„Akik a halál országának árnyékában laknak, azoknak világosság támad”

Írta: Forgács Tünde - Rovat: Politika

Ros Hasana, a zsidó újév előtt, a hagyomány szerint szokás felkeresni a zsidó temetőkben a szülők és közeli rokonok sírját, lelkükért imádkozni, s hogy az Örökkévaló az eltávozottak érdemei miatt az utódokra is jót hozzon. Temetőjárás közben ma már sokan nem tudják elolvasni a héber sírfeliratokat, nem értik a nyelvet, a rövidítéseket, a veretes szövegek fordulatait. 

 

Az alábbi írás, mely a kisvárdai temetőről szól, néhány példával segíti tájékozódásunkat. (A szerk.)

Adatok a kisvárdai zsidó temetőről

 

kisvárda web.jpg 

A kisvárdai sírkert

Kisvárda Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében fekvő körülbelül tizennyolcezer főt számláló település. Történelmében jelentős szerepet játszott az itt – illetve a környéken – élő zsidóság. Az itteni zsidóság létszáma a két világháború között közel 4000 fő volt, ami a város lakosságának egyharmadát jelentette. Sokan Auschwitzban lelték halálukat, az  életben maradtak közül pedig a legtöbben nem tértek vissza Kisvárdára, hanem kivándoroltak a világ számos pontjára.Két zsidó temetőről van tudomásunk. Az első irat 1824. március 10-én keletkezett. A közösség létszámának növekedésével azonban a kezdetben vásárolt földterület kevésnek bizonyult ezért nagyobb területre volt szükség. Az új temető helye a település központjától messzebb feküdt, az ún. Nagymező dűlőben, de mivel idővel ez is kicsinek bizonyult, így a hitközség kénytelen volt a sírkert kibővítése céljából ugyanott egy holdnyi tulajdont vásárolni. Ennek ünnepélyes felavatását Rosenbaum Mózes rabbi végezte 1920. május 3-án igen nagyszámú közönség előtt.

A második világháború után,  a zsidóság lélekszámának csökkenésével már használaton kívüli terület is maradt a hitközség tulajdonában egészen 1959-ig amikor a temető egy részét az állam kisajátította. 1965-ben hasonlót tapasztalhatunk: több temetőrészt vettek el a hitközségtől mert az annak közelében működő Öntödei Vállalat (Vulkán) terjeszkedni akart.
A körülbelül 2000 sírt magában foglaló temetőben különböző stílusú, anyagú és formájú sírkövek láthatók. Ezek vizsgálata mellett érdemes figyelmet szentelni a síremlékek felirataira is. Jelen tanulmányomban szeretnék bemutatni néhányat a temetőben található sírkőfeliratok közül. 

A feliratoknak megvan a maguk térbeosztása és formulája. A szerkezetbeosztás arányos: a sírkő  1 részén a szimbólum, 2/4 részben a felirat szövege, a fennmaradó 1 -ed részben pedig egyéb információk (nevek, szöveg, készítő) vannak feltüntetve.

Minden sírkő kezdő formulája: פ נ ami azt jelenti, hogy „itt nyugszik” vagy  פ ט aminek jelentése „itt van elrejtve”. Ez mindig a sírkő homlokzatán önállóan vagy egy szimbólumba beékelve látható.

A felirat az elhunyt méltatásával kezdődik (pl. becsületes, tiszteletreméltó, szerény, fontos, rendkívüli stb.), majd ezt követi az elhunyt neve – általában nagyobb betűmérettel és kivastagítva –  amelyet, olykor keretbe is foglalnak. Ez után jön az a sor, ahol azt rögzítik, hogy kinek a fia/lánya és/vagy felesége nyugszik az adott helyen. Van olyan, hogy az apa vagy férj származására is van információ, pl. hogy kohén vagy levita volt-e az illető. Az utolsó sor a halál napját, a hónapot és az évet jelöli.
Az ötezret jelentő betűszám a ה azonban az ötödik betű ezzel a jellel (ה׳) a Mindenható nevének rövidített változata is lehet, ez pedig az Örökkévaló titkos nevének jelzésére szolgál a hagyományos irodalomban. Így az ötezerrel kezdődő zsinagógai évszámokat többnyire az ezresek meghatározása nélkül írják le. Ebben az esetben a következő kifejezés használjuk: לפרקים קטנים vagyis „a kis időszámítás szerint”. A sírköveken csak a kifejezést rövidítő három betűt (לפק) olvashatjuk le. A sírfelirat záróformulája minden esetben ugyanaz: תהיה נשמתו צרורה בצרור החיים (תנצבה)
Ez a sor Sámuel első könyvében van lejegyezve, vagyis „Lelke legyen egyesülve a jámborok lelkeivel az örök életben.”

