A tegnap világának utolsó képviselője

Írta: Szombat - Rovat: Archívum

Fejtő Ferenc holttestét kedden hozzák Magyarországra
Népszava

2008. június 4. Még nem döntötte el Fejtő Ferenc családja, hagyományos temetéssel vagy hamvasztással vesznek-e végső búcsút a hétfőn elhunyt történész-újságírótól. Holttestét jövő hétfőn Párizsban ravatalozzák fel; az ottani ökumenikus búcsúztatáson egy katolikus pap, egy rabbi, egy protestáns lelkipásztor és egy buddhista bonc mond beszédet.

   
  Fejtő ferenc  

Kedden, június 10-én reggel a holttestet Budapestre szállítják. A temetés pénteken lesz, József Attila sírjának közelében. Ezután a gyászolók az elhunyt szülővárosába, Nagykanizsára utaznak, ahol szintén megemlékezést tartanak. A Le Monde címlapon emlékezett meg a Becsületrenddel is kitüntetett szellemóriásról.
Arra törekszünk, hogy Fejtő Ferenc földi maradványaiból kerüljön valamennyi azon három város földjébe, melyekhez élete során különösen kötődött: Párizséba, Budapestébe és Nagykanizsáéba – mondta a Népszavának Fejtő Károly, az elhunyt történész-újságíró fia. Még nem tudni azonban, hogy hagyományos temetés vagy hamvasztás lesz-e. Erről a család csütörtökön dönt. Annyi viszont bizonyos – folytatta Fejtő Károly – hogy a holttestet jövő hétfőn Párizsban, a Saint Sulpice templomban ravatalozzák fel. Az ott tartandó ökumenikus búcsúztatáson négy vallás képviselője – egy katolikus pap, egy zsidó rabbi, egy protestáns lelkipásztor és egy buddhista bonc mond beszédet. Az eseményt muzsika kíséri, fellép egy komolyzenei kvártett, és a család reméli, hogy játszani fog az elhunyt barátja, Varnus Xavér is.

Fejtő Ferenc legközelebbi ismerősei, barátai – akiknek a száma még így is 120-130 körül lesz – aznap este a párizsi Magyar Intézetben tartanak megemlékezést. A tervek szerint ezalatt ünnepélyesen hörpintenek egyet az elhunyt kedvenc italából, a villányi vörösborból. Jövő kedden, június 10-én reggel a holttestet repülőgépen Budapestre szállítják. A temetés pénteken lesz, József Attila sírjának közelében.

Ezután a gyászolók az elhunyt szülővárosába, Nagykanizsára utaznak. Fejtő Ferenc felesége ott nyugszik a város zsidó temetőjében. Ott újabb megemlékezést tartanak. Ha a család a hamvasztás mellett dönt, akkor a hamvakból valamennyit ott, illetve Párizsban, a hírneves Pere Lachaise temetőben hantolnak el. Ha Budapesten hagyományos temetés lesz, akkor az eltávozott egy-egy hajfürtje jut Nagykanizsának és Párizsnak – mondta végezetül Fejtő Károly.

Fejtő Ferenc munkásságáról, életéről keddi számaikban francia lapok is megemlékeztek. A konzervatív Le Figaro “a tegnap világának utolsó képviselőjének” nevezte Fejtőt. Kiemelte barátságát költőtársával, József Attilával, akivel együtt alapították az elkötelezetten antifasiszta és antisztálinista Szép Szót. Beszámoltak arról, hogy részt vett a franciaországi ellnállásban, és Albert Camus barátjaként elsőként próbálta felébrereszteni “dogmatikus álmából” a francia értelmiséget A népi demokráciák története című művével. A baloldali Libération is méltatta; történészként és újságíróként már a harmincas években elkötelezte magát a fasizmus és sztálinizmus ideológiái ellen, elemzéseit pedig az 1956-os forradalom igazolta.

Hazai napilapjaink is emlékeztek rá, rövidebb-hosszabb terjedelmekben. A Magyar Hírlap-ban Apáti Mikós a “baloldal emblematikus személyéről” szólva megemlítette, hogy “érzékenységére legerősebb csóvával az a tény világít rá, hogy az elsők közt fedezte fel és ismerte el József Attila tehetségét.” Pósa Zoltán a Magyar Nemzetben valamivel hosszabb nekrológjában csatlakozott ehhez: Fejtőnek “nemcsak pályakezdése, hanem utolsó megjelent munkái is József Attilához kapcsolódtak”. 2005-ben megjelent tanulmányát, a József Attila, az útmutatót, és a József Attila a Szép és a Jó Szó mestere című kötetét emelte ki Pósa, “alighanem ezek a forrásértékű művek képezik az oeuvre legmaradandóbb, legjelentősebb értékeit”, bár maga is elismeri, hogy az író “komoly életművet hagyott hátra”. Ahogy írta, Fejtő noha “idejében megérezte” a kelet-közép-európai országok rendszerváltozásának szükségességét, a rendszerváltás után mégis “azok közé a gondolkodók közé sodródott, akik a magyarországi gondokat, problémákat a baloldali liberális politikusok és az úgynevezett baloldali médiumok torzításaiból, csúsztatásaiból ítélik meg.” Életének kései szakaszáról megjegyzi: “utolsó éveiben a hatalommal szembeni kritikus távolságtartás hagyományát teljes mértékben megtagadó Népszava tiszteletbeli főszerkesztőjeként vett részt a hazai közéletben.”

Fejtő tekintélyes életművét figyelembe véve Glatz Ferenc történész a Népszabadságban máshogyan értelmezte a történész-újságíró jelentőségét. “Fejtő kora egyik legjelentősebb nyugat-európai (és magyar) publicistája volt, kora egyik legolvasottabb történelmi esszéírója, a század második felének okos és szeretetre méltó közéleti embere. De az is lehet, hogy a jövő esztendőben már doktori disszertációk témái között szerepel életműve.” Személyes, érzékeny hangvételű megemlékezésében Glatz a “nagy civilről”, Arthur Koestler barátjáról gondolkodva politikai tevékenységét sem hagyta figyelmen kívül, ahogyan örökös emberségét sem: “Nyitottsága azt jelenti: nemcsak az én véleményemnek követelem meg a tiszteletet, de én is tisztelem az enyémtől eltérő véleményt és annak indokait. Nyitottsága azt jelenti: nem legyőzni, hanem meggyőzni akarom a másikat.” A másik ember iránti részvét megmutatása, megértése, és szabadságba vetett hite Fejtő személyiségének megkerülhetetlen vonásai. “Az emberi szabadság örök értékeinek megvallása nem befelé fordulásra készteti, hanem az emberek felé fordítja. Radikalizmusa nem akciózásra ösztönzi, hanem véleményének következetes képviseletére.” Ezen tulajdonságai miatt is lehetésges, hogy Fejtőt “mind a párizsi szabadkőművesek, mind a Vatikán értelmiségi körei” is nagyra becsülik.