Az amerikai zsidó élet egyik legismertebb krónikása, Chaim Potok február 17-én lenne 80 éves.

Két héttel a különös események után már föl lehet tenni a kérdést: mi is történt valójában Miskolcon (majd ennek nyomán az országos politikában és a médiában)? A városi kapitány beszámolt a sajtónak a rendőrség kéthavi munkájáról, a közbiztonság helyzetéről.

A maga közel hétszáz tagjával, a nagyváradi zsidó hitközség a második legnagyobb Romániában. Az országban mintegy tízezer zsidó él, közülük ötezren Bukarestben. A Pece parti Párizsban az utóbbi években felélénkült a közösségi élet. Megnyílt, elsőként az országban, a Zsidó Közösségi Központ, ami oda vonzza fiatalokat is. És még valami: idén nyolc zsidó gyermek született.

“Gyermekkoromban mindegyre azt hallottam a szószékről apám hangján, hogy a fogságból való szabadítás eseménye, a Vörös tenger, majd a megáradt Jordán folyó csodálatos „átlépése” tette és teszi az embert teremtés-formájúvá, és hogy identitásának legfőbb eleme a szabadság.” 

“A kolozsvári színházban a 27. vagy 28. évemet töltöm. Mi, hogy is mondjam, ezt biológiailag teljesítjük. Ha küzdeni akarnánk ellene, akkor sem lehetne mit tenni. Itt van Erdélyben a színház, magyarul játszunk, a repertoár pedig az egyetemes színházi, és nem csak a színházi kultúrát közvetíti.”

Chanuka estéjén, villamosra várva a Nyugatinál, láttam, amint odaát, a Skála-Metró előtt, egy stilizált, kivilágított menóra tövében néhány kipás, részint pajeszos fiatalember táncolt és énekelt. Ők voltak a zsidók. 

E sorok írói mindenekelőtt magyarázattal tartoznak. Egy írásra kívánunk reflektálni, amely a Népszabadságban jelent meg, ám válaszunkat – az írott és íratlan sajtószokásokkal ellentétesen, mégis legjobb lelkiismeretünk szerint – az ÉS-ben tesszük közzé. 

Az alábbi dokumentum az 1941-es Kamenyec-Podolski deportálások és tömeggyilkosságok ügyében tavaly lezárult rendőrségi vizsgálat végterméke. 

Aligha nevezhető véletlennek, hogy annak az adatbanknak a léte, melyet évekkel ezelőtt a kormány kérésére egy szakértőkből álló bizottság állított összes újlétesítésű zsidó településekről, akkor szivároghatott ki az izraeli közéletben, amikor Barack Obama amerikai elnök közel-keleti megbízottja, George Mitchell a térségbe látogatott. Kit érdekelne ugyanis jobban e települések körüli politikai-biztonsági vita, mint éppen őt?

A családregény régi műfaj, hogy az újabb időkből csak Thomas Mann, Martin du Gard vagy Dosztojevszkij regényeit említsem. Bárdos Pál viszont fanatikusan és sorozatban gyártja a családregényeket, amelyek a saját és hozzátartozóinak a deportálásáról, pusztulásáról és túléléséről szólnak. A Keresztül – kasul az életen a legújabb ezek közül…

„B… meg a zsidókat, úgy sem szavaznak ránk!” – e szavakkal kommentálta 1990-ben James Baker, republikánus külügyminiszter a zsidó szavazókkal kapcsolatos várakozásait. Igen, az amerikai zsidók is zsigerből balra szavaznak – ezt a magyar olvasóknak nem kell magyarázni.

1944 szeptemberében London lakói arra lettek figyelmesek, hogy bizonyos épületek minden előjel nélkül felrobbantak. Se német bombázót nem láttak, se a régi, megszokott V-1 lövedékek zúgását nem hallották, csak a robbanást. 

XVI. Benedek pápa a héten visszavonta a holokauszttagadó angol Williamson püspök és három társának kiközösítését, ezért a zsidó vallás legfőbb szerve, az izraeli főrabbinátus megszakította kapcsolatait az egyházi állammal. 

Fáraó meghajol a tíz csapás alatt, és szabadon engedi a zsidó népet. Az egyiptomi kivonulás az új törvényeken, a parancsolatok sokaságán keresztül vezet a szabadság felé. Közülük egyik az imaszíjak (héb.: tfilin) parancsolata. Érdekes módon, az imaszíjakat a Tóra az elsőszülöttséghez köti:

Palesztin terroristák által elhelyezett pokolgép robbant egy járőröző katonai jármű alatt. Három másik megsebesült, egy közülük súlyosan. A robbantás után kitört tűzharcban egy palesztin is életét vesztette.
 

„Mi persze nyugatiak vagyunk (…). Történelmünk tele van, egészen napjaikig, tömeggyilkosságok sorozatával, de az ölésről lesütött szemmel és ájtatos, megrovó hangon beszélünk; nem tehetünk másként, ez a szerepünk.” (Márai Sándor, 1942)

Online-archívumba gyűjtötték össze a nácik által elhurcolt közel 600 volt kényszermunkás élettörténetét Németországban. Az archívumban magyarok is mesélnek a borzalmakról.
 

“Mindig azt mondtam Editnek, hogy túl kell élni, hogy erről hírmondó maradjon, hogy ez megtörténhetett. És mégse tudtam beszélni róla, amikor megjöttem.(…) Helmuth vett rá arra, hogy igenis, kell, hogy maradjon erről nyom. És rájöttem, hogy igaza van.” 1945. január 27-én szabadult fel Auschwitz. Európa és a világ a Nemzetközi Holokauszt Emléknap alkalmából emlékezik a lágerek felszabadulására. Egy, a vészkorszak eseményeit felidéző memoár részletét közöljük az alábbiakban.

“Honnan jött ez az ember, Barack Obama?” – teszi fel a kérdést José Saramago, a 86 éves Nobel-díjas író blogjában. Ez a kérdés foglalkoztatja az egész világot.
 

Tamás Gáspár Miklós (Az írástudók újabb árulása, január 14.) egy olyan baloldali aktivista értelmiség honi hiányán kesereg, amely csípőből lőne minden adandó alkalommal a mindenkori kormányra, ha nem ad azonnal több pénzt, jogot, kedvezményt valamely hátrányos helyzetű, vagy annak kikiáltott embercsoportnak.