Retrospektív (plakát)forradalom

Kemény György nemzetközi sikereket elért innovatív, kísérletező művész, aki a gulyáskommunizmus idején lendületesen importálta a nyugati hangulatot kelet-európai környezetbe.

A Városháza Új Galériája boltíves termeiben légies kiállítás őriz valamit a hajdani plakátok borította utcaképből.

Kemény György grafikus és plakátművész monumentális GYURIII! c. életmű-kiállításán plakátokon, festményeken, rajzokon, digitális munkákon keresztül formálhatunk képet a forradalmi alkotó ábrázolástól az absztraktig ívelő életművéről. Karácsony Gergely főpolgármester kérte fel a 90 éves képzőművészt a kiállításra, hiszen művészete a Kádár-korban esztétikai tiltakozás volt a diktatúra abszurditása ellen. A tárlaton sajnos nincsenek valódi művek (bár egy-két valódi pop art installációt, object-et jó lett volna látni), digitális reprodukciókat látunk, a színhatás, a formák, a mondanivaló így is maradandó.

A plakátművészet (akár a kerámiaművészet) a Kádár-korszakban némi szabadságot élvezett. Szürke zóna volt: a plakátokkal nem különösebb foglalkoztak. Ki lehetett plakátolni harsány pop-art és szürrealista művekkel a köztereket, célzottan finom (rendszer)kritikai mondanivalóval. Kemény sokszor dolgozott állami megrendelésre (színházi, kiállítási plakátok), de jó érzékkel tudta közvetíteni autonóm vizuális elképzeléseit. A cenzúra csupán fél szemmel figyelt.

A tárlaton a művész vallomásait is olvashatjuk, és látható Forgács Péter 2016-ban róla forgatott portré / dokumentumfilmje (Kemény György 80.). Forgács apró filmes montázsokból dolgozik és személyességet varázsol. A filmet, és a műveket is beragyogja a múlthoz való viszonyulás.

Kemény László (Kemény György édesapja) számtalan felvételt, kisfilmet készített fiáról.

Hogyan változott egy gyerekkori portré? Milyen jelentésváltozaton ment át a kisfiú gombos kabátban? Miért lett a Mickey Egér figura meghatározó a művész későbbi pop art önarcképén?

Mit jelentett felnőni egy jómódú zsidó szőrmekereskedő családban az Akácfa utcában egy Bauhaus stílusú lakásban? Hogyan hatott rá az apja, aki grafikát is tanult, fotózott, sportolt és jógázott, sőt, bátor munkaszolgálatos volt? Vagy az anya, aki valaha zongoraművész szeretett volna lenni. Hogyan élte túl az üldöztetést a család háromfelé szakadva, hogyan került ő egy zsidó árvaház menedékébe, és milyen atrocitásokat szenvedtek el a nyilasoktól. Tanítójukat, aki vigyázott rájuk és a művész kedvenc Mickey Egeres könyvéből olvasott fel a gyerekeknek, meggyilkolták.

Egyáltalán, hogy nézett ki 9 évesen ő, miután hónapokig bujkált az árvaház pincéjében, mitől is zokogott a mamája?

Kemény György a Kisképzőn tanult, majd Gábor Pál filmrendező és plakáttervező tanította a a tervezőgrafika alapjaira a műtermében egy évig. A Képzőművészeti Főiskolán 1956-61 között tanult: Ék Sándor és Hincz Gyula voltak a mesterei, de Barcsay Jenő volt rá a legnagyobb hatással. Pályája elején sokszorosított grafikákat alkotott. Láthatunk a művésztől korai rézkarcokat, litográfiákat, metszet-montázsokat. A művész egyéni látásmódja, stílusa már korán szemet szúrt a hatalomnak.

Gábor Pál filmrendező 1963-ban meghívta Párizsba két hétre. A nyomasztó szocialista szürkeség után a világ fényt és ragyogó színeket kapott. Párizsban beleszeretett Max Ernst metszet montázsaiba, majd az egyik galéria nyitott raktárajtajában megpillantotta az amerikai popart színe- javának alkotásait. A Párizsi Iskola, az absztakt művészet nemzetközi tekintélye hanyatlott ekkoriban, az amerikai pop art művészek hétköznapi használati tárgyakat ábrázoló és a fogyasztási szokásokat ironikusan kritizáló, stilizáltan realista pop munkáikkal többet tudtak az életről állítani, mint a már kiüresedett absztrakt kompozíciók; óriási sikerük volt Párizsban. Jim Dine, Niki de Saint Phalle, Oldenburg, Christo és mások művei jelentették a megtermékenyítő nemzetközi inspirációt a fiatal alkotó számára.

Párizsi útja hatására a 60-as években pop art stílusban készült képei, szobrai készültek, és évtizedekig meghatározták a pesti utcaképet filmes, színházi, kiállítási plakátjai.

Mitől is merészen izgalmas egy Kemény György plakát?

