Mit kell tenni ahhoz, hogy soha többé ne legyenek túszok?

“E sorok most nem hideg elemzésként születtek, hanem egy olyan zsidó hangjaként, aki napról napra éli át a traumát, amikor azzal szembesül, hogy napjainkban a tét nem kisebb, mint a diaszpóra és a szentföldi zsidóság jövője.”

Izraeli sajtóhíradások szerint, Netanjahu állítólag Gáza teljes elfoglalása mellett döntött. A döntést még kormányoldalról sem támogatta mindenki, a hadsereg és a biztonsági erők vezetői közt is többen ellenezték, egyebek mellett azért, mert ezzel veszélybe kerülnek a túszok. Biró Tamás nyelvész, hebraista körkérdést intézett a témában néhány magyar zsidó értelmiségihez, akiknek Izrael mellett a zsidó hagyomány is érdeklődésének homlokterében áll. Vitaindítóját itt olvashatják, az alábbiakban pedig Radnóti Zoltán főrabbi válaszát a megosztó kérdésről.

*

E sorok most nem hideg elemzésként születtek, hanem egy olyan zsidó hangjaként, aki napról napra éli át a traumát, amikor azzal szembesül, hogy napjainkban a tét nem kisebb, mint a diaszpóra és a szentföldi zsidóság jövője.

Izrael két éven belül ismét történelmi válaszúthoz érkezett. 2023 október 7-én szembesülnie kellett a ténnyel, hogy nem sebezhetetlen, hogy az állam fennállása óta először harcok folytak az ország területén.

Most újra itt tartunk: mi a fontosabb? A túszok biztonsága, hogy hátha – valami csoda folytán ki lehet őket hozni a fogságból, vagy az a fontosabb, hogy a Hamász teljes felszámolása valósuljon meg Gázában?

Benjamin Netanjahu miniszterelnök világossá tette, hogy a hadműveletek végső szakaszát szeretné megindítani: a cél a Rafah térségében megbúvó utolsó Hamász-zárványok felszámolása.

Ám ha kilép a dolgozószobájából, akkor látja, hogy a társadalom és a túszcsaládok jogos aggodalma is nő, hiszen még mindig több tucat izraeli van terroristák fogságában.

A dilemma valós és szívszorító: meg lehet-e menteni életeket úgy, hogy közben ne veszítsük el Izrael hosszú távú biztonságának lehetőségét?

Az érveket ismerjük: egyesek szerint fegyverszünettel és fogolycserével lehetne eredményt elérni, ám ilyenkor megszólal a másik oldal: ez csak a Hamász túlélését biztosítja.

És most Netanjahu a „másik oldal”. Állítása szerint a végső győzelem, így Izrael biztonságának kulcsa a terror teljes infrastruktúrájának megsemmisítése – bármennyire fájdalmas is ez rövid távon.

Ha egyáltalán van még esély a túszok kiszabadítására, akkor ez az idő múlásával egyre csökken. Pontosan ismerjük a Hamász stratégiáját: élő pajzsként, zsarolási potenciálként használja az elrabolt túszokat, és szándékosan akadályoz minden információáramlást.

Ezalatt a lassan két év alatt, a katonai túszszabadító akciók nem vezettek sikerre. Ezeknek a kockázata ma sem csökken. A nemzetközi közvetítők – Katar, Egyiptom, az Egyesült Államok – igyekeznek megállapodást elérni, ám a Hamász rendre újabb feltételeket szab, időt nyerve a túléléséhez.

Az izraeli kormány dilemmája tragikusan egyszerű: ha most nem sikerül felszámolni a Hamászt, a jövőben még több ártatlan kerülhet túszként a föld alá.

Nem szabad kertelni: ki kell mondani, amit látunk és tudunk: a Hamász által irányított Gáza, a 2023. október 7-i brutális támadással végérvényesen bebizonyította: nem lehet vele tárgyalni. Ők terroristák – és a terrorista mindig uralomra tör, és ölni fog, ha nem állítják meg. A terroristát nem érdekli az emberi élet, csak a cél.

Netanjahu álláspontja két éve változatlan: a Hamászt csak határozott katonai fellépéssel lehet leszerelni.

A Talmud (Szanhedrin 72a) fekete-fehéren fogalmaz:

וְהַתּוֹרָה אָמְרָה: אִם בָּא לְהוֹרְגְּךָ – הַשְׁכֵּם לְהוֹרְגוֹ

„Ha valaki jön, hogy megöljön téged – kelj fel, és öld meg őt elsőnek”.

De nehogy félreértsük mestereinket, ez a tanítás nem a bosszúról, hanem az önvédelem szentségéről szól.

A túszok hazahozatala mindannyiunk szíve vágya – a teljes izraeli politikai palettán természetesen egyetértés van ebben, a vita mindössze annyi, hogy épülhet-e ez olyan kompromisszumra, amely opcionálisan újabb áldozatokhoz vezethet.

A Likud vezette koalíció álláspontja egyértelmű: Izrael jövője csak akkor biztosított, ha megszűnik a déli határain leselkedő állandó fenyegetés.

A kérdés tehát nem az, hogy fontosak-e a túszok – hanem az, hogy mit kell tenni ahhoz, hogy soha többé ne legyenek túszok! Szerintem pontosan tudja mindenki, hogy Izrael akkor lesz újból valóban szabad, ha nem túszai többé semmilyen terrorszervezetnek – sem szó szerint, sem politikailag.