“…én ötéves korom óta pontosan tudom, hogy az, hogy „zsidó”, meg az, hogy „soha”, ugyanazt jelenti. Azt jelenti, hogy soha többé nem mehetsz be a kerted kapuján. Hogy múlttá válsz még életedben. Hogy máshol kell lenned, soha nem térhetsz vissza….”

Fáraó meghajol a tíz csapás alatt, és szabadon engedi a zsidó népet. Az egyiptomi kivonulás az új törvényeken, a parancsolatok sokaságán keresztül vezet a szabadság felé. Közülük egyik az imaszíjak (héb.: tfilin) parancsolata. Érdekes módon, az imaszíjakat a Tóra az elsőszülöttséghez köti:

 
A Magyar Zsidó Kulturális Egyesület évente két díjat oszt ki, melynek átadására legutóbb decemberi Hanuka bálján került sor. A “Magyar Zsidó Kultúráért” díj 2008-as kitüntetettje Perczel Anna építész, az ÓVÁS Egyesület alapítója, a Védtelen Örökség című könyv szerzője. A  „Várhegyi György díj, a Magyar Zsidó Oktatásért” 2008-as kitüntetettje Kovács András szociológus, a Közép Európai Egyetem, Zsidó Tudományok Programjának akadémiai igazgatója, az MTA Kisebbségkutató Intézetének tudományos főmunkatársa.

Modernizált és globalizált formában, de bizony a klasszikus antiszemitizmus él tovább, annak nyelvezete, attitűdje bukkan fel a magát álszenten “anticionistának” vagy “Izrael-kritikusnak” tituláló kritika mélyéről.
 

A Medián egy tavalyelőtti – és egy politikai kutatásnál mennyivel érdekesebb – felmérése szerint a magyar lakosság csaknem egyötödének van valamiféle matrica a gépjárművén.
 

Bächer Iván, az úr ír. Olykor zongorázik a Spinoza Házban. Olykor kabarét konferál ugyanott. Száz évvel ezelőtt, a kabaré őskorában, lehetett viccelni mindenen.
 

Hatvanhat éve, 1943. január elsején hal meg Ukrajnában Rejtő Jenő. Munkaszolgálatosként. Előbb megírja színdarabjait, P. Howard-regényeket, még előbb közbeutazza Európát, él, ahogyan lehet. Hol dokkmunkásként, hol illatszerárusként, hol heringhalász, máskor építőmunkás, gobelinkereskedő. De megfordul cirkuszban is.

Tenenbaumné, a Berson és Bauman kórház ápolónője Berenson ügyvéd barátnője volt. Mindennap ő tálalta fel neki az ebédet. Ebéd után az ügyvéd elszundított, s akkor eljött a nő illedelmes tizenhét éves kislánya, simára fésült, lenyalt hajjal, kikeményített fehér blúzocskában. Segített az anyjának takarítani.

Jó lenne új fényben bemutatni Lengyelországot, s megszabadítani a rátapadt (elő)ítéletektől – bizonnyal ez is motiválta a lengyel külügyminisztériumot, amikor magyar újságírókat – köztük a Szombat szerkesztőjét –, hívta tanulmányútra: ismerjék meg, miként kezeli a XXI. századi Lengyelország a zsidóság ügyeit.

November 16-án a megalakult a Mazsihisz által életre hívott Magyar Zsidó Kongresszus. A körülbelül öt órás alakuló ülést Feldmájer Péter vezette. Néhány kritikus megjegyzést és hozzászólást leszámítva komolyabb viták nem voltak: a Kongresszus saját működési szabályzatának megalkotásával volt elfoglalva. Határoztak a különböző bizottságokról és megválasztották a Kongresszus elnökségét.

“A könyv az ember sűrítménye, külön lélek, a könyv és az ember itt egyre megy. A füstbe szálltak, a talajjal elkeveredők előtt a hiány felmutatásával tiszteleghetünk.Hiányozni fogsz, mondjuk egymásnak búcsúzóul, és ez kinél igaz, kinél nem. Saját hiányunkat pedig nem egyszerű elképzelnünk.”

Lehet valaki párhuzamosan a gyakorlat, a józan ész, a hiteles dokumentarista oknyomozás mentén spicli, bíróságilag viszont ügynökgyanúból felmentett ártatlan. 

Herman elaludt megint. Kapkodós volt az álma is, egyik átcsapott a másikba, eltörölve az identitás törvényét, tagadva az ész kategóriáit. Azt álmodta, hogy miközben Masával közösül, a nő testének felső része elválik az alsó részétől, a tükör elé áll, onnan dorgálja, a szemére vetve, hogy csak egy fél asszonnyal szeretkezik. Herman kinyitotta a szemét.

Izraelben egyre többször vetődik fel a kérdés, hogy kit kell zsidónak tekinteni, és mennyiben kell az államnak a vallási hagyományok betartását számon kérnie állampolgárain. Griff White, a The Washington Post kolumnistája egy nemrégiben történt eset kapcsán vizsgálja, hogy milyen súlyos jogi problémákat okoz az állampolgárság és a vallás összefonódása.

Isaac Bashevis Singer Nobel díjas amerikai zsidó író Szerelmes történet – egy poligámista regénye című regényét folytatásokban olvashatják az elkövetkező hetekben a Szombat olvasói – úgy, ahogy Singer regényeit annak idején a Forwärts című New York-i jiddis hetilap is közölte. 

Karinthy Színház, 2008. szeptember 3-án, este. Zsúfolásig telt nézőtér. A színházba járó tudja, hogy a Közönség Úr (© Karinthy) heterogén tömeg. Van a „jól nevelt” Közönség Úr – ők tisztelettudóan, szinte némán várják az előadást. Van a kissé morajló, „No lássuk, … Tovább »

Adolf Hitler és fél-unokahúga, Geli Raubal feltételezett szerelmi kapcsolatáról jelentetett meg vakmerő regényt Uwe Bolius osztrák szerző. A héten Münchenben bemutatott könyv Hitlert homoszexuálisnak, skizofrénnek és szerelmesnek rajzolja meg, és kiemeli rossz természetét, amelyet eddig nem tárgyaltak így. 

Az utóbbi időben rájár a rúd a radikális jobboldalra, mintha röpke egy év leforgása alatt a Magyar Gárda mozgalmat és összes csatolt szervezetét utolérte volna a kisgazda-effekt. 

I. B. Singer: Szerelmes történet
Egy poligámista regénye

Az izraeli Kadima párt éppen belső választásokat tart ezekben az órákban. Eredmény ugyan csak késő estére várható, de egy előzetes elemzést azért megér a dolog, mégiscsak a leendő izraeli kormányfőt választják meg a szavazásra jogosult párttagok.