Írástudók, csatlakozzatok!
Tamás Gáspár Miklós (Az írástudók újabb árulása, január 14.) egy olyan baloldali aktivista értelmiség honi hiányán kesereg, amely csípőből lőne minden adandó alkalommal a mindenkori kormányra, ha nem ad azonnal több pénzt, jogot, kedvezményt valamely hátrányos helyzetű, vagy annak kikiáltott embercsoportnak.
Forrás: Népszabadság
Cikkében homoszexuálisok, romák, bántalmazott nők, palesztinok, hajléktalanok, sztrájkolók kavarognak, kiknek azonnali és feltétel nélküli támogatása/felszabadítása lenne a valamirevaló baloldali értelmiség kötelessége.
“Az érdek és remény nélküli ellenállás becse, fénye megkopott” – írja a szerző. Aha. A virtigli értelmiségi kötelessége tehát nem a megfontolt elemzés, a lehetőségek felmérése, az összetett megoldások kidolgozása. Az ő kötelessége a permanens felháborodás, ellenállás, harc.
A gázai háborúval a főfoglalkozású ellenálló értelmiségi klassz, új ellenállnivalót talált magának: most aztán úgy felháborodhat, olyanokat mondhat Izraelre, hogy azt Bayer Zsolt is megirigyelheti. Izraelre rituális megbélyegzését ma olyan független értelmiségiek gyakorolják, akiknek a társaságára igazán büszke lehet.
TGM szerint “az izraeli kormányzat… a neki kiszolgáltatott palesztin lakosságot gyötri, támadja, éhezteti; elrabolja a földjét; megalázza, sértegeti, kénye-kedve szerint bünteti; politikusait bebörtönzi, az arab foglyokat kínozza… az izraeli hadsereg bestiális kegyetlenségű terrortámadást intéz a védtelen Gázai övezet ellen, halomra gyilkolja a civil lakosságot…” “A bombák… válogatás nélkül hullanak. Eddig több száz ember vesztette életét, köztük nagyon sok civil. Az áldozatok között számtalan gyerek van” – pardon, ezt már Lovas István elvtárs írja a Magyar Nemzetben, kétségkívül sokkal civilizáltabb hangon. “Meddig mehet ez így tovább…? Amíg az utolsó palesztint is ki nem irtják a föld színéről?” – ezt már Morvai Krisztina elvtársnő kérdezi a barikad.hu weboldalain.
Ennyi izraeli galádságon joggal háborodik fel Khaled Masal elvtárs, a Hamasz Damaszkuszban székelő vezetője, aki szerint “Izrael egy újabb holokausztot követ el”. S a “bestiális kegyetlenségű terrortámadások” nyomán méltán állítja az iráni elnök elvtárs, hogy “Izrael rákos daganat” a föld színén, amit el kell távolítani.
TGM elvtárs rendkívül helyesen mutat rá, hogy a háború tekintetében a Hamasz egynémely viselt dolgai “teljesen érdektelenek”.
Lényegtelen a burzsoá sajtó egyes elemeinek “brekegése”, miszerint az Al-Aksza televízióban (Hamasz) hároméves apróságok arról beszélnek, hogy a zsidók állatok, akiket meg kell ölni. A független gondolkodó megértéssel fogadja, hogy a Hamasz-neveldékben négy-öt éves korukban fegyverekkel, robbanóövekkel masíroznak a gyerekek.
Egy valódi írástudó, kedves elvtársak, csak helyeselheti, ha a Hamasz fegyveresei gyerekektől körülvéve lövöldöznek az izraeliekre. Amint arra oly helyesen mutatott rá Fathi Hamad elvtárs, az Al-Aksza televízióban: “A palesztin nép számára a halál iparággá változott… Így a palesztinok emberi pajzsot alkotnak asszonyokból, gyermekekből, öregekből és dzsihádharcosokból.”
Egyébként nagyra értékeljük, kedves elvtársak, a Hamasz hatékonyságát az emberi nyersanyag felhasználása terén: az asszonyokat és gyerekeket először élő pajzsként tartják maguk elé, utána, ha esetleg meghaltak, propagandaanyagként mutogatják a tévékameráknak és “izraeli népirtást” emlegetnek.
A szellem embere, aki nem pénzért, címért, rangért írja sorait, csatlakozik az ENSZ Emberjogi Tanácsának határozatához és elítéli Izraelt, miként tették azt a Tanácsban jelen lévő iszlám országok Oroszországgal és Kínával egyetemben. Ezek az országok ma a független gondolkodók reménységei, ezekben virágzik a szabad szellem és a tolerancia.
A független értelmiségi csatlakozik a palesztinpárti tüntetéshez Brüsszelben, ahol egyenlőségjelet tesznek a horogkereszt és a Dávid-csillag közé, “Halál Izraelre” feliratú pólókban vonulnak fel és “Dzsihád, Hamasz, Hezbollah!” jelszavakat ordítanak.
A magyar ugaron az áruló írástudók cinkos hallgatása közepette egyetlen reménysugár melegíti szívünket: a Jobbik rendezvényei. Itt még él a TGM által hiányolt “demokratikus szenvedély”. A palesztin követség előtt rendezett rokonszenvtüntetésen végre föllelhettük azokat a független értelmiségieket, akiknek volt merszük fölháborodni, ellenállni, a kirekesztést is fölvállalva hangot adni a gyáva tömegemberek által agyonhallgatott véleménynek, miszerint: “Vesszen Izrael!, Halál a zsidókra!”.
Írástudók, csatlakozzatok, tegyétek jóvá árulásotokat!
A szerző, szociológus, a Szombat szerkesztője
