A média illusztrációs háborúja Izrael ellen

Vizuális sztereotípiák a világlapokban.

A világlapok Közel-Kelettel, elsősorban Izraellel foglalkozó írásait monitorozó Camera szerzője, Darcie Grunblatt az illusztrációk fontosságáról írt. A három konkrét, néhány napja publikált példa nem pusztán kritizálja, hanem egyoldalúan eltorzító, manipulatív módon mutatja be Izraelt.

Az első kép a The New York Times holokauszt-emléknapon posztolt írásához kapcsolódó egyik illusztráció, amelyen a magyar származású, nyolcvannyolc éves holokauszt-túlélő, Stephen Kapos (Kapos István) látható. A palesztinpárti és iráni háború-ellenes véleményéről ismert aktivista kezében tartott táblán olvasható „Állítsák meg a népirtást Gázában” és „Izrael visszaél a holokauszt emlékével” üzenetek egybemossák a zsidók elleni népirtást, illetve az izraeli hadsereg terrorizmus ellen vívott háborújának terrorista és civil áldozatait.

Darcie Grunblatt hangsúlyozza, hogy a holokauszttúlélők kulturálisan és a politikai nézeteik miatt is sokfélék, nemcsak az egész világon, hanem Izraelben is; így a gázai háborúról, az izraeli politikáról és politikusokról is különbözőképpen vélekednek, a New York Times fotója azonban csak egyféle lehetséges magatartást sugall.

A második példa az olasz L’Espresso magazin április 10-i címlapfotója, egy vicsorgó izraeli katona és egy védtelen palesztin nő, az agresszor és az áldozat fölé-alá rendeltségi viszonya, de annyira sablonosan, hogy Jonathan Peled, Izrael római nagykövete kénytelen volt tiltakozni a valóságot eltorzító és gyűlöletet szító szerkesztői szándék ellen. A katona kipája és pajesza természetesen az olvasók sztereotip reflexeire épít.

Míg a NYT és a L’Espresso inkább burkoltan, utalgatva „fogalmazta meg az Izraellel szembeni kritikáit”, addig a Magyarországon is gyakran hivatkozott Politico március 27-én egy nyíltan bigott illusztrációt közölt. A (már nem elérhető, de cikkünk nyitóképeként dokumentált) karikatúra az Irán elleni háborúba belebonyolódó Netanjahut és az amerikai republikánus vezetőket vérfoltos imakendőben ábrázolta, a zsidó kapzsiság, a politika háttérből való irányítása és a vérszomj klasszikus antiszemita kellékeit idézve.

A Politico a közfelháborodás miatt eltávolította a képet, és egy nyilatkozatban elismerte, hogy az illusztrátor „etnikai sztereotípiákra” és „olyan toposzokra támaszkodott, amelyeket történelmileg gyűlöletkeltő módon használtak.” (A laptulajdonos Axel Springer kiadó és a Politico munkatársainak konfliktusáról a Szombat is írt.)

A három illusztrációban közös, hogy nem pusztán az izraeli politika bírálatát jelenítik meg, hanem olyan vizuális eszközöket használnak, amelyek átlépik a politikai kritika határát, és démonizálják az izraeli államot (ami az IHRA antiszemitizmus-definíció egyik központi eleme). A zsidók emberként való ábrázolása helyett dehumanizálják, groteszk szimbólumokká redukálják őket, egy egész népet kollektív gonoszként tüntetve fel, olykor a náci és a szovjet antiszemita propagandából ismert eszközökkel.

Az ilyen képek média általi használata vizuális vádirattá egyszerűsíti le a valóságot, Izraelt vérszomjas és agresszív államként tüntetik fel, ugyanazokat az újrahasznosított propagandatechnikákat alkalmazva, amelyeket történelmileg a zsidók elleni erőszak szítására használtak.

Camera