Halmai Gábor egy tévényilatkozatáért a nyilvánosság előtt szabályosan kivégezte Lánczi András filozófust. A holokauszt óta nehéz elképzelni súlyosabb vádat közéleti szereplőről: ez idáig, szélsőjobbos pártemberek és médiauszítók esetében többnyire kézenfekvő volt a bizonyíték, az írói munkásság. Most azonban igen meghökkentő dolog történt: Halmainak bizonyítania sem kellett állítását.

Herman elaludt megint. Kapkodós volt az álma is, egyik átcsapott a másikba, eltörölve az identitás törvényét, tagadva az ész kategóriáit. Azt álmodta, hogy miközben Masával közösül, a nő testének felső része elválik az alsó részétől, a tükör elé áll, onnan dorgálja, a szemére vetve, hogy csak egy fél asszonnyal szeretkezik. Herman kinyitotta a szemét.

I. B. Singer: Szerelmes történet
Egy poligámista regénye

Ablonczy Balázs történésszel, a Kommentár főszerkesztőjével munkásságáról, a Kommentárról, a konzervativizmus és a jobboldali “underground” hazai helyzetéről, a hagyományról, a posztkommunizmusról, a jobb- és baloldali radikalizmusokról, és még sok minden másról.

„Néha úgy érzem, hogy a zsidók jelenléte probléma nagyon sok európai számára. Nem tudnak mit kezdeni a holokauszttal. Megoldatlan ellenérzések kavarognak bennük. Izrael eszköz számukra, hogy ne csak Izraelt kritizálják, hanem a zsidókat is.”

Ámos 1941. januárjában kelt naplóbejegyzésében a munkaszolgálatot „ellopott időnek” nevezi. Ez a kifejezés munkásságára kettős értelemben is jellemző, egyrészről ahogyan páratlan erővel és érzékenységgel ragadta meg a lélek hangulatainak illanó varázsát, hogy a változót az örökkévalóságnak örökítse meg, mintha minden munkája a múló idővel dacolna.

“A mattbarna kosztümös hölgy gyönyörű: rózsaszín őszibarackkal kevert bronz fakéreg a bőre és csodásan barna a szeme. Általa jut szóhoz – a szentimentális Karmelicka utca részvételével – a minduntalan „felejteni” vágyó lélek megannyi olcsó kívánsága és szükséglete. Ekkor már mézes az alkony, és úgy, mintha nem lehetne tovább élni.”

Oláh Kálmán elsősorban mainstream jazz-zongoristaként vált ismertté Magyarországon és Európában, ugyanakkor folyamatosan keresi annak lehetőségeit, hogyan lehetne – a számára három legfontosabb zenei világot – a klasszikus zenét, a jazzt és a magyar folkórt adekvát zenei formában összekötni. 

Manapság,  a magyarországi nemzeti ünnepeken és a hétköznapi sajtóban, egyes tévéműsorokban ismét szalonképessé vált a nyílt antiszemitizmus, nyilvánosan lehet egy szimbolikus, kapedlit viselő bábút felakasztani, majd meggyújtani (2008. márc. 15. Budapest, Blaha Lujza tér), új tömegmozgalmak szónokai (Jobbik, Magyar Gárda, M. Önvédelmi Mozgalom) zsidó- és cigányellenes szónoklatokkal igyekeznek híveket szerezni.

Ha elolvassuk a Házassággal végződik című Zsolt Béla regényt, képet kapunk arról, milyen is volt a magyar prózában a húszas-harmincas években az úgynevezett harmadik vonal. Ezzel nem Zsolt Béla valóban meglévő és jelentékeny írói érdemeit vonjuk kétségbe, csupán arról van szó, hogy akkor, akár csak a fociban, mások voltak a dimenziók.  

„Én sohasem rejtettem el, hogy zsidó vagyok, hogy együttérzek Izraellel. Ugyanakkor nekem sincs mentségem: kiváltam a pionírok közül és visszacsúsztam a túlélő zsidóság ígéretföldjének hitt kommunista menedékébe. Zsidóságukat megtagadva, ezek az emberek előbb-utóbb torzult személyiségekké és potenciális áldozatokká váltak.

