelenlegi tevékenységek

A zsidó vallás környezet- és tájvédelemre vonatkozó tanításait jelenleg a legkülönbözőbb szinteken alkalmazzák.

Izraelben az 1994-es évet a Környezetvédelem évének nyilvánították. Ennek egyik fontos következménye volt, hogy ebben az évben a környezetet választották az izraeli oktatás központi témájául. A környezetvédelmi év tiszteletére kiadták A környezet – a zsidó források tükrében és távlatában című könyvet. A könyv elemzi az ember és a természet viszonyára vonatkozó elképzeléseket, behatóan foglalkozik a témával kapcsolatos hatalmas irodalommal a Bibliától a Misnán és a Talmudon (II-V. század) keresztül az ismert jogalkotókig (többek között Maimonidész írásaival és a Sulchán Áruch-hal), valamint a gazdag responsum-irodalommal. A könyvből az is nyomon követhető, hogy a környezetvédelem elve miként jelent meg azokban a rendeletekben, amelyeket a jeruzsálemi városfalakon kívül épült új negyedek adtak ki a XIX. század végén és a XX. század elején. Az iskolák számára a környezetvédelemmel foglalkozó zsidó forrásokból munkafüzetet is szerkesztettek.

Az izraeli törvényhozás, a Knesszet már több fontos törvényt is hozott a levegő és a víz szennyezéséről, a zajártalomról, a hulladék- és a veszélyeshulladék-újrahasznosításáról, a vad- és növényvilág védelméről, valamint a természetvédelmi területek létesítéséről. A zsidó nép reménysége, hogy ez a tevékenység tovább erősíti a környezettudatosságot Izraelben és az egész világon.

Összefoglalás

Az ember és a teremtés

Az ember és környezete, ezen belül is a növényvilággal való kapcsolat filozófiai alapjait hangsúlyozzák a korai források, a midrások és a különböző filozófusok munkái. A zsidóság természethez való hagyományos viszonya közvetlenül abból a meggondolásból ered, hogy az egész világmindenség a Teremtőnek köszönheti létét. Az Isten iránti szeretet legáltalánosabb értelmezésébe beletartozik az Örökkévaló összes teremtménye iránti szeretet: az élettelen dolgok, a növények, az állatok és az emberek szeretete. A tanítás szerint a természet egésze az ember számára teremtetett, ezért tilos azt tönkretennie. Az ember a természethez kapcsolódva visszatérhet eredeti természetéhez, a boldogság és a derű állapotához.

Az érdekegyensúly

A természetvédelem magában foglalja a természet egyensúlyának védelmét, melybe, sok más mellett, az ember és a teremtett világ közti egyensúly is beletartozik. Az egyensúly azonban ebben az összefüggésben nem jelent egyenlőséget. Az egyensúllyal együtt járhat fizikai és spirituális jólétünk elsőbbsége, ezen belül is a spirituális jóllét megelőzheti a fizikai szükségleteket. Az érdekellentéteket az értékek alapos mérlegelésével kell megoldani, mely néha együtt járhat bizonyos érdekek teljes figyelmen kívül hagyásával. Noha az ember kiváltságos helyzetet élvez, ez nem jelenti a környezetvédelem érdekeinek szükségszerű elutasítását. Bizonyos esetekben azonban az ember igényeit kell figyelmen kívül hagyni a környezet érdekében, különösen akkor, ha az emberi érdek jelentéktelen, ám a környezet számára jelentős károkat okoz.

Az ember korlátozott tulajdonos

Az ember világ feletti ellenőrzése korlátozott. „Mert Enyém a föld” (Leviticus 25:23) – olvashatjuk, vagyis kizárólag a Teremtő rendelkezhet korlátlanul azzal, amit teremtett. Az embernek tilos tönkretennie a teremtett világot, sőt fejlesztenie, tökéletesítenie kell azt.

Az ember korlátozott birtokjoggal rendelkezik. Tulajdonát nem használhatja úgy, hogy azzal másnak ártson. Az alapelvek közé tartozik a közterület védelme, legyen szó olyan területről vagy helyről, amelyet bárki használhat, vagy például az ózonrétegről, mely senkinek sem a tulajdona, de mindnyájunkat szolgál azzal, hogy védelmet nyújt a káros napsugárzás ellen.