Nem minden sírkő esetében figyelhető meg a térnek a fentiekben leírt szabályos beosztása. A régebbi (XIX. századi) sírok közül előfordul olyan is, ahol folyamatosan van felvésve a szöveg, sorkihagyások nélkül.

A kisvárdai temetőben a sírkövek nyelvi szempontból a következőképpen oszlanak meg:

a.) héber nyelvű feliratok,
b.) magyar nyelvű feliratok,
c.) héber-magyar (kétnyelvű) feliratok.

Külön kategóriaként említeném meg az elpusztult sírokat. Ezek a síremlékek sok esetben csak félig vannak meg: a kő letört vagy a kémiai folyamatok során bekövetkezett erózió tette tönkre, a rajtuk lévő felirat pedig sok esetben megkopott, így olvashatatlan. Ebben része van a temető mellett található öntödei vállalatnak is: a levegőbe kerülő vasoxid, a szén égésekor keletkező kéntartalmú füstgázok, esővel rákerültek a sírkövekre és elszínezték azokat. Leginkább a mészkő alapúakat támadta meg a folyamat, hiszen azok savakban oldódnak, így a vasoxid szinte lemarta a kő felületét, főleg a középső részeket.

Az első kategóriába tartozik a következő felirat:

 

פ נ

אשה צנועה וחשובה 

מרת פאגלעה

בת כה אברהם סגל עה

אשת מוה

מאיר כץ פריעדמאן

נפטרה

שמיני עצרת תרפט זל

ת נ צ ב ה 

ושם אמה ציבי


Itt nyugszik
A szerény és fontos asszony
Feigel, nyugodjon békében
A tiszteletreméltó Avraham Szegál lánya, nyugodjon békében
Tanítónk Meir Katz Friedmann felesége
Eltemetve
Smini Áceretkor 5689-ben,  emléke legyen áldott
Lelke legyen egyesülve a jámborok lelkeivel az örök életben
És anyja neve Tzivi

Az elhunyt neve alatt és felett vannak felfestve a motívumok. A név felett és a levélmotívumok között három egymásba záródó kört láthatunk. A név alatt pedig a levélminták fogják közre a gyertyatartó szimbólumot. Ez utóbbi a vallási életre utal. A szombat előkészületeihez hozzátartozik az, hogy az asszony gyújtsa meg a gyertyákat, mert az ünnep fénye az ő munkájától függ. Tehát a síron megjelenő gyertyatartó, szimbólumként a nő szerepét van hivatva hangsúlyozni a családi életben. A hagyományos „adatokon” túl az elhunyt édesanyja nevét is ráírták a sírkőre. Állapota: kiváló. Anyaga: vörös mészkő. Méretei: 167 cm magas, 156 cm széles. A kizárólag magyar nyelvű feliratra kevés példát találtam. Az egyik esetében nem emeltek síremléket az elhunyt felé, hanem csak egy fejfával ellátott sírhalomot láthatunk a következő szöveggel: Itt nyugszik
Radványi
János Ferenc
Élt 58 évet
Béke Poraira A harmadik kategóriába tartozó feliratok a leggyakoribbak a Kisvárdán. Ez összefüggésben van a zsidóság asszimilálódásával. A folyamat során sok zsidó eltávolodott a tradicionális életformától, vegyes házasságban élt más felekezetűekkel, kikeresztelkedett, magyarosította a nevét. Az asszimiláció szorosan összefüggött a polgárosodás sikerével is: az asszimilált zsidóság olyan sajátos örökség birtokába jutott, mely lényeges előnyöket biztosított számára a polgári rétegeken belüli érvényesülésnél is. Megtartotta két- vagy többnyelvűségét és az idegennyelv-tudásnak mint társadalmi értéknek a kultuszát. Ebből kifolyólag egy kettős (magyar-zsidó) identitás kialakulásáról és megerősödéséről beszélhetünk. Erre példa az elhunyt Barta István sírja. A két téglalap alakú kövön álló obeliszk, amely felfelé haladva keskenyedik. Szimbólum nem található rajta, viszont a készítő ráírta nevét a síremlékre. A jobb alsó sarokban olvashatjuk: „Reisman Ungvár”. A sírkő állapota kiváló, a felirat tisztán olvasható. Anyaga: fekete svédgránit. Felületére vöröses réteg tapadt rá. Ez a temető melletti vasöntöde által a levegőbe került vasoxid. Méretei: magassága 139 cm, szélessége 47 cm.
 

פ נ

ה ב

אליעזר

במוה

שמואל בארטאה הרופא ני

נפטר לדאבון אבותיו

כז ניסן תרעג זל

ת נ צ ב ה


Itt nyugszik
Az ifjú
Eliézer
Tanítónk
Az orvos Shmoel Barta fia, lelke világítson a világba
Meghalt a szülei nagy fájdalmára
Niszán hó 27-én az 5673. évben
Lelke legyen egyesülve a jámborok lelkeivel az örök életben A sírkő másik oldalán a magyar felirat áll:
Itt nyugszik
Barta István
   Sz. 1894. aug. 5.
     M.h. 1913. máj. 4.

