Idegenektől örökölt gyűlölet

A magyar–zsidó kapcsolatok története – 2. rész: Az Árpád-ház kihalásától Zsigmond királyig

Forrás: Hetek

 

A magyarok és a zsidók kapcsolata a 14-15. századi Magyarországon még mindig viszonylag jónak mondható. Bár a zsidók I. (Nagy) Lajos Anjou-házi király idején száműzetésbe kényszerülnek, négy év múlva visszatérhetnek hazájukba. Később a zsidókban versenytársat látó német városi polgárság követeli kiűzetésüket. A történelmi (katolikus) kereszténységnek a zsidók megkülönböztetésével kapcsolatos zsinati rendelkezései fokozatosan érvényesülni kezdenek. Az egyház tanítói által felfestett „gonosz zsidó” képe, szitokszókincse az alsópapság és a vándortanítók közreműködésével fokozatosan máig ható érvénnyel a nemzetek lelkébe vésődik.

A pápa követe az 1279-ben tartott budai zsinaton kierőszakolja azt a rendelkezést, amely az 1215-ös IV. lateráni egyetemes zsinat mintájára előírja, hogy a zsidók ruhájukon kötelesek vörös posztóból készült szégyenbélyeget viselni, és tilos nekik vámokat kezelni vagy egyházi jövedelmeket bérbe venni. A rendeletet azonban IV. (Kun) László király ellenállása miatt nem hajtják végre. Zsidó kamaraispánról még 1280-ban is tudunk.

A zsidók helyzete hazánkban az Árpád-ház kihalásával (1301), az idegenből érkezett uralkodók alatt, a történelmi (katolikus) kereszténység terjedésével, a német polgárság bevándorlásával és megerősödésével kezd lassan a nyugat-európai mintához igazodni.

Kiűzetés és befogadás a pestis nyomán

Európában a zsidók kiűzetése egy teljes országot tekintve először 1290-ben következik be. Ekkor Angliából űzik ki a zsidókat. A magyarországi kiűzetésre is hamarosan sor kerül. 1347-1351 között az egész világon, így Európa-szerte is pestisjárvány pusztít.

(A keletről behurcolt fekete halál négy év alatt a kontinens lakosságának egyharmadát elpusztítja. Még súlyosabb a veszteség Kínában, ahol minden második ember meghal a betegségben. A világméretű csapásban néhány év alatt a föld lakossága 450 millióról mintegy 350 millióra csökken.) Csak a Német-római Birodalomban háromszáz zsidó közösséget pusztítanak el, ugyanis azzal vádolják a zsidókat, hogy megmérgezik a kutakat, így ők felelősek közvetlenül a járványért. A zsidók közül ugyanis jóval kevesebben halnak meg, minekutána betartják a Mózes által rendelt tisztasági törvényeket (lásd Mózes harmadik könyvét, valamint a kézmosásra és sok egyébre vonatkozó ókori rabbinikus parancsolatokat). A nyugati pusztítások elől menekülve sok zsidó lel oltalmat hazánkban.

A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható.