Nemgyűlölő gyűlölködő

Noha akad nála még nyíltabb zsidógyűlölő is, Edelény polgármestere a mai Magyarország antiszemitáinak nemcsak afféle frontembere, hanem az új rasszista taktika egyik bajnoka is. Figyeljük a helyi televíziót! 
 

2009. október 15. /  Index / Ungváry Rudolf   

    (a) Kutatók és tudósok egy csoportja bebizonyította – erről nem hallani sehol, legalábbis nagyon-nagyon szűk csatornákon –, hogy az emberiség ősnyelve a magyar. …Vannak arra mutató jelek, hogy a nyelvünket is megpróbálják gyakorlatilag teljesen erodálni…

    (b) Simon Perez néhány hónappal ezelőtt azt mondta: …büszke vagyok arra, hogy folyik a zsidó tőke részéről Lengyelország és Magyarország felvásárlása. … Ha hozzá tesszük azt, hogy egymillió ázsiai betelepüléséről beszélnek…, akkor oda fogunk kilyukadni, hogy a nemzet szándékos, részleges megsemmisítése folyik. Azért folyik a magyar nemzet részleges kiirtása, mert sokkal kevesebben elegendőek leszünk cselédnek. …Folyik a betelepítés Magyarországon. Budapesten, Dunántúlon lakóparkok, zárt lakóparkok épülnek Izraelből Magyarországra betelepített állampolgárok számára.

    (c) Izraelben, Jeruzsálemben magyar nyelven folyik a gyerekeknek a tanítása. Hiller István miniszter nagyon büszkén bejelentette, hogy kulturális együttműködést írt alá az izraeli kollégájával. És kiment néhány újságíró, hogy nézzük már meg, mi is az az együttműködési megállapodás? Meglátogattak néhány iskolát, és kérdezték az ottan gyerekeket, hogyhogy ti magyarul tanultok? – Hát tanuljuk az új hazánk nyelvét! – Magyarországon ez tabutéma.

(Neo)nyilasnak lenni nem olyan dolog, mint cukorbetegnek. Nincs laborlelet, mely kimutatná. Politikai hozzáértéssel, némi józan ésszel ugyan fölismerhető, de ugyan mit akadályoz meg a józan ész, ha vele szemben elég határozottság vagy erő mutatkozik? Amikor a kommunisták létrehozták a pártállamot, a józan észnek nyilvánvaló volt, hogy egyetlen párt nem lehet saját ellenzéke, következésképp nincs szabadság, ha ellenzékinek lenni tilos. Minap épp Eperjes Károly filmszínész ajánlja újra az egykori receptet: „A kormányváltás után nem szabad pártszínekben gondolkodni, hiszen együtt ülünk egy asztalnál, egy nemzethez tartozunk.” A jelen levő kiművelt konzervatív fők közül senki sem kérte ki magának, hogy legalább őt ne nézzék ütődöttek.

Bevallom, nem találok egyelőre meggyőző szavakat arra a sajátos mimikrire, mely az edelényi polgármestert és a hozzá hasonló mai nemantiszemita antiszemitákat jellemzi. Goebbelsszel még egyszerű volt, ő bevállalta. Gróf Teleki Pál se tagadta, hogy antiszemita (mai hívei annál inkább); de például a zsidótörvények számos megszavazója annak idején szintén kikérte magának, hogy antiszemita lenne: érvelésük szerint ők csak a magyar faj érdekét nézték. Akkor még kevesen művelték ezt a rinyálást, mert antiszemitának lenni korszellem volt.

Ma ugyan nem ez a korszellem, de szépen haladunk a nem antiszemita antiszemitizmus felé. Feltalálták, hogy amikor a tolvaj lop, közben ártatlant kiált. És bejön nekik. Azáltal ugyanis, hogy az ártatlanságot annyira határozottan művelik, hihetetlenül meggyőzővé válnak a tájékozatlanok szemében. A politikai morál szintjén szinte támadhatatlanok, hiszen taktikájuk következtében tiszta lelkű nemzetiek állnak piszkos vádlókkal, nem pedig hülyeség a józan ésszel szemben. Különösen, ha a szavazók közel kétharmadának támogatását élvező jövendő kormánypárt frakcióvezetője is kijelenti, hogy Edelény polgármestere nem antiszemita. Így aztán már igazán biztos.

Szinte nincsenek érvek, melyekkel a politikailag gyakorlatlan emberek előtt le lehetne leplezni azt a gonoszságot, mely a fideszes polgármester idézett gondolatait jellemzik. Hiszen ha nem mondja, hogy antiszemita, akkor ugyan miért volna az? Edelény választóinak többsége például a jelek szerint egy emberként áll üldözéses téveszméit a televízióba hányó polgármestere mögött. Ha már nem „ejnye”, de legalább egy „bejnye”, de annyi se…

Frontembereik zsidóznak és cigányoznak, és nem engedik magukat erkölcsileg sarokba szorítani. Az a technikájuk, hogy a nyilvános közbeszéd szemantikai terében a szó szoros értelmében megsemmisítik a politikai erkölcsöt. Nincs többé jó, ha azt lehet állítani, hogy aki rossz (mert rosszat tesz), az ugyanakkor nem rossz. Nem emberek, hanem szavak jelentésének irtása folyik. Következménye a politikai tanácstalanság vagy a legyintés. Hiszen a gyakorlat, a konkrét dolgok az emberek többsége számára fontosabbak, mint az, hogy mi történik a gondolatok világában.

Nem is olyan régen, 1956. november 2-án délután negyed ötkor a miskolci egyetem Diákparlamentjének hírszolgálatához a többi között az alábbi hír futott be:

    Sajóvámosi Munkástanács: Szabó tanácselnök adta, Liptai szds vette

    Ismeretlen fegyveres banditák megtámadták a község lakóit, a község határában. Sebesült és halott nincs. Valószínű, hogy a banditák a község mellett levő 200 hold területű erdőbe fészkelték be magukat. A község mindössze 7 fegyveres személlyel rendelkezik. Sürgős segítséget kérnek az erdő átfésülésére és a banditák felszámolására.

    (A tanácselnök lehetségesnek tartja, hogy a fegyvereseket zsidók szervezték.)

A hírt a szolgálat gépírónői rögzítették, hogy továbbítható legyen a Diákparlament vezetőségének és a megyei területi munkástanácsnak. Ennek a cédulának a másolatát, együtt egy másikkal, 1956. november 3-ának késő estéjén véletlenszerűen kiválasztva vettem magamhoz, mintegy emléknek szánva, nem is sejtve, hogy másnap hajnalban az egyetemre támadó szovjet páncélosok fegyvereinek ropogása közben félelmünkben és kétségbeesésünkben a Diákparlament iratait fogjuk elégetni. Tudtuk, mi minden jót és rosszat is tartalmaznak ezek a dokumentumok. Csak a tovább élők emlékei és a világnézeti beidegződések nem semmisültek meg. A lelkek mélyében túlélték a pártállam következő évtizedeit, és a rendszerváltás után lassan, de irgalmatlanul kikövetelik a helyüket a magyar demokrácia nyilvánosságában.

Sajóvámos és Edelény között akkor is, mai is alig tíz kilométer a távolság. De ez csak véletlen. A zsidók viszont azóta az erdőkből beköltöztek a lakótelepekbe.