Hogy lehet az antiszemitizmuson és a zsidóság önemésztő paranoiáján
hasfájósan röhögni? Hogy lehet ezekhez a témákhoz nem a megszokott,
bemerevedett magatartásformákkal közeledni? A Gólem Színházban Vinnai
András darabja, a Lefitymálva, Borgula András rendezésében megmutatja,
hogyan is kell ezt. A darab lassan három hónapja fut, és már most alig
lehet decemberre jegyet kapni.
 

Szombat, a 21. század magyar-zsidó folyóirata

 
Zsidónak lenni trendi?

 
Új dizájn, új tartalom, régi ár:
megjelent a Szombat novemberi száma
 

Új zsidó stratégiát!
A kompromisszumos együttműködés, a közös stratégia nemcsak az antiszemitizmus elleni harcban, … Tovább »

A hétvégén tartott cionista konferenciára reagálva elítélte a kormány
külpolitikáját a Jobbik: a párt szerint az „szánalmas és
cionista-függő”. A jobbikos Gyöngyösi Márton – válaszul arra, hogy a
hétvégén több európai radikális szervezet is elzárkózott pártjával való
együttműködéstől – szerdán azt nyilatkozta, hogy számukra „örömteli hír”
az, hogy ezek a szervezetek (amelyeket korábban a Jobbik együttműködési
ajánlattal keresett meg) igyekeztek elhatárolódni a magyar párttól. 

A Le Monde című francia liberális napilap pénteki száma közli Joëlle
Stolznak, az újság bécsi tudósítójának írását A budapesti Új Színházat a
szélsőjobbnak kínálták fel címmel. 

A Nagyfuvaros utcai zsinagóga az egyik legrégibb a negyedben, s ma is
mindennap többször összegyűlnek imádkozni a hívek. A közösség szilárdan
áll az időben, bár az utánpótlás gondjai jelen vannak.

Az izraeli családoknak nem fizet jutalmat a kormány, amikor
családtagjaikat megölik; az izraeli katonák nem használják élő pajzsként
a civileket; az izraeli iskolák és gyermektáborok nem mossák ki a
fiatalok fejét, hogy civilekre támadjanak; zsidó vallási vezetők pedig
nem éltetik azokat a gyermekeket, akik terrorcselekményekben vettek
részt – mi az oka akkor annak, hogy ezzel szemben a palesztin vezetés
készségesen feláldozza generációit mártíromság oltárán? – teszi fel a
kérdést Giulio Meotti olasz zsurnaliszta az Arutz Sheva izraeli portál
véleményrovatában. 

A Nagyfuvaros utcai zsinagóga az egyik legrégibb a negyedben, s ma is
mindennap többször összegyűlnek imádkozni a hívek. A közösség szilárdan
áll az időben, bár az utánpótlás gondjai jelen vannak.

A zsidósággal kapcsolatos paranoiákról szól Vinnai András Lefitymálva
című darabja, amelyet szeptember 24-én mutat be a Gólem Színház a Sanyi
és Aranka Színházban. Borgula András rendezővel zsidó és nemzsidó
színházról, közhelyekről és abszurditásról beszélgettünk.

A kiszivárgott WikiLeaks-iratok szerint rendkívüli módon izgatta az
amerikai diplomatákat a rejtélyes magyarországi gázcég, az Emfesz
tulajdonosi háttere, és az általuk idézett források Csányi Sándort, az
OTP Bank és Hernádi Zsoltot, a Mol vezetőjét sejtették a vállalat
mögött. A Mol nem kommentál, az OTP tagad.
 

Uri Asaf költő és festő héber műfordítóként sem ismeretlen a Szombat olvasói előtt. Másfél évvel ezelőtt, vers-, próza- és lapunk internetes honlapján olvasható midrásfordításai után, nem kevesebbre szánta el magát, mint a Zohár magyarítására, ami – ha minden igaz – az … Tovább »

A Gázába irányuló csempészetről, terrorsejtekről a sivatagban, a Sínai
Félsziget biztonságpolitikai helyzetéről Jehíja Abu Nuszeira, az
Ál-Ármilat beduin törzs vezetője nyilatkozott a Mindennapinak.

A két világháború közti társadalom a zsidóság hézagmentes asszimilációját kulcskérdésnek találta. Faji és szociális indokok garmadájával igazolták gondolkodók, mennyire üdvös lenne, mégis lehetetlen. Akár igaz, akár nem, ma már csak kevesen hiszik, hogy kívánatos cél volna.
 

Ben Gurionnak fontosabb volt Izrael állam léte, mint maga az igazság,
ezért sem állt érdekében, hogy üldözze a Bernadotte-merényletben
résztvevő terroristákat.

A Józsefváros a budapesti zsidóságnaky különös lenyomata. Egyfelől
megjelennek benne a századfordulós zsidóság asszimilációs törekvésének
csúcspontjai, másfelől az újbevándorló, piacozó, hagyományos
életformájához és vallásos kötődéséhez ragaszkodó, vándorlásra ítélt
zsidó kispolgár is.

György Péter Apám helyett című könyvében apja felejteni akarásán keresztül a Kádár-kor lelkét fejti meg, Gárdos Péter lágerből szabadult apja történetéből szerelmes regényt farag Hajnali láz címmel. Feledékeny Magyarországról, zsidó szégyenről, tabunak számító Trianonról és újrakezdődő bűnbakképzésről az origo diktafonja mellett beszélgetett a két szerző. Az emlékezettörténet nem á la carte étterem.

(…) magyarok bátorsága,
svédek gőgje,
szlávok tunyasága,
zsidók hitetlensége,
bajorok kicsinyessége,
görögök hízelgése (…) – kezdhettem volna előbb és folytathatnám tovább a népeknek a jellemzését az 1400-as évekből, de minek. Nyilvánvaló, hogy a jellemzést készítőknek … Tovább »

Hogyan találkoztál a zsidósággal? Mit jelent neked az, hogy zsidóság? Ezt a két kérdést kapartam le egy cetlire a kagylóval a fülemen. Hogy körülbelül ezekre válaszoljak, mint nem zsidó. Ideges lettem. Először is maga a ságség képző idegesít. Kenetes, hülye magyar szavakat csinál fontos magyar tőszavakból. A magyarság szó -ság-jától a falra mászom.

Az természetes, ha az ember a nemzet nagy költőjéhez megy interjúzni, előtte hosszú listát készít a feltétlenül felteendő kérdésekről. És abban sincs semmi meglepő, hogy mindezt azonnal elfelejti, amikor háza kapujában találkozik a nemzet nagy költőjével, aki vagy tíz perccel a találkozó előtt odaállt, mert a kapucsengő nem működik. Miközben felfelé bakatatnak a lépcsőn a riporter rádöbben, hogy sokkal jobb, ha…

Az emberek azonban nem érzik magukhoz igazán közelinek a régi,
megkövesedett hitközségi struktúrát, ezért sokan nem is vesznek igazán
részt annak mindennapjaiban: hacsak lehet, kerülik a jobbára idős
hitközségi funkcionáriusok által benépesített, szegényes és
barátságtalan irodákat.

Minden felvilágosult, gondolkodó ember számára világosnak kell lennie, hogy a bibliai idézet, mely szerint „uralkodjék a tenger halain és az ég madarain és a barmokon, meg az egész földön és minden csúszómászón, amely a földön mozog” nem a zsarnoki uralomról, nem egy zsarnokról beszél, aki durván bánik népével és szolgáival, hogy saját vágyait és szeszélyeit kielégítse.