A jogállami demokrácia győzelme, és remény a jó viszony folytatására Izraellel

Kétharmados győzelmet aratott a Tisza Párt a magyar parlamenti választásokon. A magyar zsidó közösség döntő többsége a magyar demokrácia és a jogállam ünnepét látja a győzelemben, de vannak, akik aggódnak, hogy Magyarország Izraelhez való kivételesen jó viszonya megváltozik. 

A Fidesz kormány tizenhat éve alatt az általános problémák: a fékek és ellensúlyok lebontása, a rendszerszintű korrupció, a kritikátlan lojalitás elvárása a társadalom minden alrendszerétől, így az egyházaktól is, az oktatás központosítása, a tanárok megfélemlítése, a nyugati szövetségi rendszer gyengítése, a gyanús közeledés Oroszországhoz és az illiberális rendszerekhez, valamint a háborús riogatás, és a kisebbségi csoportokkal szembeni hergelés meghatározó erővel hatottak – és járultak hozzá egyebek mellett a Fidesz többség bukáshoz, amint reális, kormányképes alternatíva merült fel.

Az Izraellel való kiemelkedő diplomáciai viszony – ami leginkább az Orbán Viktorhoz hasonlóan illiberális Benjamin Netanjahuval és jobboldali kormányával való jó viszonyt jelentette – mégis örömet okozott sokaknak a magyar zsidó közösségben, miközben a gázai háború világszerte felerősítette az egyoldalú Izrael-kritikát, és felkorbácsolta az antiszemitizmusba hajló Izrael-ellenességet.

Miközben a magyarországi demokrácia és a jogállam helyreállításának törekvése örömmel tölti el a magyar zsidó közösség döntő többségét, vannak, akik aggódnak, hogy az Izraelhez való különleges viszony romlani fog, és a Tisza-kormány hasonlóan kritikus lesz Izraellel, mint a nyugati kormányok.

Bízunk abban, hogy Magyarország visszatér a megbízható szövetséges szerepébe az Európai Unióban és a NATO-ban is.

Ám bízunk abban is, hogy a Tisza kormány mérlegeli a Közel-Kelet különlegesen bonyolult viszonyait, és a nyugati normákat csak úgy fogja számon kérni Izraelen, hogy az ország biztonságát mindig figyelemben tartja, mérlegeli az iszlám fundamentalizmus jelentette fenyegetést, a vele szemben viselt harc fontosságát, és miközben folytatja a baráti viszonyt a zsidó állammal – ahol százezres nagyságrendben élnek magyarajkúak és leszármazottaik  –, mindig világosan fog ítélni abban a kérdésben, ki vagy mi veszélyezteti valójában a Közel-Kelet békéjét, nyugalmát és stabilitását.