Az emberek egymáshoz való viszonya

A zsidó etika lényege, hogy „Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat” (Leviticus 19:18). A környezet védelmére is vonatkozik a parancsolat, mely szerint arra kell törekednünk, hogy ne okozzunk másoknak kárt, és főleg ne okozzunk kárt a közösségnek. Ha megfelelő a kapcsolat az ember és embertársai, valamit az ember és környezete között, akkor az enyém és a „nem-enyém” közti jogi és etikai határvonal elmosódik.

A jogi alapelvek meghatározása

Jellemző módon a zsidó források szerzői nem elégedtek meg a természeti értékek hangsúlyozásával, hanem konkrét törvényeket is megfogalmaztak. A zsidó jog számtalan, a modern társadalmat is érintő környezetvédelmi kérdéssel foglalkozik behatóan, utat mutatva olyan problémák megoldására, mint a dohányzás, a levegő- és vízszennyezés vagy a természeti táj károsítása.

Jogi lehetőségek

A környezetvédelem alapelvei és az ezekből következő feladatok forrása a Szentírás és a különböző parancsolatokra vonatkozó magyarázatok. Az alapelveket a bibliai korszakot követően továbbfejlesztették a Misna jogvitáiban, a Talmudban, a kodifikációkban és a responzumokban.

Az olyan, környezetvédelemre is alkalmazható jogi kategóriákon kívül, mint például a károkozás, mind a Biblia, mind a későbbi jogi források foglalkoznak közvetlenül a környezet védelmére vonatkozó kérdésekkel is. Ezek némelyike az egyén jogait korlátozza a környezettel szemben, míg mások épp ellenkezőleg, kiterjesztik az ember jogait, megengedve számára a köztulajdon személyes szükségletek szerinti használatát. Speciális szabályok vonatkoztak Jeruzsálemre, hogy megőrizzék a város különleges státusát.

Különlegesen súlyos károkozás

Érdemes szemügyre vennünk, hogy a Bölcsek a kártérítési törvényekből milyen komoly következtetésekre jutottak a környezeti károkra vonatkozóan.

Bizonyosfajta károkat, mint például a füst, a kellemetlen szagok és zajok, olyan súlyosnak tekintenek, hogy az elkövető nem hivatkozhat tevékenysége nélkülözhetetlen voltára. Ilyen esetekben az elkövető akkor sem folytathatja kárt okozó tevékenységét, ha a sértett fél nem képes panaszt emelni. Mivel a kár ilyenkor nem a károsult birtokát, hanem magát a kárszenvedőt sújtja, a jog azt vélelmezi, hogy a károsult sosem mondana le arról a jogáról, hogy korlátozza az elkövetőt.

Ugyanez az alapelv érvényes a város esztétikai értékeinek megóvására: a városlakóknak nincs lehetőségük arra, hogy lemondjanak az esztétikai értékek megóvására vonatkozó jogszabályok végrehajtásáról.

Az egyént nemcsak a közvetlen környezeti károkozásért lehet felelősségre vonni. Az is számon kérhető, ha valaki olyan körülményeket teremt, amelyek közvetett károkozáshoz vezetnek. Például, aki ugyan nem zajong, de olyan helyzetet teremt, amely zajjal jár, az felelősségre vonható. Még indirekt károkozás esetén is, amikor kártérítés nem lehetséges, a körülményekért felelős egyént kényszeríteni lehet tevékenységének felfüggesztésére.

A különféle tevékenységek, illetve eszközök helyét úgy kell megválasztani, hogy ne okozzanak kárt a környezetükben. A Misna által meghatározott távolságok a mű keletkezési idejének körülményeit tükrözik. A távolságokat azonban a változó feltételekhez kell igazítani.

Rugalmas normaalkotás

Minden problémára alkalmazható, egyszerű megoldások nem léteznek. Mint ahogy a családjogban sem könnyű meghatározni, hogy mi az a viselkedési forma, amely a férj és feleség egymás iránti szeretetéből és tiszteletéből kell, hogy fakadjon, ugyanígy lehetetlen egyértelmű, merev normákra lefordítani a természet és a teremtett világ iránti szereteten alapuló viselkedés normáit. A Bölcsek azonban még a megválaszolatlan területekkel kapcsolatban is kialakítottak olyan kritériumokat, amelyek a változó körülmények közt is alkalmazhatók. Némely kérdés háttérbe fogja szorítani az egyén vagy a közösség jóllétének relatív fontosságát, máskor viszont ugyanez történik a környezeti értékekkel.

