Egész életében azt tette, amiben hitt és amit szeretett.
 

„Öntöttvasból, fából, téglából és terrakottából spontán íródott könyv” – írja Klein Rudolf újonnan megjelent, a Dohány utcai zsinagóga történetéről szóló könyvében. Ezt a metaforát kiterjeszthetjük a zsidónegyedre, és olvashatjuk könyvként a régi pesti zsidónegyed házait is. Végtelen számú történetet rejtenek a domborművek, az öntöttvas korlátok, a lodzsák és keramitburkolatok.

“Tenni fogok azért, hogy a holokauszt-tagadást mint büntetőjogi tényállást feloldják”, írta Henryk M. Broder német újságíró. Szavainak az ad jelentőséget, hogy Broder a németországi Zsidók Központi Tanácsának elnöki pozíciójára pályázik.
 

Ez egy közép-európai város zsidónegyede, ahol sokkal asszimilánsabb zsidó népesség élt, mint Kelet-Európában. Itt a házak túlnyomó részét nem zsidók építették, hiszen 1840 előtt nem is szerezhettek tulajdont. Itt a zsidó etnikai szegregáció klasszikus példája – lásd: New York – sem érvényesül…

Futótűzként terjed az interneten egy Budapestről szóló imidzsvideó. A kisfilm körül rengeteg a találgatás, forrnak az indulatok, többségben mégis a kitörően lelkes vélemények vannak. A magyar reakciók arról árulkodnak, hogy az ország végletesen ki van éhezve a pozitív énképre, az önbecsülésre.
 

Miután Békéscsabán az aradi vértanúkra emlékezők október elején egy Faludy-verset olvastak fel, sajtóhíradások szerint a szélsőjobboldalon tiltakoztak a szerintük „cionista és magyarellenes” költő művének nyilvános szavalása ellen. Sőt, a jövőben előzetes cenzúrához kötnék, hogy hivatalos ünnepségeken melyik költő verseit olvashatjuk föl.
 

Kísértet járja be Ajkát: amint arról a nemzeti laptárs beszámolt, a város szocialista polgármestere, Schwartz Béla utasításba adta, hogy a Borsos Miklós Általános Iskola gyerekkórusa az őszi szünetet a Mint a mókus fenn a fán című dal betanulásával köteles eltölteni.
 

A baloldali publicista attól tart, hogy a brit szélsőségesek előbb-utóbb ismét terrortámadásokba kezdenek. Az erőszak terjedésében jelentős szerepe van a rasszista szélsőjobboldali radikális párt megerősödésének.
 

Egy budapesti ingatlanközvetítő iroda törvénysértő albérlethirdetéseket tett közzé egy internetes hirdetési oldalon.

Előre szeretném bocsátani, hogy nem vagyok az amerikai politikának, legyen az bel- vagy külpolitika, semmi módon szakértője, de gondolom azok sem, akik eddig Barack Obama békedíjáról írtak véleményt ennek az újságnak a lapjain. Mindössze úgy általában érdekel a politika és figyelemmel kísérem az itt és a világban folyó eseményeket. Ugyanakkor azt is meg szeretném jegyezni, hogy, talán nem meglepő módon, nem vagyok teljesen objektív, mint ahogy gondolom senki sem, mert tökéletes objektivitás maga a lehetetlenség. Csak olyanok vannak, akik meg akarnak minket győzni arról, hogy véleményeik sem erre, sem arra nem hajlanak.

A magyarországi zsidóság jövőjéről tartottak a Mensch Alapítvány szervezésében a budapesti Bálint Zsidó Közösségi Házban kerekasztal-beszélgetést. Ez a jövő változatlanul ellentmondásokkal terhes.
 

A főváros vezetése szemmel láthatóan nem tud mit kezdeni három nagy kihívással: a szuburbanizációval, a regenerációval és a Duna-part fejlesztésével. A zsúfolt, rossz levegőjű, lepusztult állagú Budapestről az elmúlt két évtizedben több mint kétszázezer ember menekült el a környező településekre. A középosztály ezzel a „néma forradalommal” lázadt a főváros vezetése ellen. 

A holokauszt áldozatainak emlékére márványtáblát avattak az egykori zsinagóga bejáratánál Várpalotán vasárnap, s a ma képzőművészeti kiállítóhelyként funkcionáló épületben megnyitották a Jeruzsálem című fotókiállítást.
 

Az ember kisebbségben élő lény. Kisebbség attól a pillanattól fogva, hogy kibújik az anyaméhből, éles fény szökik a szemébe, hideg levegő hasít a tüdejébe, s miközben a körülötte tevékenykedő óriások riasztó hangját hallja, bőrét dörzsölő, sprőd anyagokba burkolják érzékeny testét.
 

Noha akad nála még nyíltabb zsidógyűlölő is, Edelény polgármestere a mai Magyarország antiszemitáinak nemcsak afféle frontembere, hanem az új rasszista taktika egyik bajnoka is. Figyeljük a helyi televíziót! 
 

Mi újat mondhatunk vajon a modernkori magyar múlt egyik leggyakrabban ecsetelt kérdéséről? Vörös Károly máig érvényes módon határozta meg a „zsidó Budapest” és a „zsidós Budapest” számos érdemi vonását. Az elsőt illetően rámutatott, hogy az 1873-at követően a fővárosba áramló, majd ott tartósan gyökeret eresztő izraeliták társadalmi arculatát polgári jellegük adta.
 

Elég ocsmány az is, ahogy az MSZP nem adja Dávid Ibolyát és Herényi Károlyt, persze. Ahogy szoci parlamenti képviselők felülbírálják az ügyészséget, és elmondják, az miért is nem indokolta kellőképpen a két fórumos mentelmi jogának felfüggesztési kérelmét. Holott annyira nem bonyolult az UD Zrt.-ügy ezen szála. Zsarolás. Zsa-ro-lás. Ez a gyanú például Herényivel szemben.

Amilyen jól jött az Obama-kultusz szempontjából, hogy Chicago elesett az olimpiarendezés jogától, annyira káros az érdem nélkül megítélt Nobel-békedíj. Kevesen tudják, de Amerikában egyes kirakatokban, Queensben a házak falán olyan festmények láthatók, melyeken Obama úgy simogatja a gyerekek buksiját, mint egykor Lenin. Burlingtonban (New Jersey) a helyi iskola tanárnője Obamáról szóló éneket tanított az iskolásoknak. Olyan dicshimnuszt, hogy Sztálin megirigyelte volna.
 

Az Oszkár-jelenség félreértéséről tanúskodik, ha valaki egy Fideszbe ékelődött rasszista ámokfutásaként interpretálja az eseményeket. Nem ez történt, hanem az, hogy egy jobb sorsra érdemes tehergépjármű-vezető megpróbálta kicsi fejében összerendezni mindazt, amit az elmúlt években a jobboldali médiában látott, hallott, olvasott.
 

  Komoróczy GézaKözismert, hogy Karl Lueger (1844–1910) bécsi polgármester, aki ebben a minőségében igen hatékony volt, és Bécsben ennek megfelelően népszerű maradt, de aki szenvedélyes zsidógyűlöletéről vált hírhedtté: hogy Lueger Budapestet Judapest-nek nevezte. Tudni … Tovább »