„…tapasztalataimra, írói termékeimre a »nemzet« nem tart igényt: e fejlemények fényében tehát semmiféle szolidaritást nem tudok kialakítani magamban az úgynevezett »magyarsággal«, azaz nincs magyar identitásom, nem érzek, s nem gondolkodom együtt a kétségbeesett magyar ideológiával. S ez azért szomorú, mert az antiszemita prekoncepciót igazolja végül” – írja Kertész Imre: Mentés másként című, nemrég megjelent könyvében.

A nemzetközi sajtó nagy terjedelemben közölt kommentáló írásokat kedden Günter Grass Nobel-díjas író Izraelt bíráló verse kapcsán.
A londoni The Times a német író verse által kavart indulatokról azt írta: a politikusoknak tartózkodniuk kellene irodalmi alkotások bírálatától, és a demokratikus államoknak óvakodniuk kellene attól, hogy bírálóik előtt lezárják határaikat. Az izraeli hatóságoknak azonban ezúttal van mentségük az általuk alkalmazott eljárásra, és minden joguk megvan arra is, hogy felháborodjanak Grass megjegyzésein – tette hozzá az újság. A tekintélyes konzervatív brit napilap szerkesztőségi kommentárja szerint Grassnak megérdemelt helye van a tizenhárom német ajkú irodalmi Nobel-díjas sorában. A német író ugyanakkor már a múltban is mondott “gyújtó hangvételű képtelenségeket” politikai ügyekben, például amikor az 1980-as években a NATO európai rakétatelepítését a nácik wannsee-i konferenciájához hasonlította.

Szőnyei Tamás új könyvéről
A szocialista pártállam nemcsak a gyárakat vagy a sajtót, hanem az irodalmi életet is irányítani akarta, és ez nem csekély mértékben sikerült is – derül ki Szőnyei Tamás Titkos írás című, a rendszerváltás előtti magyar irodalom és az állambiztonsági szolgálatok viszonyát feltáró kétkötetes könyvében.

2011. április 5. csütörtök, 11:00 órától
Az emlékév ünnepélyes nyitánya a Petőfi Irodalmi Múzeumban
100 éve ezen a napon született Örkény István. Ebből az alkalomból a Hungarofest, az OSZK, az OSZMI, a Palatinus Kiadó és a PIM összefogásával indul el az íróra emlékező … Tovább »

Szerkesztőségünk – a hozzátartozók és szimpatizánsok kérésére – az alábbi felhívást teszi közzé:

Példátlan eset történt a Scheiber Sándor-díj odaítélésekor. Eleve több hetet késett a díjátadó ünnepség, a kuratórium által előterjesztett listáról pedig a minisztériumban kihúzták Iványi Gábor lelkész nevét.

„Közel 50 évig tartó tevékenységével rászolgált, hogy a hírszerzés legnagyobb alakjainak Panteonjában legyen a helye.” Ezt a CIA tanulmánya írta Radó Sándorról. Nemrég múlt harminc éve, hogy elhunyt a Vörös Hadsereg katonai hírszerző szolgálatának (GRU) legendás ügynöke, térképész és földrajztudós. 

A magyar–zsidó kapcsolatok története – 2. rész: Az Árpád-ház kihalásától Zsigmond királyig

Jeannette L’Herminier művészettörténet szakos diáklány és Germaine Tillion etnologusnő Franciaország náci megszállása idején részt vett az ellenállási mozgalomban: elfogták őket, a ravensbrücki koncentrációs táborba kerültek, de ott is folytatták küzdelmüket. 

Theodor Adorno álmában egy bordélyházban járt, ahol azonban a hatalmas bürokrácia miatt a lányok egyetlen szobába szorultak össze. Szép példája ez annak, hogy egy társadalomtudós álmaiban szexuális vágyak és politikatudományi érdeklődés összekeverednek.
Heller Ágnes Adorno … Tovább »

Horthy Miklós kormányzása alatt nem esett bántódása a muraközi zsidóknak, a németekkel szorosabban együttműködő Szálasi azonban kiszolgáltatta őket a hitleri eszméknek. Ezt Vladimir Kalsan muzeológus mondta a muraközi zsidóság történetét bemutató kiállítás megnyitóján.
 

Hetven évvel azután, hogy a nácik bezáratták, ismét feléled az egykori berlini zsidó leányiskola komplexuma, ám új feladattal: falai között immár művészeti galéria és étterem bizonyítja a berlini zsidó közösség megújulását.

Komoróczy Géza: A zsidók története Magyarországon című, két kötetes opus magnuma a zsidók magyarországi történelmének közel ezer évét próbálja áttekinteni. A magyar társadalomban, a polgári nemzetben sok száz éve van félreismerhetetlen zsidó komponens. Ezt a kettősséget írja le a könyv: a zsidók nemzetköziségét és részüket a magyar társadalomban. Részletet közlünk a kötetből.

Számokká torzult egyének szürke tömege, ahol érzelmeknek és kilengéseknek semmi helye nincsen. Minden és mindenki a mindenható Jótevőtől függ. A totalitárius rendszerek legismertebb ábrázolója, George Orwell 1984-e előtt negyedszázaddal egy jégtörőhajó-mérnökből lett orosz dráma- és regényíró megalkotta az antiutópia műfajának alapművét, a sztálini szovjet valóság előképét.

A Művészetet Kedvelők Délutánja keretén belül, ezúttal esti programra invitáljuk Önöket a Vígszínház Házi színpadára, ahol is az irodalmi Nobel-díjas Albert Camus: A pestis című regényéből készült monodrámát tekintjük meg.
 

A neves berlini művészettörténész, Friedländer szerint, „…ha megírják a műgyűjtés történetét, abban Nemes Marcellt mindenképpen megkülönböztetett hely illeti meg”. A XX. század első felének legjelentősebb magyarországi gyűjteményét ő birtokolta. 1908-ban I. Ferenc József királyi tanácsossá nevezte ki, majd 1910-ben nemesi oklevelet adott neki. Nemes Marcell passzióból gyűjtött, kereskedett, de azt is tudta, hogy felelősséggel tartozik a köznek.

Ha a holokauszt-irodalomra gondolunk, legtöbbünknek Kertész Imre művei mellett Anna Frank naplója jut majd eszünkbe, esetleg Elie Eiesel neve is beugrik. Hans Keilsoné szinte egészen biztos, hogy nem – pedig a szerző páratlanul érdekes életutat járt be.