A versengő értékek közti egyensúlykeresés során az a relatív fontosság, amelynek meg kellene határoznia a társadalom természettel szembeni attitűdjét, továbbra is bizonytalan marad. Rendkívül fontos, hogy ne húzódjon túl mély szakadék a társadalmi hozzáállás és a törvények által meghatározott kötelezettségek között, nehogy a követelmények meghaladják a lakosság képességeit.

Napjainkban az urbanizáció és az iparosodás terjedése nyomán, környezetünket egyre több fenyegetés éri. A légszennyezés, az ipari hulladék, a kezeletlen szennyvíz, a lakóterületek közelében létesült szeméttelepek, az ózonlyuk és egyéb ökológiai ártalmak nemcsak a környezetre és az életminőségre nézve jelentenek veszélyt, hanem magát az életet fenyegetik.

A környezet még sosem volt kitéve annyi veszélynek, mint manapság. Ez még fontosabbá teszi a zsidó jogi forrásokból kiolvasható értékeket és megközelítéseket. Ha nem térünk le a helyes útról, akkor az ember számára továbbra is megmarad a kényelmes élet lehetősége saját környezetében, és a természet sem válik kényelmetlenné az ember számára.

Margitta Nóra fordítása

 

A szerző Nahum Rakover professzor helyettes fűügyész és az izraeli igazságügy-minisztérium zsidójogi tanácsadója. Jeruzsálemben született és Rav Kook szemináriumában avatták rabbivá. A Bar-Ilan Egyetem kriminológia tanszékén tanít, számtalan könyvet publikált a zsidó jogrendszerről és annak az állami jogrendszerben való alkalmazásáról. Munkásságát több kitüntetéssel, többek között a Jeruzsálem-díjjal jutalmazták. E mostani írása az alábbi kötetben jelent meg: Martin Palmer with Victoria Finlay: Faith in Conservation New Approaches to Religions and the Environment THE WORLD BANK Washington, D.C. 2003

A Biblia idézett, magyar nyelvű szövegeinek forrása: Teljes kétnyelvű (héber–magyar) Biblia. Makkabi Kiadó, 1993.

 

JEGYZETEK

 

