Katar csendes kampánya: hogyan vásárolja be magát Doha Amerikába
Az adatok szerint az amerikai egyetemek katari finanszírozása tíz év alatt meghaladta a 6,25 milliárd dollárt, és Katar csak 2024-ben több mint 500 millió dollárral támogatta az amerikai oktatási intézményeket.
Muhammad bin Abdul Rahman ász-Száni sejk, katari külügyminiszter (Fotó: MTI/EPA/Nufal Ibrahim)
Írta: Gregg Roman, Közel-Kelet Fórum
A második Trump-adminisztráció hivatalba lépésének első napjaiban, miközben Washington a belpolitikai prioritásokra és a globális kihívásokra összpontosít, Katar tudatos és jól megtervezett befolyásolási kampányt folytat Amerika hatalmi központjaiban.
A katari vezetés hatalmas anyagi erőforrásaira és stratégiai helyzetére támaszkodva aktívan építi kapcsolatait, igyekszik alakítani a politikai vitákat, és elnyerni a kulcsfontosságú döntéshozók támogatását országszerte.
Ez a stratégia a korábbi katari lobbitevékenység kifinomultabb változata. A hagyományos diplomáciai kapcsolattartáson túl Doha több fronton próbál befolyást szerezni: politikai, gazdasági és kulturális téren egyaránt igyekszik megnyerni befolyásos amerikai szereplőket.
Katar az Egyesült Államok jelenlegi prioritásaihoz igazította befolyásolási stratégiáját. Mivel a második Trump-adminisztráció nagy jelentőséget tulajdonít a közvetlen üzleti kapcsolatoknak és a kézzelfogható gazdasági előnyöknek, a katari tisztviselők is ezeket helyezik előtérbe.
A potenciális befektetési lehetőségeket és stratégiai partnerségeket hangsúlyozzák, valamint azt, hogy Katar ad otthont az Al Udeid légibázisnak, az Egyesült Államok legnagyobb közel-keleti katonai létesítményének.
A közelmúlt vizsgálatai szerint Katar mintegy 40 milliárd dollárt fektetett amerikai intézményekbe és vállalkozásokba különböző ágazatokban. Ez az összeg azonban csak a dokumentált tranzakciókat tartalmazza, így valószínűleg alulbecsüli a tényleges katari jelenlétet.
Katar egyik legfontosabb befolyásolási eszköze továbbra is a pénz. Amerikai vállalatok és ingatlanbefektetők több mint 33,4 milliárd dollárnyi katari befektetésből profitáltak, miközben lobbicégek, PR- és ügyvédi irodák több mint 71,9 millió dollárhoz jutottak.
A washingtoni agytrösztök, nonprofit szervezetek és a K–12 oktatási programok legalább 48,5 millió dollárt kaptak Katarból. A washingtoni székhelyű Közel-Kelet Intézet például jelentős katari finanszírozásban részesült, miközben elemzései sok esetben kedvezően ítélték meg Katar érdekeit.
Egy másik washingtoni agytröszt, a Brookings Institution 14 millió dollárt fogadott el Katartól, ami kérdéseket vetett fel közel-keleti elemzéseinek függetlenségével kapcsolatban.
A dokumentált befektetéseken túl Katar informális befolyásolók széles hálózatát is kiépítette. Volt kormánytisztviselők, üzleti vezetők és médiaszemélyiségek támogatják a katari érdekeket anélkül, hogy erre minden esetben kiterjednének a hivatalos közzétételi szabályok.
Ez a „láthatatlan lobbizás” azt a benyomást keltheti, mintha Katar álláspontja független támogatást élvezne, miközben a háttérben gyakran jelentős pénzügyi kapcsolatok állnak.
A katari befolyásolási kampány jóval túlmutat a politikai és üzleti szférán. Egy nemrégiben készült jelentés például az amerikai K–12 (elemi és középiskolai) oktatásban tapasztalható Izrael-ellenes elfogultságot is olyan programokkal hozta összefüggésbe, amelyek titkos katari finanszírozásban részesültek. A jelentés ezért szövetségi vizsgálatot és szigorúbb szabályokat sürgetett a külföldi finanszírozás feltárására.
