A nagy előadás, amit jövőnek hívnak

Emberek, akiket már soha többé nem fogok látni,

velem együtt ülnek, velem együtt esznek.

Agyában a kisgyermek azt álmodja,

hogy búvár lesz, vagy pilóta.

És mindnyájukat ugyanaz a fésű fésülte,

mindnyájukat egy irányban. És a halottak

hallelujáznak, porral teli szájukból

hallatszik az ének

A nappalok elrejtőznek az éjszaka irgalmában.

Egy nő a rádió híreiben elmondja

– hangja lágy, behízelgő –

hogy mit tesznek egymással a férfiak

a háborúban.

A nagy előadás, amit jövőnek neveznek,

elkezdődik.

Éjn Gedi – „védett terület”

Jegyet kell váltanom, hogy beléphessek

arra a helyre, ahol emlékeim vannak

a csodákról, amik velem estek

meg itt, a múltban:

távolodó évek, vágy a szülőföld után,

egész életem,

az öröm belezuhanása a szomorúság kútjába,

oly igen egyszerű és könnyű: csobbanás és hab.

A nagy kő, ami mellett tábortüzünk lobogott,

megmaradt feketének – ö így emlékezik,

emlékezésének ilyen a színe.

Elhajítottam a belépőjegyet,

és a helyet így neveztem el: szobák.

 

Jólesz László fordításai