Ulickaja népszerűségének titkát kutatva mind az oroszországi, mind a magyarországi kritika az elismerések mellett többféle elmarasztalást is megfogalmazott. A bírálatokban látensen szinte kivétel nélkül ott van valamiféle ál-irodalmi gyanakvás: nem lehet igazán „míves” munka az, ami a szélesebb olvasóközönség érdeklődésére is számot tarthat. 

1943. július elején váratlanul összehívták – rajtunk keresztül – a családtagjainkat, szülőket, feleségeket, egy Szőregen lévő ház udvarába, és egy Todt-ezredes arról tartott előadást, hogy rövidesen a szerbiai Borba indulunk, ahol a magyar állammal kötött megállapodás alapján a rézbányában fogunk dolgozni, és az általunk végzett munka ellenértékeként Magyarország rezet kap cserébe.

Úristen, már megint a Közel-Kelet [1]. Jövő héten mi lesz
nem menő? A gazdasági világválság? A budapesti tömegközlekedés? Az időjárás?
Megértem én a fanyalgókat, mégis arra kérnék most mindenkit, hogy legalább egy
cikk erejéig figyeljen egy kicsit a világ legagyzsibbasztóbb régiójára. Nem
azért, mert nincs jobb program egy szép augusztusi napon, hanem mert Izraeltől
elég sokat lehet tanulni. Már úgy értve, hogy az ő kárukon, kedves náci
olvasók, nem kell mindjárt megijedni.  

64 éve vetették be először a világtörténelemben az atombombát az amerikaiak Hirosimában. Ma feltételezhetően 11 állam rendelkezik atomfegyverrel, közülük mindössze öten tagjai az Atomsorompó Egyezménynek.

Június 29-én a parlamentben a Fidesz nem szavazta meg a kormánynak a holokauszt-tagadás szankcionálását célzó alkotmánymódosító javaslatát. Ehelyett saját javaslatát terjesztette be, amely hangsúlyozottan együtt említi a náci és kommunista bűnöket. A magyar politikai életet olyannyira a konfrontáció légköre hatja át, hogy ez az ügy, amelyet tőlünk nyugatra teljes egyöntetűséggel ítélnek meg a civilizált politikai erők, nálunk csak tovább szítja az ellentéteket. Mi ennek a kérdésnek a jelentősége és milyen esély van rendezésére a mai Magyarországon?

Az interneten kampányol és próbál híveket szerezni – mindenekelőtt a fiatalok körében – a német szélsőjobboldal.
 

Milyen ország az, amelynek egyik országos napilapjában le lehet írni a következőket? “Fellármázták Európát bértollnok álíróikkal, Kertésszel, Nádassal, Esterházyval és még sok más szarházival, hogy Magyarországon rasszizmus van, antiszemitizmus, ölik a cigányt, és a potens entellektüelek becsomagolt bőrönddel várják az ordas eszmék megjelentét.” 

A híradások egybehangzóan arról szólnak, hogy ma délután a Szabadság téren újjáalakult a Magyar Gárda Mozgalom. „Amelyik odaáll majd a félelemben élő emberek mellé”, jelentette ki Morvai Krisztina jogvédő és EU parlamenti képviselő.

A nyári melegre való tekintettel a litera szerkesztősége a július 20-i héten birtokába veszi a margitszigeti Holdudvart. Öt napon keresztül élőben követhetik nyomon a litera műhelymunkáját. Megelevenedő rovatok, (újság)író-olvasó találkozók, születésnapi bulik és nyitott szerkesztőségi ülés.

Rámcsörgött!  Latyak-havas, január végi küszködés a kimúlni készülő téllel, a harmadik, de már múló félben lévőnek hitt tüdőgyulladással, mozgásnehezítő téli göncökkel és egy hatalmas műanyagkosár szörnnyel. Ez utóbbit a boltban, ahol az unokám közelgő születésnapjára katicabogárforma hátizsákra vadásztam, kötelező cipelni

Az új rendszer létrehozóit-irányítóit támadó viccek sorozatában van olyan szöveg, amely a bűnbakkereső, antiszemita felfogás jegyében, egyértelműen kimondva teszi a zsidóság egészét (beleértve ebbe, többek között, a bankárt épp úgy, mint a radikális polgárt és a kommunista forradalmárt) felelőssé az 1918-1919-es magyarországi átalakulásokért, a Tanácsköztársaság létrejöttéért és fennmaradásáért.

Nyílt antiszemitizmus Magyarországon címmel közölt cikket keddi számában a Der Standard. A jobboldali populista, ellenzéki Fideszt is támadja egy szélsőjobboldali párt – emeli ki alcímében az osztrák liberális napilap budapesti tudósítója.
 

„a zsidó az a zsidó, aki zsidó”, másképpen szólva; több közös van, egy, a XVI. századi Fezből származó zsidóban és krakkói kortársában, mint egy nem zsidóban, aki szintén Fezből származik. Bizonyosan van abban némi igazság, hogy a zsidóság egysége a zsidók közös természetében rejlik. Lelki-szellemi egységünk azon alapszik, hogy identitásunkat ugyanazokra a szövegekre, mítoszokra, reményekre építjük.  

2016. július 19-én, 68 éves korában elhunyt Somló Tamás, a legendás LGT zenekar tagja, énekes-basszusgitáros-szaxofonos-zeneszerző. Korábbi interjúnkkal búcsúztunk tőle.

Ahogy ránézünk a születési és halálozási évszámra, mindannyiunkat döbbenet fog el az élet szűkössége miatt. A döbbenetből ocsúdva gondolkodni kezdünk. Na, persze, a háború. De hiszen Magyarország éppen hogy belépett a háborúba! Életrajzának utánanézve újra érteni véljük: … Tovább »

“…a német társadalomban a hatvanas évektől egészen 2000-ig (az új Intifáda kitöréséig) folyamatosan csökkent az antiszemitizmus, majd ettől kezdve ismét emelkedett. A közel-keleti konfliktus egy-egy újabb fordulójának fellángolásakor az antiszemita érzelmek is magasabbra csapnak.”

„Az egyetlen lehetőség, hogy megtudja, / miért nem akar randevúzni magával, / mondta az analitikusom, hogy megkérdi őt, ám / minthogy nem hívja vissza magát, / lehet, hogy sosem tudja meg.” Hal Sirowitz versei.

Az utóbbi hetekben kezdek lassan leszokni a kuruc.infó-ról. Egyrészt alighanem azért, mert szerelmes vagyok, és ez elfoglal, másrészt pedig azért, mert egyre többet jár a fejemben Szép Ernő zseniális kispublicisztikája, amit majd később idézek.

Két héttel a különös események után már föl lehet tenni a kérdést: mi is történt valójában Miskolcon (majd ennek nyomán az országos politikában és a médiában)? A városi kapitány beszámolt a sajtónak a rendőrség kéthavi munkájáról, a közbiztonság helyzetéről.

“A kolozsvári színházban a 27. vagy 28. évemet töltöm. Mi, hogy is mondjam, ezt biológiailag teljesítjük. Ha küzdeni akarnánk ellene, akkor sem lehetne mit tenni. Itt van Erdélyben a színház, magyarul játszunk, a repertoár pedig az egyetemes színházi, és nem csak a színházi kultúrát közvetíti.”