A Két Löwy – 2

Írta: Sós Csaba - Rovat: antiszemitizmus, Holokauszt, Politika, Történelem

2.rész.

Sir Frank Lowy

A királynő lovaggá üti Frank Lowyt

Sir Frank Lowy – Löwy Ferenc –, 1930. október 22-én született az akkori Csehszlovákia területén található Füleken. Vallásos zsidó családban nőtt fel, édesanyja egy kis boltot vezetett, édesapja utazó ügynökként konyhai eszközöket árult. Lowy szerény körülmények között töltötte gyermekkorát; délelőtt héderbe, délután állami iskolába járt. Az 1938-as bécsi döntést követően Magyarországhoz került Fülek város is, ahol a Löwy család – Hugó, Ilona és gyermekeik, Alex, Edith, John és Frank – élt. 1942-ben döbbenettel értesültek szlovák oldalon maradt nagycsaládjuk deportálásáról. 1943 elején Hugo Löwy családjával Budapestre költözött, abban a reményben, hogy egy nagyobb helyen kevésbé tűnnek ki. Alexet, a legidősebb fiút besorozták munkaszolgálatra, a család pedig igyekezett valahogy megélni. Ez 1944. március 19-ig sikerült. Másnap, március 20-án Hugo, az apa elment, hogy jegyet vegyen a családnak a Fülekre való visszatéréshez, de vissza már nem érkezett. Néhány nappal később levél érkezett arról, hogy körülbelül kétszáz másik emberrel együtt a kistarcsai táborba vitték. Hugo és családja ki- és becsempészett leveleket váltottak, de 1944 áprilisában levelei hirtelen elmaradtak.

A Löwy család Füleken

Amikor az anya, Ilona és gyermekei meghallották a budapesti gettó létrehozásának hírét, úgy döntöttek, hogy különválnak. Edith lánya és John fia hamis magyar okmányokat szereztek be, és álnéven kezdtek élni. Ilona és a fiatal Frank a gettóba költöztek. Frank, találékonyságának köszönhetően két engedélyt szerzett: egyet az „Üvegházba”, egyet pedig a gettón kívüli, svájci védelem alatt álló épületre, így nekik is sikerült életben maradniuk. Később Alex, egyike a mauthauseni tábor kevés túlélőjének, szintén hazatérhetett. Frank édesanyja nővére és a legidősebb bátyja visszament Fülekre. A bátyja nyitott egy üzletet, pár évig abból éltek. Aztán a nővére meg a férje emigrált Ausztráliába.

Frank Lowy 1946-ban szintén visszatért Fülekre, de az ottani zsidó közösség pusztulása miatt hamarosan Franciaországba távozott. Franciaországból testvérével, John-nal,a Yagur nevű hajóval próbáltak a brit mandátum alatt álló Palesztinába jutni. A “Yagur” a zsidó földalatti szervezet, a Haganah által szervezett, illegális bevándorlást szolgáló menekülthajó volt. 1946-ban 754 zsidó menekültet szállított Franciaországból. Brit hadihajók végül feltartóztatták őket a palesztinai vizeken, és a menekülteket, közöttük Franket és Johnt Ciprusra, a brit internálótáborok egyikébe szállították. Franket fiatal kora alapján szabadon engedték, aki aztán harcolt az 1948-as izraeli függetlenségi háborúban a Golani-dandár tagjaként. John 1949-ben szabadult. Frank 1951-ben, 21 évesen követte a család életben maradt tagjait, akik Ausztráliában telepedtek le. Hat év után egyesült a család Sydneyben.

A Löwy család Budapesten 1944-ben

Csak 1991-ben értesültek a családfő, Hugo utolsó néhány hónapjáról. Hugo Lowy bátorította és támogatta fogolytársait, akiket vele együtt a Kistarcsáról Auschwitzba deportáltak. Auschwitzba érkezésük után Hugót egy SS-katona agyonverte a peronon, amikor elment, hogy megkeresse az imasálját és imaszíját tartalmazó csomagját.

Jill Margo, a Sir Frank Lowy-ről szóló életrajzi könyv: “Frank Lowy: Pushing the Limits” szerzője leírja a kötetben, hogy a tragédia után csaknem 50 évvel, hogyan talált rá Frank édesapja emléktárgyaira Auschwitzban. Az egyik kiállítóteremben, ahol a meggyilkoltaktól elvett bőröndök és személyes tárgyak ezrei voltak felhalmozva, egy kupac imaszíjra lett figyelmes. Az egyik tefillin-tokon vagy ahhoz rögzített jelzésen (egyes források szerint a név, mások szerint a családi azonosító alapján) felismerte apja nevét: Hugo Löwy.

A lelet annyira megrendítette, hogy később jelentős adománnyal támogatta az auschwitzi múzeumot. 2013-ban a Yad Vashem emlékközpontban egy külön ceremónia keretében helyeztek el egy emléktáblát apja tiszteletére, ahol Frank elmondta: “Az apám egy hős volt, mert a hite miatt halt meg.”