Kétnyelvű felirat olvasható a kisvárdai hitközség történetében jelentős szerepet betöltött Kain József síremléke esetében. Ő volt a hitközség elnöke. A sírkő téglalap alakú talapzaton áll, felül enyhén csúcsíves lezárással. Két szélen bordázott oszlop fogja közre a feliratot. A felső szegletben a kohanita származásra utaló kezeket láthatjuk. Hiányzik a feliratoknál általános ötbetűs záróformula. Állapota kiváló. Anyaga: műkő, gránittábla rátéttel. Méretei: magassága 128 cm, szélessége 76 cm.

 

פ ט

מוהר יוסף יוהנן קאין עה

ר˙אש הקהלה עשרים שנה

נפטר כ אייר תשיג זל

KAIN JÓZSEF
1872-1953
Itt van elrejtve
Tanítónk Josef Johann Kain, nyugodjon békében
Húsz évig közösségi vezető
Eltemetve Ijár hó 20-án az 5713. évben, emléke legyen áldott

 

A temetőben találunk a holokauszt során elhunyt emlékére állított emléktáblákat és sírköveket. Az emléktáblán feltüntetik az elhunyt nevét, születési dátumát és azt, hogy deportálták: Farkas András 1911. március – deportálták. A sírkő esetében ez úgy néz ki, hogy az elhunyt neve (Grósz Herman, élt 75 évet) szerepel az egyik oldalon a sírkő másik oldalára pedig felirták, hogy „Auschwitzban elhunyt édesanyja  Grósz Józsefné szül. Schwartz Háni és testvérei Izidor, Móric, Béla, Maroit ? és Ida”.
Egy másik alkalommal olyannal találkoztam, hogy az elhunyt neve, férje neve, és az elhalálozás dátuma szerepelt az egyik oldalon héberül, a másik oldalon pedig magyarul a mártírok nevei vannak felsorolva

פ נ

מרת רבקה דבורה עה

אשתאברהם יצהק

קארנשטייןעה

נפטרה זאדר תרצנ  לפק

תנצבה

Itt nyugszik
Rivka Dvora asszony, nyugodjon békében
Avraham Yiczak
Kernstein felesége, nyugodjon békében
Meghalt Ádár hó 7-én az 5693. évben a kis időszámítás szerint
Lelke legyen egyesülve a jámborok lelkeivel az örök életben

„Mártírjaink Weiner József és neje Kornstein Eszter Kornstein Lajos és neje Weiner Regina. Meghaltak: 1944. jún. 19-én Auschwitzban.”

Annak szokása, hogy a holokauszt során elhunyt családtagokat is feltüntetik a sírkövön, az utóbbi 50-60 évben egy általános jelenség a zsidó temetőkben. Számos emlékmű és emléktábla őrzi a shoá során meghaltak és eltűntek névsorát. Azonban a privát sírköveken is feltűntetik az adott család hozzátartozóit, külön emléket állítva szeretteiknek. Ha nem ismeretes a halál dátuma, akkor a deportálás napját nevezik ki az évforduló napjának és ezen a napon látogatják a sírt. Ha ezt sem ismerik, akkor abban a hónapban kiválasztanak egy napot, amikor a deportálás zajlott az adott településen, viszont a válaszott napot nem lehet változtatni − mindig ugyanazon a napon kell látogatni.

Tanulmányomban arra vállalkoztam, hogy a Kisvárdán ma is látható zsidó kulturális örökség egy részét bemutassam, értékeljem és rögzítsem. A héber nyelvű feliratok nem mindenki számára egyértelműek, így ezek fordításával szeretnék hozzájárulni, ahhoz, hogy minél szélesebb körben érthetőek legyenek ezek a szövegek, és hogy megőrizzem lakóhelyem értékeit.

Felhasznált irodalom
– Karády Viktor: A zsidóság polgárosodásának és modernizációjának főbb tényezői  a magyar
  társadalomtörténetben. In: A zsidókérdésről. Ed. B. Fűzfa – G. Szabó, Szombathely, 1989,
  95-135. In:  http://lakatos.free.fr/page20/Szociologia/page30/files/page30_14.html
– Néző István:  A zsidóság Kisvárdán. Városszépítő Egyesület, Kisvárda, 2003.
– Prepuk Anikó: A zsidóság Közép-és Kelet Európában a 19-20. században. Csokonai Kiadó,
  Debrecen, 1997.
– Raj Tamás: Zsidó eszmék és jelképek. Saxum Könyvkiadó, Budapest 2001.
– Raj Tamás: A héber betűk misztikája. Makkabi Kiadó, Budapest, 2006.
– Kisvárdai Lapok. 1902, Névmagyarosítás. 15. szám, 3.
 

 

támogatás