Az adatok szerint az amerikai egyetemek katari finanszírozása tíz év alatt meghaladta a 6,25 milliárd dollárt. Csak 2024-ben Katar több mint 500 millió dollárral támogatta az amerikai felsőoktatási intézményeket.
Katar az amerikai felsőoktatásban is jelentős jelenlétet épített ki a dohai Education City révén, ahol hat amerikai egyetem működtet kampuszt.
Doha az amerikai önkormányzatokkal is szorosabb kapcsolatokat épít. Olyan városok polgármesterei, mint Atlanta, Montgomery, Columbia és Rochester Hills, nemrég Katarba utaztak, hogy városaik számára befektetési lehetőségeket keressenek.
A helyi önkormányzatok közvetlen megnyerése újabb csatornát biztosít a katari befolyás számára, miközben részben kívül esik a szövetségi ellenőrzés hatókörén.
Talán még aggasztóbb, hogy Katar miközben az Egyesült Államok partnereként lép fel a terrorizmus elleni küzdelemben, továbbra is kapcsolatokat ápol és támogatást nyújt szélsőséges szervezeteknek.
A katari védelmi miniszter korábban nyilvánosságra került közösségimédia-bejegyzései például egy izraeli–Hamász-konfliktus idején azt hangoztatták, hogy „mindannyian a Hamász vagyunk”. Ez kétségessé teszi Doha semlegességre vonatkozó állításait.
Pini Dunner rabbi, aki katari tulajdonban lévő Los Angeles-i és londoni ingatlanok előtt szervezett tiltakozásokat, arról számolt be, hogy a katari királyi családnak dolgozó egyik zsidó személy megpróbálta lebeszélni a demonstrációkról.
A katari befolyásolási kampányoknak kézzelfogható politikai eredményei is vannak.
Mindezen aggályok ellenére az Egyesült Államok külügyminisztériuma nemrég jóváhagyott egy 1,96 milliárd dolláros fegyverüzletet Katarral, amely többek között MQ–9B távirányítású repülőgépek és a hozzájuk kapcsolódó felszerelések eladását foglalja magában.
Katar térnyerése fontos kérdéseket vet fel a külföldi lobbizás és finanszírozás átláthatóságával kapcsolatban.
Nagyobb ellenőrzésre lenne szükség Katar amerikai pénzügyi tevékenysége felett, különösen az oktatási intézmények és agytrösztök finanszírozásának terén, hiszen ezek az intézmények jelentős szerepet játszanak a Közel-Keletről szóló amerikai közbeszéd alakításában.
Az amerikai döntéshozóknak nagyobb átláthatóságot kellene követelniük a külföldi finanszírozással és befolyásolási műveletekkel kapcsolatban. Enélkül Katar „csekkfüzet-diplomáciája” továbbra is olyan módon alakíthatja az amerikai politikát, amely nem feltétlenül az Egyesült Államok nemzeti érdekeit szolgálja.
Szerencsére a törvényhozók is kezdenek lépni. Az arkansasi közgyűlés nemrég olyan jogszabályt terjesztett elő, amely Katar és az Arkansasi Állami Egyetem közötti tudományos partnerséget célozza.
Hasonlóképpen, a kongresszusi kezdeményezések – például az úgynevezett Deterrence Act – az egyetemek külföldi finanszírozásának átláthatóbbá tételét célozzák, jóllehet Katar jelenleg nem tartozik az úgynevezett „aggodalomra okot adó országok” közé.
Miközben Washington újrafogalmazza közel-keleti politikáját, továbbra is fontos felismerni Katar kettős szerepét: egyszerre stratégiai partner és problémás szereplő.
A katari monarchia jelentős amerikai befektetései ezért fokozott ellenőrzést igényelnek annak biztosítására, hogy az amerikai politikai döntések valóban az Egyesült Államok érdekeit tükrözzék, és ne egy külföldi hatalom pénzügyi befolyásának eredményei legyenek.
Ford: George Hirn
