Értesüléseink szerint a jövő hét folyamán a magyar fővárosba érkezik a Sion foglyai legendás hőse.
 

Az antiszemita gondolkodásmód a 19. század utolsó harmadában jelent meg Magyarországon. Azóta eltelt egy bő évszázad, nem túlzás tehát azt állítani, hogy a zsidóellenes előítéleteknek komoly hagyománya alakult ki hazánkban. A legtöbb európai országban szintén a nemzeti kultúra részévé vált az antiszemitizmus, mindez azonban nem adhat fölmentést senki számára, ahogy természetesen igazolást sem.

A Bauhaus fogta a műtermében magában búslakodó embert és feladatot adott neki: élhetőbb világot kell teremteni a művészet segítségével. A 20. század egyik fontos művészeti irányzatában kiemelkedő szerepet kaptak a magyarok. Az Európa Kulturális Fővárosa rendezvénysorozat legnagyobb durranásához nem készült el az épület, de a kiállítás anyaga kiemelkedő. Új, eddig kevéssé artikulált történetet kapott Pécs.
 

Történelmi találkozóra került sor hétfőn a görög fővárosban: Benjámin Netanjahu első izraeli miniszterelnökként látogatott a délkelet-európai államba. A két ország közötti együttműködés egyre erősödik, Jéorjiosz Papandreu ugyancsak első görög kormányfőként nemrég járt Izraelben. A két állam képviselői pedig egy közös bizottság létrehozását is jóváhagyták, amely áttekinti az együttműködési lehetőségek bővítését. A kétoldalú kapcsolatok mellett az izraeli-palesztin konfliktusról is szó esett Athénban.
 

Már gyerekkorunkban hozzákötötztünk az irodalomhoz. Mint a trecento müvésznövendékei a mesterség alantasabb munkáival mintegy a festéktöréssel és inaskodással kezdtük müködésünket. Öt éves voltam. Szombatonként apámmal és a Hét egész szerkesztöségével beültünk a Central kávéházba. Ök dolgoztak, én pedig a képeslapokat olvastam, természetesen csak a képeket és nem a szöveget. Azután kéziratokat vittem az Atheneumba… 

Kés, apa. Füstös petrólumlámpa.
Gyermekkor. Gyerek. Egy árnyék veszi le
a hegedűcskét a falról, s vékony, vékony, vékony
hóhangok hullanak fejemre.
Csend. Apa játszik és a hangok
levegőből kivésve, akár a fagyban,
lóg a kékre fagyott lélegzet
a hó fölött holdként, csillogóan.
 

62 éve nem sikerül felelősségre vonni Zentai Károlyt, aki a gyanú szerint 1944-ben meggyilkolt egy zsidó fiatalembert. Tavaly úgy tűnt, az ausztrál hatóságok kiadják Magyarországnak az ott élő Zentait, ám néhány hete fordult a kocka: a férfi fellebbezett, és nyert. A „nácivadász” Efraim Zuroff most Navracsics Tibor segítségét kéri.
 

A Zöld disznó az 1986. évben született, Flóra Debóra utónevű, három éves lánygyermek szórakoztatására. A szerző abban az évben alijázott, és döntése egyáltalán nem vált be. A szerzőt heves honvágy gyötörte, ezért hazahozta Flóra Debórát és a Zöld disznót. Az évek múltával, a Zöld disznó önálló személyiséget szerzett, a csetlő-botló pancserét, aki megpróbál elboldogulni, a nem könnyen érthető világban.

Ismét náci propagandafilmet készültek bemutatni egy fővárosi pincében, de a rendőrség megakadályozta a vetítést. Furcsamód a szerzői jogok megsértése, és nem közösség elleni izgatás miatt indult eljárás. A hatóságok a gyűlölettel összefüggő bűncselekményeket nem szívesen nevezik néven, a nyomozáshoz inkább politikailag semleges passzusokat keresnek a büntető törvénykönyvben. Gyávaságból? Óvatosságból? Vagy mert így könnyebb bizonyítani? PUNGOR ANDRÁS írása.
 