1 Rav Avraham Jichak haKohen Kook (1865-1935) Palesztina első askenázi főrabbija. Filozófus, tudós, jogszakértő, misztikus volt, a korszak egyik legkiválóbb zsidó személyisége.
2 „Hazon haCimchonut vehaSalom, Afikim baNegev II,” in Lahai Ro’i, Johanan Fried and Avraham Riger, eds. (Jerusalem, 1961), p. 207.
3 Babiloni Talmud, Brakhot 57b.
4 Misna, Ketubot 13:10
5 Babiloni Talmud,Ketubot 110b.
6 Rasi, ad loc., s. v. Jesivat.
7 Rav Joszi ben Hanina véleményét törvényként kodifikálta: Maimonidész, M.T., Isut 13:17. Lásd még Sulchán Árukh. Even haEzer 75:1.
8 Toszefta Baba Kama 2:10
9 Az állatokhoz való viszonyról lásd Nahum Rakover: Hagannat haHai (Ced Hajot), 40. monográfia, Szidrat Mehkarim uSzekirot baMispat haIvri (Jerusalem, 1976)
10 Rav Arie Levine a „foglyok rabbijaként” vált ismertté, mivel segítette az Irgun és a Lechi szabadságharcosait. Ez a rész Simcha Raz: A Tzadik in Our times [Korunk cádikjai] című könyvében jelent meg (Jerusalem, 1976), pp. 108-109.
11 Rav Mose Cordovero (1522-1570) Cfat vezető kabalistája volt Rav Jichak Luria korszakát megelőzően.
12 Tomer Devora 3, ad fin.
13 Lásd még Leviticus 25:6-7 és Exodus 23:10-11
14 Maimonidész, Rav Mose ben Maimon (1135-1204) a spanyolországi Cordobában született. Ő volt a középkor legkiválóbb zsidó gondolkodója.
15 Maimonidész: A tévelygők útmutatója (ford. Klein Mór). Logos Kiadó, Budapest, 1997.
16 Szefer haHinukh, 84 parancsolat (Chavel-féle kiad.: 69.)Vö. Széfer haHinukh a Jubileumi évről, 330. parancsolat (Chavel-féle kiad.: 326.): „Az Úr arra akarja tanítani népét, hogy minden az Övé és hogy végül minden visszakerül ahhoz, akinek az Örökkévaló szánta, a kezdetektől. Mert a világ az Övé, ahogy írva van: (Exodus 19:5) ‘Mert enyém az egész föld’.”
A Smita-év magyarázatához Rav Kook hozzáteszi, hogy ezzel helyreáll a megfelelő egyensúly az ember, Isten és a természet között. Rav Kook szerint a hetedik évben „az ember visszatér természete frissességéhez, ahhoz a ponthoz, amikor nincs szükség a betegségek gyógyítására, hisz a betegségeket az élet egyensúlyának megbomlása okozza, az, hogy egyre távolabb kerülünk a spirituális és anyagi természet tisztaságától.” (Sabbat haArec, bevezető, pp. 8-9.)
17 Rav Avraham ibn Ezra (1089k-1164) Spanyolországban élt bibliakommentátor, költő, filozófus és orvos.
18 Nachmanidész, Leviticus 19:19.
19 Lásd még Nahmanidész, Tarjag Micvot haJocim meAszeret haDibrot, in Chaim Chavel, ed., Kitvei haRamban, vol. II., p. 544.
Lásd még TJ Kilaim 1:7 „’Törvényeimet tartsd meg’ (Leviticus 19:19) – mármint a [természetes] törvényeket, melyeket én alkottam a világnak.” Vö. Babiloni Talmud Kidusin 39a; és Szanhedrin 60a. Lásd még Genezis 1:26, „…hogy uralkodjék a tenger halain…” és Genesis 1:28, továbbá Nahmanidész kommentárjait, ad. Loc., a 3. és az 5. jegyzet.
Lásd még Szefer haHinukh, 244. törvény (Chavel-féle kiad. 249.), melyben a különböző fajok keresztezésének tilalmával foglalkozik, továbbá 245. törvény (Chavel-féle kiad. 250.), mely a különböző növényfajok magvainak vegyes ültetésének tilalmát taglalja.
20 Lásd Encyclopedia Talmudit, vö. Bal tas’hit; Nahum Rakover, A Bibliography of Jewish Law – Ocar haMispat, s.v. Bal tas’hit, vol. I. p. 285; vol. II. p. 278.
21 Szefer haHinukh 529. törvény ((Chavel-féle kiad. 530.)
22 Rav Jaakov Cvi Meckenberg (meghalt: 1865) vezette a königsbergi (Poroszország) rabbinikus bíróságot.
23 haKetav vehaKabala, Deuteronomium 20:19.
24 Mekhilta, Exodus 2:22; lásd Rasit ugyanerről a versről.
25 Inkább kijelentésnek, mint kérdésnek olvasandó.
26 Szifrei (Szerk.: Finkelstein) 203.
27 Pirkei diRabbi Eliezer 34; lásd még Rav David Luria kommentárját, i.h.
28 Mint ahogy a magas frekvenciájú hangokat sem képes meghallani az ember. Bölcseink tehát tudták, hogy léteznek az ember számára érzékelhetetlen hangok.
29 Rav Menahem Recanti korai kabalista volt, Itáliában tevékenykedett valamikor a XIII-XIV. század fordulóján.
30 Kommentár: Recanti, Softim. Lásd még Jalkut meAm lo’ez, Deuteronomium 17.
31 1983-ban az izraeli Knesszet törvénybe iktatta a nyilvános helyen való dohányzás tilalmát, melyet 1994-ben az egészségügy-miniszter által aláírt végrehajtási utasítással egészítettek ki (Kovec Takanot, 1994. július 21, pp. 1197-98). A végrehajtási utasítás engedélyezi a munkahelyi dohányzást a külön erre a célra kijelölt helyiségekben, ahol csak dohányzók tartózkodnak, ahol megfelelő a szellőztetés, és ahol a dohányfüst nem károsítja a többi helyiségben dolgozókat.
32 Rav Moshe Feinstein (1895-1986) az amerikai ortodoxia spirituális vezetője és jogi szaktekintélye volt.
33 Lásd: Resp. Iggerot Mose, Hosen Mispat II:18.
34 Lásd M. Halperin, „haIsun – Skira Hilkhatit,” Asia, V (1986), 238-247; A. S. Avraham, Nismat Avraham, Hosen Mispat 155:2; Dov Ettinger, Peer Tahat Efer – haIsun biJemei Hol uveJamim Tovim leOr haHalakha (Jerusalem, 1989)
35 Maimonidész, M.T., Brakhot 10:13.
36 Lásd még Leviticus 25:34
37 Rasi, Szota 27b, vö. Migras. Cf. Rási kommentárjait Numeri 25-2-ről.
38 Maimonidész, M.T. Smita veJovel 13:1-2, 4-5