A könyvben elmondja, hogy ez a pillanat segített neki lezárni a múltat, és erőt adott ahhoz, hogy a családja és a közösség javára fordítsa vagyonát.

Frank Lowy a Newtown zsinagógában

Frank Lowy Ausztráliában szendvicsek kiszállításával kezdte pályafutását, majd társával egy csemegeboltot nyitott Sydney külvárosában. Hamar rájöttek, hogy az ingatlanfejlesztésben nagyobb a jövő. Első ingatlanpiaci nyereségét egy üres telek felosztásával érte el. 1959-ben nyitotta meg az első bevásárlóközpontját Westfield Place néven. A céget 1960-ban vezették be a tőzsdére. Lowy irányítása alatt a Westfield Group a világ egyik legnagyobb bevásárlóközpont-hálózatává vált, jelenléttel Ausztráliában, az Egyesült Államokban, az Egyesült Királyságban és Európában.

Frank Lowy a Westfield Group tulajdonosa az amerikai piacot látva elhatározta, hogy megváltoztatja az amerikai fogyasztók vásárlási szokásait és ottani plázáit közösségi élményközpontokká formálta. Az USA-ban korábban a szupermarketek és a divatüzletek gyakran különálló egységek voltak. Lowy az ausztrál modellt exportálta, ahol a prémium kiskereskedelem, a szórakoztatás és a szolgáltatások szervesen fonódnak össze. Az élményalapú vásárlást magas színvonalú gasztronómia kínálattal, mozikkal és kulturális kínálattal tette teljessé. Az elsők között volt, aki digitális technológiákat (pl. hűségprogram-alkalmazások, online készletellenőrzés) épített be a fizikai vásárlási folyamatba.

Sikerének mintegy végső visszaigazolása a 2018-as üzlet volt, amikor 33 milliárd dollárért (akkori ausztrál rekordösszegért) sikerült eladnia a Westfield nemzetközi üzletágát. Azért adta el a csúcson, mert felismerte, hogy az amerikai vásárlók szokásai a kényelem irányába tolódtak el, és látta a digitális kereskedelem térnyerését.

Sir Frank Lowy kereskedelmi-üzleti tevékenysége mellett 2003-ban megalapította a Lowy Institute nevű független kutató- szakpolitikai elemző tudományos műhelyt Sydney-ben. A ma is működő intézmény célja Ausztrália külpolitikai, stratégiai és gazdasági helyzetének elemzése globális összefüggésben. Az intézményt Lowy mintegy 30 millió ausztrál dolláros családi adománnyal hívta életre, hogy „visszaadjon valamit” Ausztráliának. Azóta is milliárdokat adományoztak orvosi kutatásokra, oktatásra és a zsidó közösségek támogatására világszerte, Ausztrálián kívül is.

A Lowy Institute globális politikai-gazdasági elemzései Magyarország helyzetére is kiterjednek. Az intézet The Interpreter című elemző felületén időnként megjelennek írások a magyar belpolitikai helyzetről, különösen ha az globális vagy európai trendekbe illeszkedik. Például: foglalkoztak az illiberális demokrácia kihívásaival és a Fidesz politikai stratégiáival. Vizsgálták a magyar kormány külpolitikai mozgásterét és kapcsolatait az Európai Unióval. Figyelemre méltóak a Közép-Európát, benne Magyarországot érintő elemzéseik az ukrajnai háborúról, Kína nyomulásáról és az energia biztonságról a régióban, a demokrácia helyzetéről.

Frank Lowy-t az ausztrál futball “atyjaként” és megmentőjeként is tisztelik.

Sport „pályafutását” a Sydney-i zsidó közösség klubjánál, a Hakoah-nál kezdte elnökként, amely az ausztrál bajnokság egyik meghatározó csapata volt.

73 éves korában, John Howard ausztrál miniszterelnök kérésére átvette a válságban lévő ausztrál labdarúgás irányítását. 2003-tól kezdődő,12 éves elnöksége alatt alapjaiban szervezte újjá az ausztrál futballt. Bevezette a profi nemzeti bajnokságot felváltva a korábbi, etnikai alapú klubrendszert egy modern, kereskedelmi alapú ligával. Elnöksége alatt az ausztrál válogatott 32 év után először kijutott a 2006-os világbajnokságra, majd az összes azt követő tornára is. Frank Lowy nem csupán pénzt, hanem professzionális üzleti szemléletet vitt a sportba, leválasztva azt a korábbi amatőr és átláthatatlan működésről.

Frank 2018-ban – 88 évesen – Izraelbe, Tel-Avivba költözött és folytatta sokoldalú tevékenységét.

Már korábban jelentős részesedése volt a Bank Leumi-ban, amely Izrael egyik legnagyobb pénzintézete.

