A Wass Albert-kiállítás elhallgatja a szerző antiszemitizmusát és szélsőjobboldali kapcsolatait
Újabb vitát váltott ki a magyar kulturális életben Wass Albert megítélése.
Wass Albert
Ungváry Krisztián történész terjedelmes írásban bírálta az Országos Széchenyi Könyvtár Wass Albert-hagyatékából rendezett kiállítását, amely szerinte nem a történelmi és irodalmi valóságot mutatta be, hanem egy idealizált képet közvetített az erdélyi íróról. Ungváry szerint a tárlat elhallgatta mindazokat a tényeket, amelyek nélkül nem lehet teljes képet alkotni Wass Albert személyéről és örökségéről – szemlézte a Válaszonline-on megjelent írást a Librarius.hu.
A kiállítást 2026 márciusában nyitották meg, miután Wass Albert teljes hagyatéka Magyarországra került. A tárlat kurátorai Takaró Mihály és Deák-Sárosi László voltak, a megnyitón pedig több méltató beszéd is elhangzott.
Elhallgatott antiszemitizmus és szélsőjobboldali kapcsolatok
Ungváry egyik legfontosabb kifogása, hogy a kiállítás szerinte teljesen figyelmen kívül hagyta Wass Albert antiszemita és rasszista nézeteit.
A történész szerint különösen visszás, hogy a tárlaton olyan idézetek szerepeltek, mint a „Hirdetem, hogy testvér minden ember”, miközben állítása szerint az író életművében számos olyan szöveg található, amely ennek az ellenkezőjét képviseli.
Ungváry felidézi, hogy Wass Albert 1944-ben a zsidók deportálását támogató hangvételű írást közölt, és úgy véli, az ilyen tények elhallgatása súlyosan torzítja az életmű bemutatását.
A történész szerint a kiállítás arról sem adott képet, hogy Wass emigrációban milyen kapcsolatot ápolt a hungarista körökkel és milyen viszonyban állt a nyilas mozgalom egyes szereplőivel.
Takaró Mihály szerepét is bírálja
Ungváry külön fejezetet szentel Takaró Mihály szerepének.
A történész kifogásolja, hogy a Wass-hagyaték kutathatóságáról jelenleg olyan személy dönthet, aki szerinte nem független szemlélője az életműnek, hanem annak egyik legaktívabb népszerűsítője.
Úgy fogalmaz: „A legkevesebb, ami ebben az ügyben elvárható volna, az az, hogy a Wass-hagyaték kutatásának felügyeletét olyan személyre bízzák, akiről feltételezhető a szakmai hozzáállás.”
Ungváry emellett hosszasan bírálja Takaró korábbi irodalmi és kulturális szerepvállalását is – melyről mi is többször írtunk.
Takaró Mihályt az Orbán-kormány kitüntette
A kultúrharc egyik szimbóluma lett
Ungváry Krisztián írásának végkövetkeztetése szerint Wass Albert kultusza jóval túlmutat az irodalmon.
A történész úgy véli, az író népszerűsége részben egy olyan politikai és ideológiai narratívához kapcsolódik, amely a magyar történelem egyoldalú áldozatszerepét hangsúlyozza.
A szerző szerint a Wass-kultusz a rendszerváltás utáni magyar kultúrharc egyik fontos szimbólumává vált, ezért különösen fontos lenne, hogy az életműről szóló közgyűjteményi kiállítások a vitatott kérdéseket is bemutassák.
Ungváry úgy látja, hogy a nemzeti könyvtárnak egy olyan tárlatot kellett volna létrehoznia, amely a teljes történetet tárja a látogatók elé – nemcsak azokat az elemeket, amelyek beleillenek a Wass Albertről kialakított pozitív képbe.
