A boltok nem zártak be, a kávézók teraszai tele vannak, de arra senki nem merne fogadni, hogy meddig tartanak a Hamász rakétatámadásai Izraelben. A Vaskupola árnyékában élő magyarokkal beszéltünk.

Megint kezdődik… vagy véget sem ért soha? Évek óta először ma este felsírtak a légiriadót jelző szirénák Tel Avivban. Két éve már átéltem egy háborút a Fehér Városban. Akkor fogalmazódott meg bennem: jobb, ha magam írom le, mi is történik velünk ahhelyett, hogy a nemzetközi hírcsatornák hiteles reakcióira várnék – arra ugyanis várhatok életem végéig…

Évről évre egyre több magyar filmest ünnepelhetünk a nemzetközi filmfesztiválokon, és úgy fest, a magyar film valóban feltámadóban van. Nem mintha ehhez az államnak minden esetben köze volna: sok díjazott alkotás valójában nemzetközi piacra készül, és gyakorta állami támogatások … Tovább »

Az utóbbi néhány évben virágzásnak indult a magyar ajkú izraeliek közösségi önszerveződése.

Több rakétát lőttek az elsősorban palesztinok lakta Gázai övezetből csütörtök hajnalban a szomszédos izraeli területre, Askelón város irányába, az izraeli hadsereg légicsapással válaszolt a támadásra – közölte a jeruzsálemi közszolgálati rádió. Palesztin közlés szerint a válaszcsapásban öt civil megsebesült – tudósított az MTI.

Újabb izraeli magyar szervezetekről.

Lassan negyed évszázad telt el azóta, hogy felbukkant az éterben egy új hang, akit mindenki csak a magyar Brenda Lee-ként emlegetett…

Tel Aviv megér egy misét (vagy Tóraolvasást)

Ma reggel Matan bátyja, Noam átugrott hozzánk egy kávéra, és miközben a friss eper és a ropogós bagett illata betöltötte a levegőt, a szomszédos művészpiacról pedig a Kék Duna Keringő dallamfoszlányai szűrődtek be, a háborúról és a békéről beszélgettünk.

Ma van az első nap, amelyet külön kell töltenem a páromtól, Matantól – aki ügyeletes gyermekorvos -, amióta elindult ez az őrület, és egy szemhunyást sem aludtam egész éjszaka. Végül felkeltem hajnalban, és úgy döntöttem, összeszedem egy kicsit a gondolataimat. Kávézom. Hallgatom a rádiót. Szól a zene. Egy pillanatra megszakad. “Vörös riadó Ashkelonban. Vörös riadó Ashkelonban.” Majd ismét felcsendül a dal. Nem figyelek rá, hogy helyesen írjak, nem rendszerezem a gondolataimat, nem cikket, vagy esszét írok, csak írok, írok, írok, mert írnom kell.