A porrajmos magyarul roma holokausztot jelent. A porajmos vagy porrajmos (ejtsd: porajmosz) kifejezés a cigány nyelv egyik balkáni dialektusából származik, eredeti jelentése „elpusztítás, elnyeletés”.
 

A húsz éves együttes előadásai rendkívüli élményt nyújtanak a tradicionális zsidó zenét kedvelő közönségnek.
 

Európa legérdekesebb borvidékei közé tartozik a tokaji régió, nemcsak az édes aszú és az egyedi száraz fehérborok, hanem különleges, zsidó, orosz, magyar és görög elemeket ötvöző történelme és kultúrája miatt is – olvasható a The New York Times hétvégi utazási mellékletében.

Nagykövet-interjúk: “A béke legnagyobb akadálya az egymásról alkotott
sztereotípiák léte.” – Ahmad Abdelrazek, a Palesztin Állam rendkívüli és
meghatalmazott budapesti nagykövete. “Az izraeli közvéleményben nagyon
erős a békevágy.” – Aliza Bin-Noun asszony, Izrael Állam nagykövete.

Nagykövet-interjúk: “A béke legnagyobb akadálya az egymásról alkotott sztereotípiák léte.” – Ahmad Abdelrazek, a Palesztin Állam rendkívüli és meghatalmazott budapesti nagykövete. “Az izraeli közvéleményben nagyon erős a békevágy.” – Aliza Bin-Noun asszony, Izrael Állam nagykövete.

Tudatra és tudottra hasadt egziszten­ciánkban mind törvényen kívüliek vagyunk; mind ott állunk a törvény kapujában. E kettéhasadt létezésre az édenkerti történet, ha vigaszt nem is, de magyarázatot kínál. 

Koós Annával, a „lakásszínház” társalapítójával beszélget Várnai Pál2010. július 22. – 2006-ban az Akadémiai Kiadónál megjelent A nem kívánt hagyaték című könyve, amelyben szembesül szülei ÁVH-s örökségével.– Szüleim előttem elhallgatott múltjának felgöngyölítéséből … Tovább »

„Megdöbbentő történetek kerülnek napvilágra, melyeket a szervezők hangfelvételeken archiválnak. Van olyan túlélő, aki családja előtt is titkolta származását… A találkozók során teljes élettörténetek föltárására tesznek kísérletet a résztvevők, amiben a háború előtti és utáni életnek is fontos szerep jut.”

A szerzők szerint például – a hagyományos ödipális konfliktus-interpretáció kulcsműve –, a Levél Apámhoz nem az apához fűződő ambivalens kapcsolatot, nem az apa elleni lázadást, hanem a társadalomhoz, a bürokráciához, az „államgépezethez” való viszonyt tükrözi, a kisebbségi létből fakadó „idegenség” élményt, a „nyelvében idegenként való létezés” elleni lázadást.

A Soá és a Nakba emlékezetével való foglalkozás értelme a közös megbeszélés, az együttes elmélyedés volt, két alcsoportban. A két alcsoport számára a Soá, illetve a Nakba, identitásukat nagy részben definiáló, jelentőségteljes kollektív emlékezet, mely kihat mindannyiunk életére. Ez a kollektív emlékezet újra és újra konstruálódik, s így nekünk egyedülálló lehetőségünk nyílt szemlélni-vizsgálni ezt a – mindkét csoportban zajló – emlékezet-építő folyamatot.
 

Vegyes fogadtatásra talált a lengyelországi zsidó közösségben, hogy Rafal Betlejewski lengyel művész egy pajta felgyújtásával emlékeztetett arra: 69 évvel ezelőtt Jedwabnéban szomszédaik pajtába zártak és elevenen elégettek több száz zsidót.