Alkotásaiban a tervezőgrafika, a képzőművészet és a látványtervezés harmóniája összegződik. Installációit, objektjeit, plakátjait a groteszk és ironikus hangvétel jellemzi, és szereti a művészettörténeti áthallásokat, idézeteket is. Játékosan ragadja meg a fogyasztói társadalom életérzését, és műveiben imádja a szóviccet, jelenségekre, eseményekre reflektál. Alkotói módszere gyakran a tipográfiai montázs (időnként a metszet-montázsokat is készített, némelyiken ott lüktet a szürrealizmus Max Ernst modorában), szövegei térbeli kompozíciók: fragmentáltság rendezi a képi elemeket összhanggá. A plakátot önálló műalkotásnak tekintette: közelebb állt hozzá a képzőművészet, mint a szűken vett tervezőgrafikai szakma. A legnagyobb amerikai pop art művészek is (pl. Andy Warhol) tervezőgrafikusok voltak: érezték azt a hatásmechanizmust, amit a plakát megkövetel. Akkoriban a reklámplakáthoz a szöveget is a művészek találták ki. A Biopon nem véletlenül lett a 60-as években az európai plakátművészet egyik csúcsa szokatlan stílusával és szövegével. Vagy nézzük az aktokat, például az, hogy Az esernyő öltöztet micsoda ötlet!

Vagy itt vannak az Új fürdőruhák a pop artos plakáton egy fürdőruhás fekvő leányzóval: kapott is a kép hideget-meleget.

1968-ban a Fészek Művészklubban Molnár Éva művészettörténész javaslatára pop art festményekből és szobrokból rendezett a művész kiállítást, ahol erősen kontúros, kontrasztosan színes kompozíciók, ironikus installációk, játékos applikációk szerepeltek.

Fészek 68 c. kiállításán Kemény kellő játékossággal és humorral mutatta be történelmi, művészettörténeti utalásokkal, reflexiókkal elegyített objektjeit. Különösen szép a Twiggy mint Jeanne d’Arc angol színésznő, énekesnő, manöken az egymás mellé rendezett alakjaival, vagy nagyon vicces a kettős női portré, ahol négy vajdobozból csinált négy nagy hatalmas plasztikus mellet. Ám itt állította ki a Gyerekkori önarcképét is, a harsány színvilág mögött traumatikus mondanivalóval. A terem közepén nagyobb plasztikaként egy Laokoón csoport tündökölt, festett konzervdobozok és egy gumicső képeztél a kígyót, az arcok stilizálva voltak. Egy évvel később újra rendeztek volna egy kiállítást, már színek nélkül. Mivel konzervatív művészetet preferált a kultúrpolitika, alkotott ironikusan egy „konzervatív széket” konzervdobozokból, sőt, Giacometti lábát is hasonlóképpen. A Kilencek nevű kádárista művészcsoport azonban feljelentette és betiltatta a készülő kiállítást.

A színesen burjánzó pop korszak legfontosabb műve a Kőszeg Ferenc Ferenciek terén lévő lakásának L alakú cselédszobájában 1970-71-ben festett improvizatív szekkó: most láthatjuk a felépített másolatát. Kemény egy éven át festette hétvégenként; az ott megforduló demokratikus ellenzék tagjai szolgáltak modellül, tükrözve a korszellemet. Ez egy montázs falkép, csoportportré, attribútum-szerű ikonikus (mű)tárgyakkal, alakokkal, sőt, az Amerikából érkező társadalmi és szexuális forradalom is ott vibrál a falakon. 2018-ban a Képzőművészeti Egyetem végzős restaurátorai restaurálták a szekkót; védett örökség.

Számos hanglemezborító grafikát tervezett az LGT-nek. Csúcsdarab a pop art stílusú a Bummm! (1973), melyen Presser Gábor és társai pompáznak, lett is belőle egy kis affér Bors Jenővel a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat vezetőjével, aki elismerte, hogy a borító vetekszik a legjobb londoni lemezborítóval, ezért talán nem kéne engedélyezni. Végül a lemez születésének 50. évfordulóján felkerült a Dob utca 38. tűzfalára is.

Állítása szerint nagyjából tízévenként stílust vált, és az 1970-es évek elején, amikor már mások is pop art modorban dolgoztak, ceruzával, tollal realista, szürrealista és fekete-fehér rajzok, plakátok sorozatába fogott. Az 1980-as években lazább színes filctoll és kréta munkákra váltott.

A Dorottya utcai kiállítóteremben volt látható enigmatikus műve, az Utolsó vacsora (1981) c. konceptuális videóinstalláció portrékkal, televízióval és egy vacsoraasztal maradékaival. Az alaptéma természetesen Leonardo Utolsó vacsorája.

Mivel 1985-ben a magyar plakátművészet 100. évfordulójára tervezett kiállítást el kellett halasztani egy évvel, Néray Katalin kérésére a művész találta ki a frappáns új címet: 100+1 éves a magyar plakát. Kiállítást beharangozó plakátja monumentális installáció (8×5 m), ahol a Műcsarnok oszlopai látszólag megtörve gurultak.

Kemény György 1999 óta rajzol számítógépen. A kezdeti fekete-fehér figurális kompozíciók, digitális rajzok, plakátok után színpompás, káprázatos absztrakt képeket komponált, a középpontban egy-egy jól elhelyezett tárgyfotóval, majd ezt is túlhaladva biomorf absztrakt képeket nagy méretben. Ezek leginkább kiállításokat reklámozó plakátok. Mostanában színes összerakós játékelememekből épít absztakt szobrokat (élőben is milyen pazar lehet).

Összességében bármely korszakot szemléljük, minél inkább belemerülünk egy-egy műbe, mintha elcsúsznának a képalkotó töredékek; ami valahol elrejtőzik, takarásba kerül, az máshol felsejlik, mint évtizedes titok. Talán ezért zavarba ejtően, nyugtalanítóan szépek ezek az alkotások.

A GYURIII! c. kiállítás 2026. augusztus 31-ig látogatható a Budapest Új Városháza Galériában (1052 Budapest, Gerlóczy u. 2.).