1977-ben egy novemberi délután a Londra szállodában, ahol a „Másként gondolkodók biennáléja” jóvoltából tartózkodtam, felhívott Susan Sontag (1.), aki a Gritti-ben lakott, szintén a rendezvény vendégeként. „Joseph, mit csinálsz ma este?” – ,kérdezte. „Semmit. Miért?” – feleltem. „Hát csak összefutottam ma a piazzán Olga Rudge-dzsal (2.), ismered?” „Nem. Aki Pound (3.) barátnője volt?” „Az”.
 

Yeshayahu Leibowitz álláspontja szerint a kereszténységnek egyrészt semmi belső, lényegi köze nincsen a judaizmushoz, másrészt pedig a kereszténység a judaizmus éles, antagonisztikus ellentéte, tagadása. A judaizmus a Törvény – a halacha – vallása, praxisvallás, míg a páli kereszténység a Törvény végét hirdeti, Jézus áldozatát, mely eltörölte a bűnt és ezzel eltörölte a Törvényt. 

Április 7-én megvédtük Újlipótvárost, a pesti zsidóság fellegvárát. A Hollán Ernő utca sarkán megálljt parancsoltunk a fekete egyenruhásoknak. A félelmeiket, az „inkább ne csináljunk semmit!” mentalitást legyűrő antifasiszta civilek: pesti zsidók, liberálisok, baloldaliak, s néhány konzervatív szimpatizáns megszervezték magukat, és felkészülten várták a Lipótvárosba „jegyvásárlást” tervező szélsőségeseket. Az előzmények ismertek. Egy szélsőjobbos körökben honos leány összeszólalkozott az eladókkal a Hollán Ernő utcai Broadway jegyirodában.

2008. április 30. Kedden reggel „meglátogatták” a Népszava szerkesztőségét a „Gój motorosok”. Fenyegető felvonulásukat azzal indokolták, hogy a lap munkatársa, Andrassew Iván, sértő megjegyzéseket tett rájuk (egyébként egy másik újság, a Hócipő hasábjain). Az utóbbi … Tovább »

Interjú Robert Menasséval Forrás: Litera 2008. április 30. / Szekeres Dóra Robert Menasse, a kortárs osztrák irodalom egyik legjelentősebb képviselője a Könyfesztiválra látogatott második magyarul megjelent regénye, a Kiűzetés a pokolból bemutatójára. A szerzőről tudtuk, hogy kedveli … Tovább »

Forrás: Élet és Irodalom 2008. április 13. Bayer Zsolt ama cikke szó szerint szóra sem érdemes. Semmi. Széles Gábor ajánlata, hogy tekintsük egy lehetséges vita (miről is?) kiindulópontjának, komolytalan: vagy cinikus, vagy nevetséges.       Esterházy Péter   Hogy mennyire … Tovább »

A moszkvai Text kiadó jelentette meg Szántó T. Gábor Obratnij bilet (Retúr) című elbeszéléskötetét Jurij Guszev fordításában. A sorozat korábbi szerzői többek között Kertész Imre, I. B. Singer, Saul Bellow, Primo Levi és Aharon Appelfeld.
Szántó T. Gábor író, költő, a Szombat, … Tovább »

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer a vadregényes Erdélyben egy Torockó nevű igazi magyar falu, abban élt egy derék magyar legény, Bárány András nevezetű. Mátkája is volt neki, Patkós Rózsi, sudár magyar leány, akit szeretett igaz szerelemmel.

Hanem a legény apja, gyöpös agyú … Tovább »

„A Margit, a Schlachta, aki a legtöbb szavazatot kapta!” „Egyetlen férfi a Nemzetgyűlésben!” Forrás: Hírextra 2008. március 8. / Tálos Lőrinc   Az apáca, aki bevezetné a botozást és visszahívná a királyt. Vagy az első nő a magyar országgyűlésben, a női választójog és … Tovább »