Izrael és a nemzetközi közvélemény

Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök Gáza elfoglalása mellett döntött, majd a biztonságpolitikai kabinet megerősítette a döntést, akkor is, ha ezzel veszélybe kerülnek a túszok. Biró Tamás tegnap azt kérdezte a magyar zsidó közösségtől, mi a fontosabb: a túszok élete vagy Gáza teljes elfoglalása? Az alábbiakban a kérdésére érkezett válaszokra reflektál.

Előző cikkemből a Szombat szerkesztői a következő mondatot emelték ki a cikk Facebookon történő megosztásakor: „A következő napokban dől el, hogy jogos-e a nemzetközi közvélemény félelme attól, hogy Netanjáhu »hajlamos« a Nemzetközi Bűntetőbíróság által háborús bűncselekménynek vagy emberiesség elleni bűntettnek tekintett cselekedeteket (…) elkövetni.”

Nem túl meglepő módon, az „Internet népe”, amelynek indulatairól már korábban is írtam, nem magára a cikkre, hanem a posztra reagált. Különösen a „nemzetközi közvélemény” kifejezésre ugrottak rá sokan, például így: „A »nemzetközi közvélemény« le van sza…rva!, hol voltak az elmúlt 2000 év zsidóüldözései, pogromjai idején? hol voltak a gázkamrák idején? hol voltak okt.7-én?” Vagy így: „A nemzetközi közvélemény akkor lesz releváns, ha az auschwitzi körülmények között tartott izraeli túszokért emeli fel a hangját. Amíg ezt nem teszi, addig nézegesse a kezét, amin a Bibas testvérek vére szárad.”

Az „Internet népe” indulatait megértem, elfogadom, tudomásul veszem. Mégis érdemes egy kicsit a racionális énünket is elővenni. Mindenekelőtt tisztázzuk: természetesen mind én, mind a kommentelők erősen általánosítunk. A „nemzetközi közvélemény” nagyon heterogén, sokféle hangon szólal meg. De most a gondolatmenet kedvéért helyettesítsük ezt a széles spektrumot annak „átlagával”, és nevezzük azt „a” nemzetközi közvéleménynek.

A jeruzsálemi Mahane Jehuda piacon a kofát valóban nem érdekli valószínűleg a „nemzetközi közvélemény”. De esetleg annak, aki időnként külföldre utazik – turistaként, üzletemberként, focidrukkerként – számíthat, hogy hogyan fogadják a nagyvilágban az izraelieket. Annak az izraeli kutatónak, annak az izraeli cégnek is, aki nemzetközi együttműködéseket tervez. Talán nem közömbös az izraelieknek az sem, hogy milyen környezet veszi körül a külföldön élő rokonaikat (akik jeridáztak, vagy akik nem is alijáztak). Engem, mint diaszpórában élő zsidót, amikor egy diaszpórabeli zsidó lap számára írok, nagyon is érdekel, mert érint a „nemzetközi közvélemény”.

Márpedig, ha a következő napok, hetek során morálisan vállalhatatlan cselekményekre kerül sor Gázában, az hosszú távon negatívan befolyásolja Izrael megítélését. Nagyon hosszú távon. Akár 50, 100 vagy 200 éves történelmi távlatban. Izraelnek gondolnia kell arra az időszakra is, amikor már nem lesz ott Trump Washingtonban, Orbán Brüsszelben, hogy rutinszerűen blokkoljon minden Izrael-ellenes indítványt.

Egy régi kedves ismerősöm hozzászólásában megfogalmazta a lényeget: „Kár, hogy a Hamasz nem moralizál ennyit, amikor írtja a zsidókat, mint Bíró elvtárs…” Fontos különbségre világít rá a hozzászóló, ami megkülönböztet engem az iszlamistáktól. Lefordítom: ha hosszú távon életben akarunk maradni, akkor természetes szövetségeseink, a nyugati világ értékrendjénél kell maradnunk. Annál az értékrendnél, amely a Héber Bibliára és a görög eredetű morálfilozófiára épül. Annál az értékrendnél, ami mai zsidó identitásunknak is az alapja. Még akkor is, ha a nyugati világ egy része ezekben az évtizedekben időlegesen elvesztette erkölcsi iránytűjét.

Köszönet azoknak, aki máris válaszoltak a körkérdésemre: Radnóti Zoltán főrabbinak, aki talmudi forrással megtámasztva elfogadja Netanjahu érvét, miszerint „a Hamászt csak határozott katonai fellépéssel lehet leszerelni”, és „Izrael akkor lesz újból valóban szabad, ha nem túszai többé semmilyen terrorszervezetnek”. Németh Zoltánnak, aki így érvel: „Amikor izraeli vezetők fontosabbnak tartják Gáza teljes elfoglalását a túszok megmentésénél, az nemcsak az érintett személyek és családjaik, de a judaizmus elárulása is (…) Az izraeli társadalom többsége tehát ugyanazt kéri a vezetőitől, mint a Tóra: »válaszd az életet« (5Mózes 30:19).” Végül Hegedűs Arnónak, aki hozzáteszi, hogy „jogi és morális kötelesség, hogy mindez olyan eszközökkel történjen, amelyek összhangban állnak a nemzetközi normákkal. Mert lesz holnap is.”