Frank Lowy a birkenaui rámpán

Befektetéseivel folyamatosan segítette az izraeli high-tech szektort és az ingatlanfejlesztéseket. Lowy az izraeli biztonságpolitika egyik legfontosabb támogatója. Hosszú ideig volt a tel-avivi Institute for National Security Studies (INSS) igazgatótanácsának elnöke. Ez az intézet Izrael legbefolyásosabb stratégiai agytrösztje, amely közvetlen tanácsokat ad a kormánynak és a hadseregnek. Az intézet éves konferenciája, a Lowy Nemzetközi Konferencia a közel-keleti biztonság egyik legrangosabb eseménye, az ő nevét viseli és az ő támogatásával valósul meg. Frank Lowy az izraeli politikai elit (függetlenül a pártállástól) elismert tanácsadója. Benjamin Netanjahu és a korábbi miniszterelnökök is gyakran konzultáltak vele globális gazdasági és diplomáciai kérdésekben, köszönhetően az ausztráliai és brit politikai kapcsolatrendszerének.

Sir Frank Lowy ma Izraelben nem csupán milliárdosként, hanem egyfajta „államférfiként” él, aki vagyonát és nemzetközi befolyását a zsidó állam biztonságának és stabilitásának szolgálatába állította.

A Lowy Family Group (LFG) a Lowy család magántulajdonú befektetési vállalata számos izraeli egyetemet és kórházat támogatott. A Lowy International School (Tel Aviv University) jelentős, 18 millió dolláros adománnyal tette lehetővé a Tel-avivi Egyetem nemzetközi iskolájának bővítését. Az iskola célja, hogy a világ minden tájáról (köztük Magyarországról is) érkező diákok Izraelben tanulhassanak angol nyelven. AZ iskola ösztöndíj lehetőségeket kínál, amelyek Magyarországról érkező hallgatók számára is elérhetőek. (A részletekért érdemes rákeresni a Tel Aviv University The Lowy International School honlapját felkeresni.)

Számos programjuk van, amely hátrányos helyzetű, de tehetséges fiatalok egyetemi tanulmányait finanszírozza Ausztráliában és Izraelben.

Támogatják a Yad Vashem oktatási központját, amely tanárokat képez világszerte.

A projekteket ma már nagyrészt Sir Frank fiai – David, Peter és Steven – irányítják.(Érdekességként említhető például, hogy az egyik fiú, David Lowy alapította 2012-ben a The Dead Daisies ausztrál-amerikai hard rock szupergroupot, mely 2017 óta ötször koncertezett már Budapesten is.)

Sir Frank Lowy globális üzletemberré vált, de soha nem szakadt el teljesen magyar gyökereitől. Többször is visszatért szülőföldjére. Több alkalommal járt Budapesten, hogy felkeresse gyermekkora helyszíneit és a gettó területét, ahol túlélte a vészkorszakot. Ellátogatott szülővárosába, Fülekre is. Fülek zsidóságának emlékezetére 2013-ban emlékművet állíttatott és rendbe hozatta a temetőt. Lowy finanszírozta egy olyan korabeli vasúti vagon restaurálását és felállítását az auschwitzi rámpán, amellyel 1944-ben a magyar zsidókat deportálták.

2013-ban kiemelt szónok volt az Élet Menetén. 2016-ban botlatóköveket helyeztetett el Füleken.

A család több rituális tárgyat és dokumentumot adományozott múzeumoknak, például Hugo Lowy imakönyvét a Yad Vashemnek. Egyébként ők az egyik legjelentősebb támogatói a jeruzsálemi Yad Vashem emlékközpontnak. Frank Lowy itt elhelyezett egy emléktáblát a holokausztban mártírhalált halt apja tiszteletére. Sydneyben, Ausztráliában 2019-ben, ünnepelték a város egyik legrégebbi zsinagógája, a Newtown Synagogue, felavatásának 100. évfordulóját. Sir Frank Lowy egy új, ezüsttel díszített Tóra-tekercset adományozott, amelyet ünnepélyes felvonulással vittek a zsinagógába. Bár a zsidó közösségek támogatása adományainak jelentős része Izraelbe és Ausztráliába irányul, rendszeresen támogat globális zsidó szervezeteket, amelyek közvetve a magyarországi emlékezetpolitikára is hatással vannak.

Frank Lowyt 2017-ben II. Erzsébet királynő lovaggá ütötte az üzleti életben és a filantrópia területén végzett tevékenységéért. Megkapta az Ausztrália rendje elismerést, ország legmagasabb polgári kitüntetését. Sydney-ben hatalmas rákkutató központ viseli a nevét, amelyet jelentős adományokkal támogatott. Beválasztották az ausztrál labdarúgás Hírességeinek Csarnokába. Sydney-ben a Westfield felhőkarcolók és a Lowy Institute épülete mementóként állnak munkássága előtt.

Sir Frank Lowy életével kivívta a világ elismerését.

Most már talán csak Magyarország illetve a magyar zsidóság elismerésére várna az életmű.

 

Források: Yad Vashem, Football Australia, The Australian, The Times of Israel, The Australian Jewish News